Sok magyar gazda tönkremenne brüsszeli támogatások nélkül

Elemzések2019. feb 4.Növekedés.hu

Hatalmasat buknának a magyar gazdák, ha nem juthatnának uniós támogatásokhoz. Egyes számítások szerint kétharmaduk veszteséges lenne, ha a brüsszeli pénzek elapadnának.

Nem tudná életben tartani saját gazdaságát a magyar mezőgazdasági termelők jelentős része, ha nem kapná meg a Brüsszelből évről-évre rendszeresen érkező agrártámogatásokat. Ez azt jelenti, hogy

a hazai gazdák tevékenysége piaci alapon nagyrészt veszteséges lenne, és termelésük csak a megszerezhető uniós pénzekkel együtt válik nyereségessé, fenntarthatóvá.

Egyes kimutatások szerint a magyar mezőgazdasági üzemek háromnegyedére igaz, hogy brüsszeli kifizetések nélkül gazdálkodásuk életképtelen lenne. Természetesen itt elsősorban azt a körülbelül 180 ezer regisztrált ágazati szereplőt kell figyelembe venni, aki rendszeresen támogatásokat igényel. (Még rosszabb lenne az arány, ha a több százezer kis- és őstermelőt is ideszámítanánk, de ők nem állandó alanyai a támogatási rendszernek, és nem tekinthetők standard piaci résztvevőknek sem.

Így nem elsősorban a mezőgazdasági termelésből igyekeznek megélni, és többnyire csak önellátáson felüli árumennyiségüket viszik a piacra). A „hivatásosnak” tekinthető mezőgazdasági termelők közül ágazati statisztikák, illetve becslések szerint

a társas vállalkozói szféra éves szinten összességében 150 milliárd forintnyi jövedelemre tehet szert, és együttesen 150 milliárd körül alakulhat az egyéni és családi gazdálkodók össznyeresége is. 

Hektárra vetített uniós területalapú, illetve egyéb jövedelemtámogatásként ugyanakkor a gazdálkodók évente 350-360 milliárd forintot kaphatnak, vagyis az látható, hogy az ágazati teljes nyereségben a felhasznált támogatások döntő szerepet játszanak. Vannak további nemzeti és uniós források is, amelyek egy részét az állattenyésztők vehetik igénybe nem jövedelemtámogatásként, hanem például többletköltségeiket ellentételező állatjóléti támogatásként.

Jelentős hányadot tesznek ki az uniós és magyar társfinanszírozással működő pályázatos vidékfejlesztési források is, amelyek azonban nem normatív alapon járnak, hanem megszerzésük a benyújtott pályázatok elbírálásától függ. A gazdálkodók általában e kereteket – amelyekből például a beruházásokat is ösztönözni lehet - túligénylik, és ez azt is érzékelteti, hogy Magyarországon a mezőgazdasági fejlesztésekre is a „támogatásvezérelt” megvalósítás a jellemző.

A Magyar Államkincstár egyébként 2018-ban több mint 600 milliárd forint agrár- és vidékfejlesztési forrást fizetett ki, és ez a hatalmas összeg szintén a hazai agrárium támogatási kitettségét mutatja.

Többnyire jobb helyzetben vannak a nyugat-európai – a francia, a német vagy például az osztrák - gazdák, bár hektáralapon nem feltétlenül jutnak több támogatáshoz.

A vidékfejlesztésben azonban sok fejlettebb uniós tagállamban plusztámogatásokat vehetnek igénybe, mivel az uniós forrásokat saját büdzséjük nagyobb mértékben egészíti ki. 

Ausztria például minden egyes EU-s euróhoz további egy euró vidékfejlesztési forrást társít, vagyis 50 százalékos társfinanszírozást valósít meg, miközben Magyarországon a jelenlegi uniós költségvetési ciklusban 17 százalékos az arány. Még tovább növeli a nyugat-európai termelők versenyelőnyét, hogy a magyar gazdálkodóknál jobb piaci értékesítési lehetőségekkel bírnak. Ennek egyik alapvető oka, hogy sokkal régebbi, tradicionális üzleti kapcsolatokat mondhatnak magukénak, illetve a termelők több esetben maguk is tulajdonosok az élelmiszer-feldolgozó, illetve  -kereskedő cégekben. Ennek pedig egyenes következménye, hogy nagyobb mértékben részesedhetnek az egyes termékpályákon elérhető profitból is. A nyugati mintát Magyarország is igyekszik lekopírozni, és a hivatalos nyilatkozatok szerint a jövőben az ágazati integrációs kapcsolatok fejlesztése nagyobb hangsúlyt kaphat. A gondot ma az okozza, hogy a szakmai viták miatt nem látszik konszenzus azzal kapcsolatban, milyen új szabályozással lehetne ösztönözni a piaci szereplők közötti kapcsolatokat. Nagy István tavaly kinevezett agrárminiszter mindenesetre többször is egyértelműsítette, hogy

a gazdáknak belátható időn belül nem csak a hazai élelmiszer-feldolgozókban, hanem az élelmiszerkereskedelemben is tulajdonhoz kellene jutniuk.

Egyelőre azonban nálunk is sokkal komolyabb fejtörést okoz, hogyan lehetne életben tartani a gazdaságokat. Nagy veszélyt jelent ugyanis, hogy Brüsszel lefaragná az agrárbüdzsé kiadásait a 2021-2027 közötti új uniós Közös Agrárpolitikában (KAP), illetve hétéves költségvetési ciklusban. Az Európai Bizottság (EB) jelenlegi javaslata a KAP úgynevezett egyes pillérébe tartozó közvetlen kifizetéseknél – ahová például a területalapú támogatások is tartoznak - 5 százalékos, a kettespilléres vidékfejlesztési forrásoknál pedig még jelentősebb, 15 százalékos csökkentést helyez kilátásba. Indokként pedig a azt hozzák fel, hogy a valószínűsíthető Brexit miatt az EU-s büdzséből bevételek eshenek ki, miközben a kiadásokat más területeken – leginkább a migráció és a határvédelem miatt – növelni kell.

A magyar gazdák jövedelmi helyzetét ismerve nem véletlen, hogy a kormány határozottan elutasítja a KAP-büdzsé megkurtítására irányuló EB-terveket, és folyamatosan azt deklarálja, hogy nem szűkülhetnek a hazai termelők támogatásai 2021-2027 között. 

A végleges KAP-döntéstől függetlenül is biztosra vehető azonban, hogy a magyar költségvetésnek az eddigieknél jobban be kell majd szállnia az agrárium támogatásába. A nemzeti támogatások fenntartása mellett itt alapvetően a vidékfejlesztési társfinanszírozás növelése jöhet szóba, amelyet Brüsszel is lehetővé tenne. Emellett a hazai szakmai fejlesztési elképzelések is megkövetelnék, hogy a kormány a nemzeti büdzséből az eddigieknél többet áldozzon az agráriumra.

A mai ágazati elképzelések szerint vidékfejlesztésre legalább 2000 milliárd forintot kellene költeni 2021-2027-ben, szemben a most futó magyar Vidékfejlesztési Program 1300 milliárd forintos keretével. 

Szakmai alapon a támogatásnövelést az Agrárminisztérium sem vitatja, de ma még kérdéses, hogy az ügyben mennyire sikerül majd meggyőzni a Pénzügyminisztériumot. Brüsszel ugyanis Magyarország számára 2021-2027-re mintegy 900 milliárd forintnak megfelelő támogatást irányzott elő, vagyis a hazai költségvetésből több mint 1000 milliárdnyi forrásra lenne szükség, hogy a 2000 milliárdos támogatási keretet garantálni lehessen. Ma ugyanakkor már biztosra vehető, hogy a következő uniós költségvetésről, így a KAP-pénzekről egyhamar nem születhet döntés. Már az Európai Bizottság is egyértelműsítette, hogy a KAP-ot is megalapozó pénzügyi kérdésekről a jelenlegi ciklusban nem jöhet létre egyezség, hanem erre az idei európai parlamenti választások lebonyolítása, illetve az új Európai Bizottság megalakulása után, várhatóan az év végén nyílhat esély. Ezt követően, leghamarabb 2020-ban születhetnek meg az új Közös Agrárpolitika végrehajtásához szükséges alaprendeletek, majd további legalább egy év kell majd a tagállami felkészülésre. Így ma az valószínűsíthető, hogy az új uniós agrár- és vidékfejlesztési támogatásokat közvetítő KAP minimum egyéves csúszással, 2022-ben léphet hatályba. Ezért 2021-ben várhatóan egyéves ármeneti időszakot kell majd alkalmazni, amikor a jelenlegi költségvetési ciklus utolsó évében – azaz 2020-ban – érvényes agrárszabályozás maradhatna érvényben.