Tényleg küszöbön a koreai béke, vagy a történelem legnagyobb átverése készül?
ElemzésekPáratlan békeoffenzívát indított a tavaly még nukleáris programját masszívan fejlesztő és agresszíven viselkedő észak-koreai vezető, Kim Dzsong Un. Pár hónap alatt komoly diplomáciai sikereket gyűjtött be, ő maga a béke bajnoka. Volt azonban már ilyen a történelemben, és sokszor elmaradt a várt megállapodás. Vajon most mi fog kisülni mindebből?
Elhiszik neki?
A világ úgy tekinti, mintha máris megoldódott volna a két Korea közti konfliktus, nem is beszélve az Észak-Korea és hagyományos, kapitalista társadalmi rendszerű ellenségei, Japán és az Amerikai Egyesült Államok közti szembenállásról. A kettészakított ország déli fele persze joggal örül minden előrelépésnek, még ha csak átmeneti is, hisz mégiscsak egy népről van szó, így volt ez a hasonló módon kettéosztott Németország esetében is: a legkeményebb időkben is tárgyaltak egymással. A nagyhatalmak és általában a világ részéről viszont indokoltabb óvatosabban kezelni a kérdést, hisz egy adott ember 180 fokos fordulatáról van szó. Kim Dzsong Un azóta, hogy apjától átvette a hatalmat, ellenséges volt Amerikával és Dél-Koreával egyaránt, és nagy ütemben azon dolgozott, hogy atomfegyvert fejlesszen, hozzá pedig olyan interkontinentális rakétát, ami akár legfőbb ellenségét is eléri. Sokan kételkedtek, hogy hamar meglesz, de a világ legnagyobb döbbenetére ez tavaly megvalósult.Fordulat
Ekkor jött a teljes fordulat: tárgyalási és békülési ajánlatok, sőt olyan ígéretek, melyeket az ellenfelek hallani szerettek volna, mint például az újonnan kifejlesztett nukleáris fegyvere leszerelése.Reális-e, hogy amint Kim Dzsong Un kifejlesztette az országa és saját hatalma biztonságát garantáló atomarzenált, azt máris leszereli, mégpedig döntő ellentételezés nélkül? Aligha.Korábban számtalanszor megemlítette Moamer Kadhafi egykori líbiai, és Szaddam Husszein iraki diktátorokat, akik nem vitték véghez atomprogramjaikat, és végül ellenségeik ki is akolbólintották őket a hatalomból. Ő pedig nem szeretne így járni, és miután meglett az adu ász, a máik kontinenseket is elérő nukleáris rakéta, ki kockáztatná a megtámadását? A kifejlesztett fegyverarzenál nyújtotta biztonságos helyzetben hajtotta végre a fordulatot Kim, amire több oka lehetett. Egyrészt meglehetősen szegény országát súlyos szankciók érték még a korábbi barát, Kína részéről is, így muszáj valamit tennie, hogy országa gazdasága lélegzethez jusson. Másrészt, miután atomhatalom lett, saját jelentősége hirtelen a sokszorosa lett annak, amivel egy hasonló méretű ország vezetője rendelkezni szokott, és a Kimhez hasonló vezetők ezt a helyzetet nem szokták megvetni.
Diplomáciai sikerszéria
Kezdésként ő maga Kínába látogatott, először kimozdulva országából, és Pekingben a kínai elnökkel találkozott. Ezek után külügyminisztere Moszkvába utazott és az orosz külügyminiszterrel tárgyalt, ami újabb nagyhatalmi elismerés neki. Végül titokban magához hívta az akkor még leendő amerikai külügyminisztert, volt CIA-vezetőt, és ezzel demonstrálta, hogy legfőbb ellensége is tárgyal vele. A nagyhatalmak után következett országának déli fele: a dél-koreai elnökkel találkozott a kettéosztott ország határán, igen barátságos volt, és a két ország közt 70 éve fennálló hadiállapot lezárását szorgalmazta. Teljes békeoffenzíva, de vajon mi lehet az igazi cél? Hasonló jelenség többször zajlott már a világpolitikában: maga a Kim-dinasztia, azaz a jelenlegi vezető apja és nagyapja is tett ilyen kanyarokat, bár atomfegyverek hiányában ezek nem lehettek ennyire látványosak.Utána azonban mindig folytatódott az ellenségeskedés, a békeoffenzíva elakadt.A legijesztőbb példa pedig Hitler volt, aki hódításainak kezdetéig számtalan békeoffenzívát indított a szavak szintjén, miközben szakadatlanul fegyverkezett, és így ellenségei egy részének éberségét elaltatta, majd a megfelelő pillanatban hátba döfte őket.
Lehetőségek
Most két lehetőség van: az egyik, hogy Kim ugyanígy áltatja a világot, azért, hogy időt nyerjen, megszűnjenek a szankciók, ne tekintsenek rá fenyegetésként. Ez a stratégia megfelelő időhúzással és időnkénti engedményekkel évekig húzható, és abban lehet reménykedni, hogy a világ csendesen elfogadja Észak-Koreát, mint atomhatalmat, persze úgy, hogy közben nem fenyegetőzik vele, hanem továbbra is békét emleget. A másik lehetőség, és ez lenne egy mindenki számára elfogadható megoldás, hogy olyan megegyezést köt a nagyhatalmakkal, amilyen az 1962-es kubai rakétaválságot lezárta. Annak idején a Szovjetunió atomfegyvereket és rakétákat telepített az Egyesült Államok közelébe, ami a nukleáris háború közvetlen veszélyével fenyegetett, de aztán a két szuperhatalom gyorsan olyan megoldásra jutott, amin mindkét fél és Kuba vezetése is nyert. Megállapodtak abban, hogy kivonják Kubából a fegyvereket, cserébe a NATO is kivonja hasonló eszközeit Törökországból, és a mi a legfontosabb: Amerika garanciát vállalt arra, hogy nem támadja meg Kubát, nem változtatja meg rendszerét erőszakkal. Ez olyan jól sikerült, hogy Kubában azóta is változatlan a rendszer, noha közben eltelt 66 év.A kompromisszum
Észak-Korea számára úgy nézhetne ki egy ilyen megegyezés, hogy Amerika és Kína, esetleg Oroszország is részt vesz benne, meg persze a két Korea. A felek garantálnák, hogy egyikük sem támad Észak-Koreára, nem próbálják megdönteni a Kim-dinasztia hatalmat.Ez lenne egy olyan erős, biztonságos garancia Kim Dzsong Un számára, ami mellett nyugodtan feladhatná nukleáris fegyvereit, ráadásul a szankcióktól is megszabadulna, így gazdasága ismét működőképessé válna.Fellegi Tamás
