Púposan az igazi: Íme Pöfi, Magyarország egyetlen gyári új 1000-es Wartburgja! + Videó

Azt hiszem, hogy a Wartburg tipikusan az a szocialista autó, amit mindenki ismer. A W353-as változatok a magyar vidék legkedveltebb NDK modelljei voltak, melyből szinte minden családnak volt legalább egy. Ma mégsem erről a legendás német kockáról, sokkal inkább elődjéről, a szocialista időszak egyik legszebb formatervű autójáról, a Wartburg 1000-ről, illetve azok egyik legkülönlegesebb magyar képviselőjéről lesz szó!

A „Púpos Wartburg”

A II. világháború lezárását követően Németország két részre szakadt. Akárcsak az NSZK-ban, az autógyártás a keleti országrészben is újraindult. Így született meg az EMW, vagyis az Eisenacher Motorenwerk, ami a háború előtti BMW modellek átcímkézett változatait gyártotta. Természetesen a cég nem vásárolta meg a gyártás jogait, így az NDK perbe keveredett a BMW-vel és az NSZK-val is.

A pereskedés eredményeképp a gyárat Wartburgra nevezték át, majd 1956-ban mutatkozott be a gyártó első sajáttervezésű személyautója a Wartburg 311-es széria, amit a 312-esek követtek.

Megjelenés tekintetében a két autó szinte egyezett, a különbségek a gépkocsik műszaki részleteiben rejlettek. A típusazonosítást tovább nehezíti a „Kis béka”- és „Nagy béka”-jelenség, ami a kerékméretek időközbeni változtatására utal.

Fotó: Klasszik Kasztni / Zsiska Ferenc

A „Púpos” becenév egy köznyelvi utalás a géptest hátsó szegmensének kiképzésére. Azt, hogy egy „Púpos” valójában 311-es, 312-es vagy 1000-es, ránézésre szinte lehetetlen megmondani. Pöfi tulajdonosa, Kreisz Irén-, elmondása szerint az is megesett, hogy az autó, mint 311-es került fel a gyártósorra, ám azt már, mint 312-es hagyta el.

Amit viszont biztosan tudunk, hogy a Púpos Wartburgokat egy kétütemű, háromhengeres motorral látták el. Ezek eleinte 901 köbcentisek voltak, majd 1962-re a lökettérfogatot 992 köbcentire növelték – ezeket szokták Wartburg 1000-nek is nevezni. Váltó terén két lehetőség létezett: ’56-ban és ’57-ben egy háromsebességes kézi kormányváltóval szerelték őket, majd ’58-tól a gyártás ’67-es leállításáig már egy ugyanilyen négyfokozatú váltóval látták el őket.

Ha közelebbről is megnézné ezt a különleges pöfögőt, nézze meg a Klasszik Kasztni róla készült bemutató videóját!

Pöfi, az ország legszebb Wartburg Ezrese!

2021-re már az utolsó szériás szocialista autók is veteránkorúvá váltak, ami viszont nem jelenti azt, hogy hivatalosan is veterán járművek lennének. A jelenlegi szabályzat szerint egy személyautó (papíron) akkor kaphat oldtimer rendszámot, ha érvényes muzeális minősítéssel és műszaki vizsgával is rendelkezik.

Ahogy a fentebbi képen is láthatta, Pöfinek OT-s rendszáma van, viszont nemzetközi FIVA minősítéssel is rendelkezik! A FIVA minősítés a magyar OT-nál jóval nagyobb presztízzsel bír, ráadásul sokkal körültekintőbb, a legapróbb részletekre is kiterjedő felújítást igényel.

Már önmagában az is ritka, hogy egy szocialista autó ilyen minősítéssel rendelkezzen, arról már nem is beszélve, hogy hazánkban Pöfi az egyetlen Wartburg 1000-es, ami ilyen bizonyítvánnyal rendelkezik!

Az autó beceneve sem véletlenül ragadt rá erre a különleges kétütemű limuzinra. Mikor Irén kisebbik lánya először hallotta meg a kétütemű hangját, felkiáltott, hogy „Hiszen ez pöfög!”. Azóta a család Pöfinek becézi, de már veterános körökben is így utalnak rá. Mi több, ha valaki egy fekete Púpos Wartburgról beszél, szinte biztosan tudhatjuk, hogy Pöfiről van szó.

Fotó: Klasszik Kasztni / Zsiska Ferenc

A videóban Irén elmesélte, hogy a Púpos formaterve már gyermekkorában is nagyon tetszett neki, majd felnőttként eldöntötte, hogy szeretne egyet vásárolni. Sajnos a legtöbb eladásra kínált példány már menthetetlen állapotban volt, így közel 10 év keresgélés után, véletlenül bukkant rá Pöfire:

(…) Aztán egyszer hirtelen rám talált a szerencse. Kiskunhalasról jelezték, hogy van ott egy Wartburg, ami ugyan évek óta áll egy elhagyatott fészerben, eladóvá válik a család részéről. Nézzem meg.

Amikor lementünk, elvittek valahova jó messze a pusztába. Ott volt egy telep, aminek egy fészer volt az egyik sarkában. Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor kinyitották a fészerajtót, és a popsija volt kifelé, azt láttam meg először (…) Ez nekem kell! Ez annyira gömbölyű, annyira gyönyörű! Aki ezt látja, ezt az autót, a legrosszabb szándékkal sem tudja rá azt mondani, hogy csúnya lenne a kasztnija.

Közel fél év egyezkedés után Irén megvásárolta az autót, amit egy több éves felújítási procedúra követett. Mikor az autó elkészült, a hölgy és a felújítási folyamatokban segítséget nyújtó szerelő egy különleges próbaútra indultak: Pöfinek még az eredeti „szürke forgalmija” is meg volt, amiben szerepeltek a korábbi tulajdonosok nevei. Irén mindegyiküknek írt egy levelet, amiben részletezte, hogy korábbi autójuk hozzá került, szeretné megmutatni nekik. Közülük egyedül egy idős néni válaszolt, aki nagyon is szerette volna újra látni hajdani családi autójukat. A lelkes tulaj így tekintett vissza a kirándulásra:

„Lementünk vele Kishalasra, a szerelő és én, visszavittük és megmutattuk az autót. A néni hozzá sem mert nyúlni! Nem mert beülni. Annyira meg volt lepődve, hogy ilyen állapotban van az autó. Elsírta magát és csak annyit mondott, hogy hazafelé ha jövünk a temető előtt dudáljunk, mert biztos, hogy fogja látni a férje is és akkor lenéz rá és tetszeni fog neki.”

A rendhagyó próbaúton apróbb kellemetlenségek is felbukkantak, melyekre Irén már szeretettel tekint vissza. Az interjúban elmesélte, hogy a hazaúton felforrt a hűtővíz, egy cukrászdánál álltak meg, hogy lehűtsék a motort:

Az első cukrászdánál megálltunk és berontottam az ajtón, hogy ide nekem jeget! Kérdezte a kishölgy, hogy mennyit. Mondtam, hogy amennyi van, mert az nekem mind kelleni fog. (…) Vödörben hordtuk ki a jeget és borítottuk rá szegény autóra, hogy egy kicsit visszahűtsük, hogy hazáig el tudjunk vele jönni. Ez azóta nem fordult elő, sikerült meggyógyítani ezt a kis rendszert.

A Veterán, ami nem csak a muskátli mellett díszeleg!

Gyakran megesik, hogy a veterán autók tulajdonosai olyannyira próbálják védelmezni klasszikusaikat, hogy azokat még a garázsból sem hozzák ki, ha pedig igen, akkor is csak a „muskátli mellett díszelegnek”. Ez hosszútávon nem tesz jót sem a motornak, sem pedig az autó műszaki részleteinek.

Igaz, Pöfinek is van saját garázsa, ráadásul egy kifejezetten az Ő részére tervezett autópizsamával is rendelkezik, mégsem mondhatjuk el róla, hogy tréler-hercegnő lenne. A nyári hónapokban rendszeresen bukkan fel kiállításokon, találkozókon, autósmozikban, de még veterán túrabajnokságokon is részt szokott venni!

Irén és Pöfi / Forrás: Facebook

Irén szerint ezeket a koros járműveket igen is vezetni kell! Nem csak azért, hogy kiküszöböljük azokat a problémákat, amik az állás során bukkanhatnak fel, de azért is, mert szép, nosztalgikus emlékeket ébresztenek mind a járókelőkben, mind a forgalom többi résztvevőjében:

Nagyon jó érzés, amikor mész vele akár városban, akár kisebb falvakban – ott azért különösebben megnézik. (…) Beszélgetnek az emberek és a hangra odafigyelnek, hogy valami nem az új, nem a megszokott, nem a mostani háttérzaj, valami nem stimmel.

És akkor hátranéznek, és az a boldog felismerés, hogy ilyen volt a körorvosnak, ilyen volt az agronómusnak. Tehát a nagy embereknek volt ilyen autója. Erre rácsodálkoznak, integetnek, mosolyognak. Azt szoktam mondani, hogy ez egy egyfajta küldetés, hogy végigsuhanok vele ilyen falvakon és mosolyt csal az emberek arcára. Jókedvűek lesznek tőle (…).

Természetesen nem csak a járókelők, de a család is rajong Pöfiért. A videó felvételekor Irén nehéz helyzetben volt, mivel kisebbik lánya is Mallorcára költözik, Ő pedig menni szeretne gyermekei után. Felmerült a kérdés, hogy mégis mi legyen a Wartburggal? Nem is volt kérdés, a család egyöntetűen megszavazta, hogy Pöfinek velük kell tartania!

Ha részletesebben is érdekli ennek a különleges NDK-s szerkezetnek és tulajdonosának története, vagy csak ki akarja deríteni, hogy milyen amerikai designelemeket rejt ez a szocialista jármű, nézze meg a róla szóló videót!