Rengeteg készpénz tűnik el a világban

Elemzések2020. jan 5.Fellegi Tamás

Miközben a jegybankok az eszközvásárlási programok révén nagy ütemben teremtettek elektronikus pénzt az elmúlt években, a készpénz iránti igény is soha nem látott mértékűre növekedett, noha a mindennapi fizetéseknél, tranzakcióknál szerepe csökkent az elektronikus fizetési módok javára. A készpénz nagy része ráadásul láthatatlanná is válik a jegybankok számára, mintha a föld nyelné el (néha valóban így is van, mint látni fogjuk). Vajon mi áll a háttérben?

Növekvő megtakarítások

A világban összességében növekednek a megtakarítások, köszönhetően az elmúlt évtized páratlan gazdasági fellendülésének. Normális körülmények között ezeket többnyire kellemes, többnyire infláció fölötti, tehát reálhozamot biztosító, biztonságos eszközökbe fektetik: ezek lehetnek állampapírok, banki lekötött betétek, de akár a legkiválóbb cégek kötvényei, vagy olyan befektetési alapok, amelyek ezekbe fektetnek.

Indokolatlan

Természetesen mindig voltak olyan befektetők, vagy inkább megtakarítók, akik senkiben nem bíztak, csak akkor voltak nyugodtak, ha fizikailag maguknál tartották, esetleg biztonságba helyezték eszközeiket. Ma, amikor a bankokban elhelyezett pénz, illetve a befektetések egy bizonyos, rendszerint nem kis összegig garanciaalapok által védettek (és ha ezek összege nem elég, a tapasztalatok szerint az állam hitelt nyújt, hogy a kifizetések megtörténjenek és a bizalom ne sérüljön). Ha pedig állampapírt vesz valaki, különösen az adott ország kincstáránál, végképp nem néz szembe ilyen kockázatokkal.

Pszichológiai tényező

Ennek ellenére sokan vannak, akik senkiben nem bíznak, csak a kibocsátott készpénzben. Ez pszichológiai tényező, sokan eldugják, esetleg elássák a pénzt, nem is gondolva arra, hogy így nagyobb veszélynek teszik ki magukat, mintha rábíznák a pénzt egy bankra vagy az államkincstárra. A készpénzt ugyanis ellophatják, de egyszerűen el is pusztulhat, hisz nem arra tervezték, hogy bármit kibírjon. Elásva átnedvesedhet, esetleg lebomlik (lévén többnyire szerves anyagból), de állatok, főleg rágcsálók is kárt tehetnek benne.

Futhatnak a pénzük után

Ilyen esetben a készpénztulajdonosnak kevés az esélye, hogy pénzéhez jut: a megrongálódott bankjegyeket a jegybankok általában szigorú feltételekkel fizetik ki. Ha bankjegy több mint fele sértetlen, általában egyszerűbb a helyzet, de többnyire nem ez a helyzet, és ilyenkor külön kérvény alapján hosszas bizonyítási eljárás vár a pénztulajdonosra, legalábbis az amerikai Fed esetében, máshol esetleg szóba se állnak a majdnem teljesen elpusztult bankjegyek tulajdonosaival.

Hozamhiány

Az elmúlt években ennek ellenére megnőtt a készpénztartás, aminek fő oka az, hogy a laza jegybanki politika miatt sem az állampapírok, sem a banki lekötések nem, hogy reálhozamot, de még nominálisat sem hoznak, különösen az eurózónában és néhány gazdag, de önálló valutával rendelkező európai országban és Japánban. Sőt, horribile dictu, utóbbiakban a negatív hozamok is megjelentek az állampapíroknál, így lényegében nem létezik biztonságos befektetés.

Ha már így van, gondolják sokan, fogják, és elviszik a készpénzt, ráadásul attól is félve, hogy a bankok is rákényszerülnek a negatív kamatok bevezetésére, bizonyos összeg fölött már van is erre példa. Jobb esetben banki széfekbe teszik a pénzt, bár ezeket ritkán lehet magas értékre biztosítani, igaz, hogy tűz-, vagy széfrablás igen ritkán történik. Mások hazaviszik, elrejtik, elássák a pénzt, és máris jönnek az említett problémák.

A láthatatlanság hátrányai

A jegybankok számára a készpénz előállításának költségén kívül azért gond ez, mert nem tudják, mennyi pénz mozog a rendszerben, mennyi kerülhet elő hirtelen adott esetben. Rendszerint csak azt látják, hogy a napi pénzmozgásban, a tranzakciók során a kinyomtatott pénz mekkora hányada vesz részt, és azt is becsülni tudják, mennyi mozog a fekete-, vagy szürkegazdaságban. A többi láthatatlan, ezért úgy is kell tekinteniük, mintha nem lenne, ezért többet kell nyomatniuk arra az esetre, ha hirtelen hiány mutatkozna a mindennapi forgalomban, így viszont adott esetben túl nagyra nő a készpénzállomány, ami a pénz hirtelen megmozdulása esetén az infláció hirtelen növekedését okozhatja

Az ausztrál jegybank szerint az általuk nyomtatott, de be nem vont készpénzállomány 25 százaléka vesz részt a készpénzforgalomban, 8 százalék lehet az árnyékgazdaságban, és tapasztalatok szerint 10 százalék az, ami eleve eltűnik (elvesztik, elpusztul, megfeledkeznek róla, az örökösök nem találják), így az állomány több mint fele követhetetlen, ismeretlen helyen van. A német Bundesbank szerint csak Németországban 150 milliárd eurót tartanak ismeretlen helyen.

Tartalékvaluták

Az eurózóna, Svájc és az Egyesült Államok esetében a készpénzállomány nem kis része a tartalékvaluta funkciót szolgálja. A világ számtalan országában ezekben a valutákban bíznak, és sokan nem devizaszámlán tartják, hanem őrizgetik, ráadásul a feketegazdaságban is előszeretettel használják őket. Emiatt az adott jegybankoknak eleve többet kell nyomtatni belőlük: az amerikai Fed esetében például a kinyomtatott pénz 60 százaléka külföldre vándorol.

A dollár esetében igen impresszív volt a növekedés az alacsony kamatok időszakában: a 2012-es 1200 milliárdról 2018-ra 1800 milliárdra, tehát 50 százalékkal nőtt a készpénzállomány, miközben a gazdasági növekedés ennek csak egy kisebb részét indokolta volna, ráadásul Amerikában, ahol ez már évtizedek óta megszokott, magas a bankkártyahasználat aránya.

Hazai körkép

A folyamat itthon is nyomon követhető: a készpénzmennyiség évről évre 10 százalékos mértékben növekszik, miközben a bérek legnagyobb részét elektronikusan utalják, és az üzletekben is nagy ütemben növekszik az elektronikus fizetés aránya. Mindemellett nálunk az állam igen kedvező kamatokkal ösztönzi a lakossági megtakarításokat, egyedüliként Európában. A MÁP Pluszt is azért bocsátották ki évi közel 5 százalékos hozammal, hogy az elfekvő készpénzt becsatornázzák az államadósság finanszírozásába. Hogy ez sikeres lesz-e, azt a 2020-as év fogja megmutatni.