Termelékenység és felnőttképzés: van-e összefüggés?

A termelékenységre nyilvánvalóan nagy hatással van a munkavállalók felkészültsége, tudása.

A felnőttképzés esetén, -  a foglalkoztatottakra jellemző továbbképzési értékek mellett - , a munkanélküliek adatai is fontosak, hiszen továbbképzés hiányában valószínűleg nem tudnak visszakerülni a munkaerőpiacra.

Így hiába jelentenek „munkaerőtartalékot”, ha alacsony képzettségi szintjük miatt nem alkalmazhatók.

A legfrissebb termelékenységi adatok 2026 első negyedévéből származnak, de rendelkezésre állnak, szintén negyedéves bontásban, korábbi értékek is, így a változások is értékelhetők. A felnőttképzési adatok 2025 évből valók és két időtávra, egy teljes évre és a felmérés előtti hónapra is rendelkezésre állnak.

Az 1. ábrán néhány ország 2026 első negyedéves adatai láthatók éves és negyedéves összevetésben, illetve 2020 évi bázison.

Az 1. táblázatból az derül ki, hogy

éves összevetésben (2025 Q1, 2026 Q1) három országban, közöttük Magyarországon is csökkent az egy ledolgozott órára vetített termelékenység.

A legmagasabb növekedés Dániában látható. De kedvezők a finn, svéd és a lengyel adatok is. Ezen az időtávon a dán és a finn érték a legmagasabb.

Előző negyedévhez viszonyítva (2025 Q4, 2026 Q1) Magyarországon a termelékenység stagnált.

Hosszabb időtávon pedig a lengyel, román és szlovák érték a legkedvezőbb. De jó a dán és a svéd termelékenység növekedés is, amelyektől a magyar csak kissé marad el.

Nézzük most meg a termelékenység alakulását hosszabb távon is: az 1. ábrán a 2010 évi bázissal vetjük össze a 2026 Q1-es adatot.

Az ábrán azt látjuk, hogy

hosszabb távon a kiugró román, szlovák és lengyel növekedéstől eltekintve viszonylag egyenletes és nem túl jelentős a termelékenység növekedés.

Nyilvánvaló, hogy a 2010 évi bázis érték alapvetően befolyásolja a 2026 Q1-es adatot.

Hosszabb távon úgy tűnik, hogy az alacsony szintről induló Lengyelország, Románia és Szlovákia nagyot tudott előrelépni.

Magyarország megtorpanása inkább az utóbbi időkben, főleg 2025-höz viszonyítva rontja a termelékenységi adatokat. De a magyar érték így is magasabb, mint az EU-s átlag.

A termelékenységre nagyon sok tényező hat.

Befolyásolja a végzett munka természete, hiszen nagyobb helyi hozzáadott érték előállítása magasabb termelékenységgel párosul. Számít az alkalmazott technológia szintje és a vezetési módszerek hatékonysága is.

Kétségtelenül fontos azonban az is, hogy mennyire friss a munkavállalók tudása, azaz mennyire vesznek részt folyamatos továbbképzésben. Ezzel kapcsolatban látunk adatokat a 2 táblázatban.

A 2. táblázatban nagyon fontos értékeket látunk.

Egyrészt azt, hogy jelentősen többen vesznek részt továbbképzésben a 25-64 éves korcsoportban Dániában, Svédországban és Finnországban, mint a többi országban. Régiónk vizsgált országainak adatai között nincs jelentős különbség.

Feltűnő viszont az alacsony német érték. Ezt alátámasztja egy friss McKinsey tanulmány is, amely szerint 2026. januárjában egy 1006 fős német mintán azt tapasztalták, hogy az előző teljes évben a munkavállalók 35 százaléka semmilyen továbbképzésben nem vett részt. (HR Monitor 2026: A turning point for the people function. 2026. június 8).

Ha megnézzük a német termelékenységi adatot, az sem igazán jó.

Közvetlen összefüggést nyilván nem lehet ennyi adat alapján kimutatni, főleg azért sem, mert - mint említettük - a termelékenység további tényezőktől is függ. De a skandináv országok esetén azért elég szoros kapcsolat érzékelhető a magasabb termelékenységi és továbbképzési adatok között.

Végül fontos kérdés, hogy a munkanélküliek mennyire vesznek részt továbbképzésben. Ez esetben még nagyobb különbségeket látunk. A svéd 50,2 és a dán 34 és a finn 25,8 százalék mellett feltűnően alacsony a magyar 5,4, a szlovák 3,6 vagy a román 2,4 százalék.

Ezek azért figyelmeztető adatok, mert társadalmi veszteséget érzékeltetnek a gazdaság és a potenciális munkavállalók szempontjából egyaránt.

Végősoron rontják az ország esélyét egy tudásalapú fejlődési útra lépésre, hiszen az nem képzelhető el a társadalom egészének folyamatos fejlődése, tanulásban, továbbképzésben való részvétele nélkül.

Egy nemzeti humán erőforrás stratégia kidolgozása ezért jelentősen járulhatna hozzá ahhoz is, hogy a termelékenység javításával a magyar gazdaság tudásalapú versenyképességi útra léphessen át.