Szent Istvánt kétszer is próbálták megölni? Miért vallottak kudarcot az orvgyilkosok?

Az Árpád-kori magyar udvarban nem voltak ritka vendégek a politikai gyilkosságok. IV. Lászlót például álmában ölték meg hőn szeretett kunjai, a macsói Béla herceget, miután árulással vádolták darabokra vágták fel, míg IV. Istvánnak a sebére mérgezett kötést raktak a saját hívei. A sort pedig még hosszan lehetne folytatni.

Az aligha lehet meglepő, hogy a légkör az államalapító István király idején sem volt éppen nyugodt.

Hisz Magyarország óriási változásokon esett át: az új keresztény rend felállítását nem mindenki nézte jó szemmel. A szent uralkodónak egy sor harcot kellett megvívnia már ahhoz is, hogy az egész királyság felett átvegye az uralmat. Nem csak Koppánnyal kellett leszámoljon, hanem a dél-alföldi területek urát Ajtonyt is le kellett győzze, emellett pedig sejthetően Erdélyt is térdre kellett kényszerítse, ahhoz, hogy a Királyság egysége létrejöhessen.

Életében Istvánnak bőven voltak kritikusai. Minden bizonnyal többször is az életére akartak törni.

Az egyik gyilkossági kísérletről részletesen beszámol az 1100-as évek elején íródott Szent István legenda, amely az uralkodó személyét igyekezett bemutatni.

A leírás szerint négy főnemes - akik úgy látták, hogy hosszú betegsége miatt az idősebb István már nem méltó a trónra - összeesküvést szőttek. A tervük nem volt túl bonyolult: az egyikük vállalkozott rá, hogy az éjszaka leple alatt belopakodik a király hálótermébe és egy karddal leszúrja. Ám könnyen lehet, hogy a végzetes csapás előtt túlságosan is izgult az önjelölt hóhér.

Nem tudni pontosan, hogy miért, de a feljegyzések szerint a kardját elejtette és a zajra felébredt a király.

A merénylő megtört és mindent bevallott. Elárulta a társait is, akiknek  István levágatta a kezét és elvette a szeme világát.

Volt egy másik gyilkossági-kísérlet is, amely körül azonban sokkal több a homály.

Miután István fia Imre, vagyis a trónörökös meghalt, az uralkodó úgy döntött, hogy a húgának a fiára Orseolo Péterre fogja hagyni a koronát. Az új trónörököst viszont nem mindenki akarta elismerni. Az elégedetlenkedők közt volt István unokatestvére, Vazul is, aki összeesküvést szőtt a király ellen. A bűnei miatt a szemét kitolták, a gyerekeit pedig száműzték.

Mivel a megtorlás után Vazul teljesen eltűnt a történelem színpadáról azt se lehet kizárni, hogy a megvakításába később belehalt.

A magyar források Vazul összeesküvése kapcsán a részleteket elkenik, mivel később Vazul leszármazottai kerültek a magyar trónra, akik aligha voltak túl büszkék rá, hogy a szent király árulója volt az „ősapjuk”.

Azt se tudjuk biztosan, hogy a két említett gyilkossági kísérlet valóban két különböző merénylet volt-e. Az is lehet, hogy ugyanarról az esetről van szó, csak más elbeszélésben.

Azt viszont sejtjük, hogy István az élete során több összeesküvéssel is találkozhatott, hisz a törvényeiben külön rendelkezik azokról, akik az uralkodó vagy a királyság ellen szövetkeznek. Elrendelte, hogy

ha valaki a király élete vagy méltósága ellen bármilyen módon bármiféle összeesküvést szőni megkísérel, avagy olyannal, aki effélét megkísérel, tudva egyetért, ki kell átkozni, és az összes hívek közösségéből kirekeszteni. És ha valaki ilyesféle személyt ismer, és – bár bizonyítani tudná – nem jelenti fel, az előbb mondott büntetés alá essék.

Egy másik pontban arról is rendelkezett, hogy ha „valakiről törvényesen megállapítást nyert, hogy a király halálára vagy a királyság elárulására törekedett” azt ki kell végezni.