Tényleg csak két darab katonai optikai felderítő műholdjuk van az oroszoknak? 

A bejelentésre a Dél-iráni Kish szigetén került sor egy december 13-16 között megrendezett nemzetközi légi és űrkutatási kiállítás alkalmából. 

“A december 14-i megállapodás fontos, mivel az Irán által nemrég elfogadott 10 éves űrprogramjának kulcsfontosságú részét képezi. Emellett érdemleges, mivel nyugati feszültségek közepette erősíti a Moszkva-Teherán kapcsolatot - írja az Amwaj.media iráni portál, amely részletesen górcső alá is veszi a két ország űripari együttműködését.

Nem véletlenül böngésszük a perzsa oldalt, a magyar média jelentős részében említést sem kapott a megállapodás.

“Az ország Legfelsőbb Űrtanácsa által január 7-én elfogadott

10 éves űrprogram célja az, hogy az elkövetkező évtized során az Iszlám Köztársaság az űrtechnológia és az űrállomás-indítások területén a régió vezető hatalmává váljon.

Az egyik fő cél az, hogy űrhajóst küldjenek az űrbe. Az aláírási ceremónián az ISA vezetője, Hassan Salariyeh hangsúlyozta, hogy a Roszkozmosz-szal kötött megállapodás segíteni fogja Teheránt, hogy gyorsabban elérje világűrrel kapcsolatos célkitűzéseit, különösen az infrastruktúra, indítók, távérzékelés, telekommunikáció és navigáció fejlesztése terén nyújtott külső támogatás révén” - fogalmaz az Amwaj cikke.

Mit nyernek ezen az oroszok?

Sokkal nagyobb feltünést keltett tavaly augusztusban, hogy Oroszország sikeresen fellőtt egy iráni kémholdat a világűrbe. Az oroszok a Baikonur űrközpontból indították el a perzsa műholdat Omar Hajjám 12. századi perzsa költőről, matematikusról, filozófusról és csillagászról nevezték el.

A szatellitet 16 másik eszközzel együtt Szojuz rakétával juttatták el a világűrbe a kazahsztáni Bajkonurban található űrközpontból – közölte akkor a Roszkoszmosz. Az indítás sikeresen lezajlott, és a műhold már sikeresen kapcsolódott is az iráni földi állomással. Az esemény körüli felhajtás annak volt köszönhető, hogy bár a 600 kilogrammos Omar Hajjámról, amely 500 kilométeres Föld körüli pályán kering,

az iráni hatóságok azt kommunikálták, hogy környezetvédelmi és mezőgazdasági célokra kívánják használni, a Nyugat okkal aggódik amiatt, hogy a szatellitnek valójában katonai rendeltetése lesz.

A műhold ugyanis egy olyan nagy felbontású kamerát tartalmaz, amelynek köszönhetően jelentősen nő Irán képessége, nemzetbiztonságilag érzékeny létesítmények megfigyelésére. Izraelben elsősorban a zsidó állam, illetve a Perzsa(Arab)-öbölben található objektumok megfigyelése miatt aggódnak, de gyorsan szárnyra kapott a hír, miszerint a műhold képességeit eleinte inkább a felbocsájtó Oroszország használná, hol másutt, mint Ukrajna fölött.

És bár Teherán szerint a titkosításnak köszönhetően senki sem tudja használni az eszközt Iránon kívül, nem sok kétely férhet hozzá, hogy ezeket az adatokat megosztják, beszédes körülmény, hogy  a műhold felbocsátására három héttel azután került sor, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök ellátogatott Teheránba, ahol találkozott Ebrahim Raíszi elnökkel és Ali Hamenei legfelsőbb vezetővel.

Kellenek a figyelő égi szemek a háborúba?

A gyorsan tető alá hozott felbocsájtás mögött egyesek szerint az áll, hogy Moszkva a műholdas megfigyelés terén nem áll valami fényesen, és miután egy, az orosz védelmi minisztérium számára októberben felbocsátott Kozmosz–2560 orosz katonai műhold alig két hónapos működés után letért a pályájáról és elégett a légkörben, és

olyan állítások is napvilágot láttak, amelyek szerint ez után mindössze két darab katonai optikai felderítő műholdja maradt pályán, ezek is jóval túl vannak már a gyártójuk által meghatározott üzemidejükön.

Csakugyan tálcán kínálja magát az összefüggés:  december 12-én semmisült meg a Kozmosz–2560, 14-én pedig megszületett az orosz-iráni űrügyi együttműködésről szóló szerződés. 

Csakhogy Kis-Benedek József, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora rámutat, Oroszország és Irán között nem újsütetű az űripari együttműködés.

- Inkább azt mondanám, hogy intenzívebbé válik a kezdeti szerelem - mondja a Növekedés.hu-nak a professzor hozzátéve, az iráni műholdfejlesztésben és gyártásban érzése szerint a kezdetektől fogva vastagon benne vannak az oroszok, enélkül Teherán nem boldogult volna. Arra a kérdésre, hogy csakugyan ennyire csehül áll-e az orosz haderő optikai felderítő műholdakkal, Kis-Benedek József azt mondja,

vélhetően jóval több ilyen műholddal rendelkeznek az oroszok, az más kérdés, hogy mennyit vallanak be. Igaz, ezek nincsenek azon a technológiai színvonalon, mit az amerikai versenytársaik.

Ettől függetlenül most a háború miatt még többre lenne szükség, mivel tény, hogy nem tudják teljes egészében lefedni Ukrajna területét, amit jól mutat az, hogy a nyugati fegyverszállítmányok zöme zavartalanul megérkezik a rendeltetési helyére. Ha az orosz katonai műholdak hézagmentesen látnának a pályán, ez alighanem másképp lenne. 

A professzor hozzáteszi, noha ennél a NATO műholdas kapacitása jóval izmosabb, ezek sem képesek minden percben a földet pásztázni, bizonyos időnként átrepül egy-egy műhold Ukrajna fölött, felvételeket készít, majd ezeket összevetik a korábbiakkal, így szúrják ki a csapatmozgásokat. 

Azt viszont, hogy az oroszok meddig erősíthetik képességeiket iráni gyártású műholdakkal, erősen befolyásolni fogja, hogy űriparukat meddig tudják a szükséges mikroelektronikai eszközökkel ellátni.

Márpedig, ahogy erre Kis-Benedek József rámutat, éppen ezeket zárják el előlük a szankciók, így ebben a pakliban az is benne van, hogy egy idő után nem lesznek képesek hordozórakétrákat az űrbe küldeni.

És bár elvileg erre Irán önállóan is képes lenne, a perzsa állam hordozórakétái csupán 50 kilogram alatti súlyt képesek szállítani, miközben egy komolyabb műhold, mint például az augusztusban felbocsájtott Khayyam 600 kilogrammos. Ezért valószínű, hogy Moszkva kerülőúton, a normál árnál akár lényegesen drágábban, de be fogja szerezni a szankció alá vont eszközöket.