Pont 30 éve szűnt meg az utolsó gyarmatbirodalom 

Konfliktuszónák maradtak hátra

A 30 évvel ezelőtti esemény két szempontból is döntő: egyrészt egy olyan hatalom szűnt meg, amely határos volt Magyarországgal, és sorsunkat, társadalmi rendszerünket évtizedekre meg is határozta. Másrészt a Szovjetunió felbomlása ugyan békés volt, de szerencsétlen módon valósult meg: a belső határok külsőkké váltak, csakhogy azokat

korábban pont úgy alkották meg, hogy ilyen esetben időzített bombaként ketyegjenek.

A keletkezett konfliktusok ma is megoldhatatlannak tűnnek.

Az első kommunista állam

A Szovjetunió, mint államalakulat gyökerei a Moszkvai Nagyfejedelemségből kiinduló, több száz éven át terjeszkedő, gigantikus méreteket elérő cári Orosz Birodalomig nyúlnak vissza, de a közvetlen előzmények az első világháború idejéből datálódnak. Az elmaradott gazdasági és társadalmi rendszerű hatalmas ország nem bírta a világháborús megterhelést, gazdasága összeomlott, elégedetlen népei megdöntötték a cári rendszert, de az azt követő polgári demokrácia csak pár hónaig tartott.

Akkor megragadták a hatalmat a munkásosztály nevében a bolsevikok, megalázó feltételekkel kiléptek a világháborúból (breszt-litovszki béke), majd évekig szívósan harcoltak, hogy minden, velük egyet nem értő belső és külső erőt legyőzzenek.

Ez végül sikerült nekik, egyeduralmat hozták létre, sőt, a korábbi birodalomból kiszakadt népek nagy részét is visszaterelték, így gyarmatbirodalom tovább élt, de akartak neki valami szebb formát adni. Államszövetségnek nevezték el, hosszú nevet kapott (Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége),

de a világ nagy része röviden Szovjetuniónak nevezte.

Időzített bomba

Önkényes határok mentén tagköztársaságokat létesítettek, de nem minden nép kapott ilyen státuszt. A határokat már lényegében Sztálin húzta meg, a nemzetiségi elv figyelmen kívül hagyásával, majd később időnként változtatott is ezeken. Az őt követő Hruscsov az orosz tagköztársaságtól elvette és az ukránnak adta a Krim-félszigetet, ugyancsak máig tartó következményekkel.

Szuperhatalommá vált

A hatalmas ország a második világháború előtt kifelé nem sok vizet zavart, el volt foglalva belső ügyeivel. Hitler megjelenése azonban mindent megváltoztatott: össze akarta zúzni a gigantikus országot, ezért először egyezkedett Sztálinnal, majd rátámadt. A Szovjetunió győztesen került ki a háborúból, ezzel egyúttal

szuperhatalommá vált, amely az általa a náci uralom alól felszabadított, majd megszállt országok társadalmi rendszerét a sajátjára formálta, szuverenitásukat korlátozta.

Hidegháború

Ez a helyzet bő 40 évig így maradt, dúlt a hidegháború a szovjet és a nyugati blokk között, nyílt konfliktussá azonban nem alakult, mivel az immár nagyszámú atomfegyver teljes pusztulással fenyegetett. Egy idő mérséklődött a feszültség, ugyanakkor a nyugati blokk, demokratikus piacgazdaságaival olyan gazdasági sikereket ért el, ami elvezetett ahhoz, hogy

a Szovjetunió és a keleti blokk gazdasági és politikai rendszere fenntarthatatlanná vált.

Sok változtatni nem akaró vezető után a reformer Gorbacsov lett a hatalmas birodalom ura, és hamar felismerte, hogy a hidegháború, Európa kettéosztottsága értelmetlen, ezért szabadon engedte a blokkjához tartozó országokat, melyekben rögtön sor is került a rendszerváltásra: a kommunista szisztémát a demokrácia és a piacgazdaság váltotta fel, Németország pedig azonnal újra egyesülhetett.

Az utoló kísérletek

Magát a Szovjetuniót azonban szerette vona megőrizni, ami hosszú távon nem volt reális, hisz az

maga volt a világ utolsó gyarmatbirodalma.

A társadalmi rendszer teljes cseréjére, rendszerváltásra sem volt ereje vagy bátorsága, így reformjai megadtak. A nagy konglomerátum a széthullás felé haladt, ezért az azt egyben tartani akarók 1991-ben puccsot hajtottak végre Gorbacsov ellen, de az nem volt sikeres, nyertesként pedig a magát az orosz tagköztársaság elnökének megválasztató, hataloméhes Borisz Jelcin került ki.

Jelcinnek nem volt elég ez az eredmény: ő egy nemzetközi jogilag elismert országot akart vezetni, a moszkvai Kreml igazi urává akart válni. Ennek legegyszerűbb módja volt, hogy szélnek ereszti a tagköztársaságokat, független államokká alakulhatnak, az általa irányított, még így is gigagntikus Oroszország pedig a Szovjetunió jogutóda lesz, mint nagyhatalom.

A döntést egy belarusz területen lebonyolított, vadászattal egybekötött konferencián hozta meg az ukrán és belarusz köztársasági vezetők, korábban Moszkvának alárendelt párttitkárok egyetértésével. Egyszerűen aláírták a Szovjetunió feloszlatását, csakhogy pont az orosz elnök hanyagolt el egy lényeges pontot: a sztálini belső határok kigazítását, mielőtt azok nemzetközi határokká válnának.

Önkéntes Trianon

Így hatalmas orosz tömegek kerültek külföldre, elválasztva az anyaországtól:

Jelcin lényegében egy önkéntes Trianont hozott össze Oroszországnak.

Ez természetesen kódolta a jövőbeni konfliktusokat, hisz egy olyan nagyhatalom, mint Oroszország, vélhető volt, hogy nem nyugszik ebbe bele, ha egyszer Jelcinnél komolyabb vezetője lesz.

Márpedig Putyin személyében meglett az erős vezető, és az oroszok által egybefüggően lakott jelentősebb területek rövidebb-hosszabb háborúk után elszakadtak, jelenleg alig valaki által elsimert országnak tekintik magukat, miközben polgáraik orosz állampolgárságot nyernek, így számukra lényegében megvan az áhított orosz haza.

Nem látszik a vége

A konfliktusok egy része befagyott, máshol, leginkább Ukrajnában viszont nagyon is felforrósodott a helyzet, és mivel a NATO is nyakig belemerült az ügybe, lényegében egy új kvázi hideghború alakult ki miatta. Megoldás, kiút egyelőre nem látszik, mivel

Oroszország még mindig óriási hatalom ahhoz, hogy bárki is rákényszerítse akaratát,

ugyanakkor attól egyelőre ódzkodik, hogy nyers katonai erővel magához csatolja az orosz lakosságú területeket: ezt csak a Krím esetében tette meg, bár harcokra ott nem került sor, hisz a szinte kizárólag orosz lakosság örült a "hazatérésnek".