Teljes a zűrzavar az Észak-Korea elleni szankcióknál

Elemzések2019. márc 30.Sz.A.

Alig egy hónappal azt követően, hogy Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsong-un koreai diktátor második csúcstalálkozója kudarcba fulladt, nehezen magyarázható történésekre került sor.

Egyrészt az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma bejelentette, hogy újabb, széleskörű szankciókkal sújtják Észak-Koreát, mert nyomás alatt kell tartani a távol-keleti diktatúrát, hogy Kim Dzsong-un hajlandó legyen feladni atomfegyver-programját.

Alig derült ez ki, Donald Trump – szokásához híven – Twitter-bejegyzésben közölte, hogy visszavonta az újabb szankciókat.

Arról nem szólt az üzenet, hogy pontosan mely intézkedések visszavonásáról van szó. Sarah Huckabee Sanders szóvivő mindössze annyit mondott ennek kapcsán, hogy Donald Trump „kedveli” Kim Dzsong-unt, Észak-Korea kommunista diktátorát, és nem gondolja, hogy ezek a szankciók szükségesek ahhoz, hogy előrelépjenek a tárgyalásokkal, illetve hogy atomfegyver-programjának feladására késztessék Unt.

Ezzel együtt az amerikai kormány más intézkedései mégis csak arra utalnak, hogy fokozzák a nyomást az észak-koreai diktatúrán,

hiszen március 21-én két kínai hajózási vállalat ellen is büntető intézkedéseket hoztak, mert állításuk szerint a vállalkozások segítenek Észak-Koreának kibújni az érvényben lévő szankciók alól.

A második, február 27-28-a között Hanoiban megrendezett Trump-Kim csúcsértekezletet, annak eredményei, illetve eredménytelenségéről Klemensits Péter, a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány szenior kutatója arról beszélt, hogy

a február végi Trump-Kim találkozón egyetlen lépést sem közeledett a felek álláspontja a Koreai-félsziget jövőjével és az atomfegyver-mentesítés folyamatával kapcsolatban.

Hiába az erőfeszítések, az amerikai és az észak-koreai delegáció képtelen volt megegyezésre jutni a Phenjan által leszerelésre ajánlott nukleáris létesítményekkel kapcsolatban, miközben Észak-Korea a nemzetközi szankciók feloldásához kötötte volna a leszerelés végrehajtását. S bár az eredeti tervek szerint közös zárónyilatkozat aláírásával zárult volna a találkozó, arra mégsem került sor. Sőt, a megbeszélés sorozat az eredetileg tervezettnél hamarabb befejeződött, vagyis az egyértelmű kudarcként értékelhető.

Trump elnök, az Egyesült Államok, valamint szövetségesei számára a status quo fenntartása volt a legfontosabb, ezért a számukra kedvezőtlen megállapodás elkerülése fontosabb volt, mint egy esetleges kedvezőtlen megállapodás aláírása.

Ezzel szemben Kim Dzsong-un álláspontja szerint az ország gazdasági problémáira csupán a szankciók feloldása jelentett volna megoldást, ennek hiányában viszont az atomfegyverekről sem volt értelme megállapodást kötni, mert akkor kiszolgáltatottá vált volna az Egyesült Államokkal szemben.

A folyamatban érdekelt többi állam számára ellenmondásosnak nevezhető a tárgyalások végeredménye, vagyis a kudarc.

A csúcsértekezlet legnagyobb vesztese vitathatatlanul Moon Jae-in dél-koreai elnök volt, aki szilárdan elkötelezte magát a két Korea közeledése és a békefolyamat felgyorsítása mellett.

Az elnök számára akár komoly belpolitikai következményeket is eredményezhet a kudarc, ezért Dél-Korea mindkét felet engedményekre, egyúttal a tárgyalások folytatására bátorította. Japánt szintén érzékenyen érinti az ügy, így Sinzo Abe kormánya szilárdan kiállt Trump mellett, miközben határozottan elutasítja az Észak-Koreával szembeni engedékeny politikát. A rendezvény sikeres lebonyolításának köszönhetően egyértelműen Vietnam a nyertese a február végi csúcstalálkozónak. Ez politikai és gazdasági téren egyaránt megfigyelhető, hiszen a távol-keleti ország a világ figyelmének középpontjába került néhány napra.

A jelenlegi állás szerint a békefolyamat jövője legjobb esetben is kétséges, hiszen a csúcstalálkozó félbeszakadtával megállt a közeledés, újabb magas szintű találkozóról pedig nem született döntés.

Ennek oka, hogy egyelőre egyik felet sem ösztönzi semmi a megbeszélések folytatására. A Trump-kormányzat számára bel- és külpolitikai okokból kifolyólag sem sürgős a félsziget sorsának tartós rendezése. Észak-Korea tárgyalási hajlandósága is bizonytalan, ezért újabb rakétakísérletek és az atomfegyverek számának növelése sem került le a napirendről.