Tehetetlen Európa az iszlámista terrorral szemben?

Európát felkavarta az iszlámista terror látható élénkülése. Franciaországban, amelynek lakosságában a legnagyobb az iszlámhitűek aránya, két héten belül két iszlámista gyökerű támadás is történt. De a bécsi négy halálos áldozattal járó iszlám terrortámadás is sokkolta Európát, ráadásul az osztrák fővárost eddig elkerülték az ilyen események, s ez is azt mutatja, hogy bárhol felütheti fejét hasonló cselekmény.

Ugyanakkor tény, hogy az elmúlt években csökkent Európában az iszlámista indíttatású erőszakos, terrorcselekmények száma.

Ennek okairól megoszlanak a vélemények. Kétségkívül szerepet játszott ebben a terrorellenes nyugat-európai erőszakszervezetek, a kém-, és terrorista-elhárítás megerősödése, költségvetésük megemelése.

Azonban pusztán az erről az oldalról való, „számháború alapú” megközelítés félrevezető.

Csak Németországban 10 000-30 000-re becslik a radikalizmusra hajló iszlámhitű – döntően bevándorló-hátterű – állampolgárok számát.

Ez a szám a többszöröse a német belbiztonsági szervezet, a Landeskriminalamt (LKA) terrorista ellenes szekciója feltételezhető létszámának és szemmel tartása messze meghaladja az állambiztonsági szervezet megfigyelő kapacitását.

És egyre nagyobb gondot jelentenek a megerősödött szélsőjobboldali erők.

Ezek mindenek előtt Németországban, kisebb mértékben Franciaországban törtek előre. Megerősödésüket egyesek ok-okozati összefüggésbe hozzák az iszlámisták nyugat-európai terror-tevékenységével.

Ami az iszlám terrorizmust illeti, Franciaországban a legaggasztóbb a helyzet.

Európában itt a legmagasabb az iszlámhitű állampolgárok, tartózkodási engedéllyel ott tartózkodó bevándorlók száma. A Le Monde ismerteti Bernard Rougier és csapata idén nyilvánosságra hozott tanulmányát (Les Territoires conquis de l’islamisme – Az iszlámizmus által meghódított területek). A dolgozat egy „ellentársadalom” aggasztó képét festi fel.

Egy párhuzamos univerzummal van dolgunk, amely szemben áll a nemek egyenlőségén, a felvilágosodáson alapuló európai értékekkel. Ez a szalafista világkép egy mindenható, mindenütt jelenlévő istennel, amely hívőitől feltétlen engedelmességet követel

így Rougier.

A német elemzők egyelőre Kulturkampfról, a kevésbé aggasztóan hangzó „kultúrák harcáról” beszélnek.

A radikális iszlámisták egész városnegyedeket hódítanak meg Franciaországban, amelyekben már nem érvényesek az európai normák, törvények. A saria, fatva, a totalitariánus iszlám határozza meg az életet.

Az állam tanácstalan, mondja a Deutschlandfunkban Martin Böhne. Ennek eljövetelére Samuel Huntington professzor, a Harvard Egyetem Nemzetközi Politikai Központjának vezetője 1993-as, elhíresült könyve is utal.

Franciaország lakosságának ma csaknem egytizede iszlámhitű és körükben a magas születésszám miatt ez az arány meredeken nőni fog – olvasható a Deutsche Taschenatlas der EU című kiadványban.

A tekintélyes amerikai Pew Research legutóbbi, 2017-es felmérése szerint a muszlim lakosságarány Franciaországban eléri a 25 százalékot.

A 16 millió muszlim egynegyede bizonytalan státusú, nagyrészt illegális bevándorló. Mint a Pew jelentés megjegyzi, a bevándorlók között az idő múlásával egyre többen válnak aktív vallásgyakorlókká, mecsetlátogatókká. Ez azért fontos, mert a mecsetekben prédikáló nagy számú „vendég-imám” a Közel-Kelet államaiból érkezik, és sokuknak közvetlen kapcsolata van a radikális iszlamistákkal.

Németországban a lakosság mintegy hat százalékát adják a muszlimok. Több mint egymillióan közülük a 2015-ös hullámmal érkeztek, ezek státusza, társadalmi beilleszkedése sok tisztázatlan kérdést vet fel.

Hasonlóan a németekhez, a franciák is az elmúlt években erősen felduzzasztották a terrorelhárító szervezetek létszámát, de ez sem elegendő.

A nemrégiben történt kegyetlen nyakazásos merénylet mintha vízválasztót jelentene. Egyfelől a francia rendőri erők szakszerűen, fegyverhasználattal likvidálták a fiatal, fanatizált csecsen terroristát. Ez eltérően a korábbi helyzettől, amikor nem elhanyagolható erők „rendőri túlkapással” vádolták a szakszerűen intézkedő rendvédelmiseket, ezúttal alig hallható morgássá szelídült – tükrözve a társadalom változó hozzáállását.

Másfelől a francia belügyminiszter példátlan szóhasználattal „az ország ellenségeinek” minősítette a terroristákat és újabb szigorító intézkedéseket ígért. Ebben a másfél év múlva a választól elé járuló államelnöke, Emmanuel Macron is teljes mértékben támogatja.

Ugyanakkor a francia politika balszárnya, a zöldek egy része iszlamofóbiával, az ország muszlim lakossága elleni lépésekkel vádolja az elnököt és ellenzi a szigorítást.

A Franciaországban iszlamista „párhuzamos társadalom” konszolidációját megakadályozó törvénycsomag-javaslat idén decemberre készül el. Ez erősíti a szekularizációt, a francia állam és az egyházak szétválasztását és egyaránt irányul mindkét szélsőség, az iszlamizmus, illetve a szélsőjobboldal ellen, mondják párizsi kormánykörökben.

Emmanuel Macron az iszlámista terrorcselekmény kapcsán felhívta Vlagyimir Putyin orosz elnököt.

A telefonbeszélgetés részleteit nem ismerjük, annyi bizonyos, a francia elnök szorosabb terrorizmus-ellenes együttműködést akar kiépíteni Moszkvával, amely nem szívesen ismeri el, hogy bármi köze lenne a francia tanár bestiális meggyilkolását végrehajtó csecsen férfihoz.

A nyakazó, Abdullah Anzorov családja 12 évvel ezelőtt, politikai üldöztetésre hivatkozva kapott menedékjogot Franciaországban, mondta az Oroszországi Föderáció (OF) párizsi nagykövetségének diplomatája. A család több tagját a 2020. októberi merényletet követően a rendőrség őrizetbe vette, kiderült néhányuk erős iszlamista kötődése.

Ez a telefonbeszélgetéssel is jelzett francia-orosz közeledés nem pontosan esik egybe az Európai Unió „német garnitúrája”, Ursula von der Leyen, a brüsszeli bizottság elnöke és az EU soros elnökségét betöltő Németország feje, Angela Merkel kancellár szándékaival. Von der Leyen gyakorlatilag az OF bojkottjára szólította fel a 27 tagállamot, mondván, hogy ezzel a moszkvai csapattal (Vlagyimir Putyinnal az élen), lehetetlen a „geopolitikai együttműködés”.

Alig néhány nappal a franciaországi történelemtanár lenyakazása előtt Drezdában egy korábban hasonló támadásért elítélt és az elhárítás által szoros megfigyelés alá vont szíriai menekült iszlámista, a börtönből öt nappal korábban kiengedett húszéves Abdullah H. a nyomozók orra előtt két nagy kést vásárolt egy üzletben majd megtámadott két turistát. Egyikük belehalt a késszúrásokba.

Azaz pusztán titkosszolgálati módszerekkel az iszlamista terror, ez a nyugat-európai államokra, társadalmakra, emberekre roppant veszélyt jelentő folyamat nem fékezhető meg.

Érvényesül a klasszikus mondás: „minden bűnözőgyanús egyén mellé nem állíthatunk rendőrt”.

Az ellenük való fellépés egyik útja a felelősségre vonás, a büntetési tételek szigorítása, az iszlamisták nyugati állampolgárságuktól való megfosztása és kiszolgáltatásuk származási országuknak. Ez az út azonban bonyolult, az európai baloldal, a jogvédő, emberjogi szervezetek ellenállásába is ütközik.

A másik lehetőség az erőszakos iszlamizmus természetes bázisa, a (közel-keleti, észak-afrikai, iráni, ázsiai) migráció csökkentése.

Hathatós útnak tekinthető a javaslat, hogy a menekültstátuszra valóban jogosultakat (például a politikai, vallási okokból üldözötteket) még a helyszínen, azaz Észak-Afrikában, Szíriában, Irakban, Törökországban kell elválasztani a migrációs hullám zömét alkotó gazdasági, megélhetési bevándorlóktól.

Ennek a stratégiának a szerves része a migránsokat kibocsátó államok nagyarányú gazdasági-politikai megsegítése, konszolidációja.

A Közel-Kelet viszonylagos stabilitásának megrendítésében nem kis szerepet játszott az Irakot, Szíriát, Líbiát a 2010-es évtizedben célba vevő, elsősorban amerikai eredetű erőszakos és sikertelen „demokrácia-export”-törekvés.

Ma mindhárom iszlám országot a megosztottság, polgárháborús állapotok jellemzik, amelyek a lakosság tömeges meneküléséhez vezettek. Ha helyreáll a múlt század 70-es, 80-as éveit jellemző, viszonylagos béke a térségben, alábbhagy a migrációs hullám – ami az említett, fél évszázaddal ezelőtti korszakban még ismeretlen fogalom volt. Ennélfogva Európában is csökken a radikalizmus veszélye, már csak azért is, mert meggátolják az Iszlám Állam, az al-Kaida és számos utód-, vagy rokonszervezeteik migránsnak álcázott fanatikusainak a beáramlását.

Harmadsorban felerősítik a nyugat-európaiak a terrorizmus pénzelőinek megfigyelését, lekapcsolását.

Ennek azonban számos akadálya van. Például sok szupergazdag közel-keleti, szaúd-arábiai és/vagy Perzsa/Arab Öbölbeli potentát pénzeli a terroristákat. Ezek a pénzeszsákok saját országukban tekintélyes állami, közéleti pozíciókban vannak, ellenük a fellépést diplomáciai, gazdasági érdekek akadályozzák.

Továbbra sincs egységes álláspont az Európai Unióban, hogy mi lehet a szélsőséges, vallási alapú terrorizmus – és az általa kiváltott erős szélsőjobboldali reakció – ellen a leghatásosabb módszer. Egyfajta koktélban gondolkodnak.

Igyekeznek elvágni például a szálakat a több ezer, Nyugat Európában működő mecset és a radikális iszlámisták között. A franciáknál (de a németeknél, angoloknál is) a mecsetben prédikáló muszlim papok, az imámok jelentős része a Közel Keletről érkezik.

Nem kevés ezen papok között kapcsolatban áll az Iszlám Állammal (Da,Esh). A Da,Esh az egész Nyugat-Európát egy hatalmas iszlám világbirodalomba (Imarat Evropa – Európai Emirátus) olvasztaná bele, amely összekapcsolódva az Imarat Kavkaz (a Kaukázusi Emirátussal), a Közép-Ázsiai Emirátussal, Kelet-Turkesztánnal (Ujgurisztánnal) alkotná az iszlámisták által vizionált világbirodalom részét.

Az EU rendőrsége az EUROPOL honlapján ez idő szerint összesen 14 iszlámista szerepel a kiemelt listán. Ezek közül öten irániak, hárman libanoniak, ketten szaúd-arábiaiak, a többiek a nyugati országokban született, de közel-keleti gyökerű EU, vagy más nyugati államformáció állampolgárai.

Az EUROPOL 21 terrorszervezetet tart a figyelőlistáján. Ezek egy része iszlámista kötődésű (az EUROPOL-megfogalmazás szerint dzsihadista terrorista – jihadist) – és ezeket tartja az EUROPOL a legveszélyesebbeknek.

Miután a közel-keleti dzsihadisták fő erejét, az Iszlám Államot (Da,Esh, ISIL) Irakban és Szíriában megsemmisítették, a harcosaik egy része – kihasználva a túlzottan liberálisnak tartott nyugat-európai állampolgársági és családegyesítési, „terrorista visszafogadó-átnevelő” programokat – visszatért az EU-ba.

Több száz, talán több ezer harcedzett, a gyilkolásban szakértő, kegyetlen fanatikusról van szó, akik célja az EU struktúrák, államok elpusztítása, egy fundamentalista iszlám állam kikiáltása Európa helyén.

Két nyugati, európai szervezet, amely az iszlám terrorizmus gyökereit vizsgálja:

EUROPOL/ECTC (European Counter Terrorism Centre – Európai Terrorizmus-ellenes Központ).

Ez a legjelentősebb európai szervezet, az EU (iszlámista) terrorizmus ellenes fellépésének központja. Fő feladatai:

- operatív támogatást nyújt a hozzá segítségért forduló EU-tagországnak

- operatív erőkkel (kiképzett, felfegyverzett ügynökökkel) fellép az idegen terroristák (foreign fighters) ellen

- hírszerzési adatokat, tapasztalatokat oszt meg a terrorizmust finanszírozókról, szervezetekről. Ebben két al-szervezet segíti: 1. a Terrorizmus Finanszírozóit Követő Program, 2. a Pénzügyi Hírszerző Egység (FIU)

- követi és fellép a terroristák és a szélsőségesek propagandája ellen (az EU Internet-figyelő Egysége útján)

- követi és fellép az illegális fegyverkereskedelem ellen (Megjegyezzük: a terroristák számos esetben a zűrzavaros közelmúlt folytán illegális fegyverekkel telített Nyugat-Balkánról szerezték be a merényletekben használt fegyvereket, robbanóanyagot)

- nemzetközi együttműködést valósít meg a terrorista elhárító szervezetekkel

ESISC (European Strategic Intelligence and Security Center – a Stratégiai Hírszerzés és Biztonság Európai Központja)

Belgiumi székhelyű magán szervezet, amely think-tanknak nevezi magát.

Claude Moniquet francia-belga újságíró alapította 2002-ben, miután 1980 és 2000 között a francia hírszerzés (DGSE) tisztjeként szolgált Kelet-Európában, kiváltképpen Lengyelországban, fedőtevékenységgel, francia lapok (L,Express, Quotidien de Paris) külföldi tudósítójaként. Az ESISC erősen jobboldali kötődésű, a Soros Györgyhöz köthető szervezetek, NGO-k bírálója. Az ESISC azt állítja, hogy legalább tíz másik EU-tag mellett Magyarországgal is van kapcsolata. Finanszírozásában azerbajdzsáni forrásokat sejtenek. Azerbajdzsán, mint döntő többségben muszlim ország mindazonáltal azon kevesekhez tartozik, amelyek vaskézzel lépnek fel az iszlám terrorizmus ellen.