Ezek a kínaiak már lenyomták Donald Trumpot – ráadásul abban, amiben a legjobb

A világon Kínában él a legtöbb olyan dollármilliárdos, aki ingatlanfejlesztések útján szerezte a vagyonát – derül ki a sanghaji Hurun kutatóintézet friss listájából. Az ázsiai országban az elmúlt évtizedekben robbanásszerű urbanizációs folyamatok indultak meg, amelyek máig tartanak. Egész városok, városrészek emelkedtek ki szinte a semmiből, de a meglévő megavárosokba is áramlottak a munkát kereső tömegek. Gombamódra szaporodtak az építőipari és ingatlanfejlesztő cégek az országban, így nem csoda, hogy

a nagy vagyonok létrejöttének egyik legfontosabb forrásává vált az ingatlanpiac.

Mára a világ 239 leggazdagabb ingatlanmágnása közül 108-an élnek Kínában, vagyis az ottani leggazdagabbak – számuk több mint 800 – ötöde szerezte ingatlanfejlesztésből a vagyonát. Az Egyesült Államokban mindössze 26 ilyen milliárdost tartanak számon, az Egyesült Királyságban számuk 17-re, Hongkongban pedig 25-re rúg.

A leggazdagabb kínai ingatlanmágnás Hui Ka Yan, aki a 43,9 milliárd dollárra értékelt China Evergrande elnöke, vagyonát 37 milliárd dollárra becsülik. Egy időben ő viselte a Kína leggazdagabb embere címet is. A második helyre az amerikai Donald Bren került, 17 milliárdos vagyonnal.  

A Hurun-listát ismertető South China Morning Post az okokat elemezve kiemeli: a kínai gazdaság 1992 óta átlagosan évi 9,5 százalékos ütemben növekedett (bár mostanában sokan megkérdőjelezik e statisztikai adatok valódiságát).

Ez a szédületes iram mintegy 500 millió embert emelt ki a szegénységből, és létrejött egy 140 millió háztartásból álló középosztály.

Tízmilliók áramlottak vidékről a városokba, akiknek lakniuk is kellett valahol, így indult be a fent már említett szédületes urbanizáció.

Érdekesség, hogy az első telekeladás 1987-re datálható, de azért hosszú út vezetett addig, hogy a kommunista Kínában ezen a területen is a kapitalizmus farkastörvényei diktáljanak. Eleinte az állam épített sok lakást, és mintegy két évtizede indultak be igazán a magánerős építkezések is. A világ legnagyobb ingatlanfejlesztései Sanghajban kezdődtek, ahol kétféle lakást árultak: olyanokat, amelyeket a szegényebb munkások engedhettek meg maguknak, valamint jobb minőségű, illetve luxuslakásokat a gazdagabb külföldieknek.

A központi szabályozás enyhülésével egyre több vállalkozó fogott lakások, irodák és bevásárlóközpontok építésébe. A nagy kínai fejlesztők – mint a 31,3 milliárd dollárra értékelt Country Garden Holdings, a China Vanke Group, a China Evergrande és a Wanda Group – tehát lényegében a nyolcvanas, kilencvenes évek reformjainak köszönhetik felemelkedésüket. A piac nagyságát jól mutatja, hogy

a kínai újlakás-eladások értéke 1,7 ezer milliárd dollárra rúgott 2017-ben, ami hétszerese a hasonló amerikai adatnak.

Egyes becslések szerint az új városi zónák felépítéséhez Kína több betont használt el, mint az Egyesült Államok a teljes huszadik század során. Kínában magát a városépítést is a gazdaság egyik motorjának tekintik, ugyanakkor az elmúlt években gyakran felmerült a kérdés: a komoly építkezések mögött vannak-e "valódi" lakosok, vagy sok esetben csak szellemvárosok keletkeznek?

A világsajtót rendszeresen bejárják az olyan fotók, amelyek azt mutatják, hogy komplett városok vagy városrészek még nem töltődtek fel beköltözőkkel. Ilyen például a Henan tartománybeli Csengcsou város új kerülete, Zhendong, vagy a Belső-Mongóliában található Ordoshoz tartozó Kangbashi, amelyeket a kudarcot vallott utópia jelképeként jellemeznek a sajtóban. Ez azonban nem teljesen igaz, kezdenek lassan benépesülni ezek a városok is, igaz, sokan egyelőre csak befektetési célllal vásárolnak ott lakást.