Több tudásberuházás vagy csapdahelyzet

Régi vitatéma, hogy hogyan lehet megbízhatóan mérni a kevéssé fejlett országok fejlettekhez való felzárkózását. Nagyobb változások idején még nagyobb hangsúllyal vetődik fel a kérdés, hiszen ilyenkor nagyobb lehetőség nyílik a felzárkózásra, de a lemaradásra is.

Csath Magdolna arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdés, a mai gyors változások közepette Magyarország számára is döntő fontosságú, ezért most a gazdasági növekedés fenntarthatóságához a fejlettség további tényezőit is erősíteni kell.

Növekedési csapda

Különösen fontos a digitális átalakuláshoz való alkalmazkodásunk gyorsítása, mivel ez a termelékenységet javítaná, egyben csökkentené a csapdába kerülés veszélyét.

De mi is ez a csapdaveszély? A nemzetközi irodalomban sokáig azt vizsgálták, hogy hogyan alakul az egyes országok egy főre jutó GDP értéke.

Megállapították, hogy ha a mutató értékének növekedése lassul, esetleg stagnálni kezd, akkor az ország növekedési csapdába kerül. Csath Magdolna véleménye szerint a globális értékláncok terjedésével felmerül az a probléma, hogy mivel a mindenkori GDP-nek része a repatriált profit, ezért az egy főre jutó GDP nagysága azon országokban, amelyekben jelentős a külföldi befektetés, nem méri a valós fejlődést.

További probléma, hogy a GDP kizárólag a gazdasági tevékenységek pénzben kifejezett értékét mutatja, ez nem írja le a fejlettséget, amely sok más elemből épül fel.

Ezért célszerű áttérni a közepes növekedési csapda vizsgálatokról a közepes fejlettségi csapdahelyzet kialakulása okainak kutatására.

Közepes fejlettségi csapda

Ezt indokolja a hozzáadott értéknövelés fontosságának felértékelődése is.

Arra is gondolni kell Csath Magdolna szerint, hogy a teljes nemzeti vagyon nemcsak gazdasági, hanem emberi és természeti-környezeti vagyonból is áll

Ezért arra kell törekedni, hogy a gazdasági tevékenységnek ne legyenek olyan externáliái, amelyek károsítják a másik két vagyonelemet, mivel az gátolja az általános fejlődést. Hiszen hosszabb távon a gazdasági fejlődésnek is feltétele például a színvonalas humán vagyon és az egészséges környezet.

De hogyan mérjük a fejlettséget, illetve a fejlettségi csapdába esés veszélyét? Csath Magdolna kifejtette, hogy konszenzus csak abban van, hogy mindenképpen vizsgálni kell a társadalmi tudásszintet és egészségi állapotot, továbbá a gazdaság szerkezetet. Utóbbit a tekintetben, hogy mekkora a tudásintenzív, nagy hozzáadott érték előállítására képes munkahelyek aránya. Emellett fontosak a környezeti jellemzők is, például a légszennyezettség mértéke, amely visszahat az egészségi állapotra.

Digitális fejlettség

Újabban növekvő jelentőségű a digitális fejlettség, amelynek sikeréhez egyensúlyt biztosító fejlesztésekre van szükség az infrastruktúra és a hatékony felhasználást biztosító tudás területén.

A fejlettségi csapdaveszélyt növelheti, ha a digitális fejlődés területén nem haladunk elég gyorsan előre. Az eddigiekből következik, hogy a közepes növekedési csapda vizsgálat nem nyújt elég információt a fejlettséggel kapcsolatos veszélyekről, ezért szükséges a fejlettségi mutatók elemzése mutatott rá Csath Magdolna.

Egy főre jutó GDP

Ezt az adatok is alátámasztják. Például Magyarország egy főre jutó GDP-je a KSH adatai szerint a 2000 évi 14208 amerikai dollárról vásárlóerő paritáson 2020-ra 2,3-szorosára, 33030-ra nőtt. Ezzel mutató elérte az EU-s átlag 74 százalékát.

Igaz, ezzel 2020-ban a V4-ek között csak Szlovákiát előzzük meg annak ellenére, hogy a 2000 évi 59 százalékhoz képest ez 15 százalékpontos előrelépést jelent. Lengyelország egy főre jutó GDP növekedése ezen időtartam alatt gyorsabb, 2,9-szeres volt. A lengyel egy főre jutó GDP 2000-ben még csak az EU-s érték 49,3 százalék volt, 2020-ra viszont 76 százalékra ugrott.

Ennek egyik oka lehet, hogy a magyar gazdaságban lassabban nőtt a fejlettséget mérő, nagy hozzáadott értéket termelő ágazatok, illetve a nagy hozzáadott értéket előállító munkahelyek aránya, ami a termelékenység növekedését is gátolta.

A fejlettségi csapdaveszély érzékeléséhez fontosak ezért a gazdaság-szerkezeti elemzések. Meg kell még említeni egy másik fontos szerkezeti problémát, ami nemcsak a gazdaság bővülését gátolja, de a társadalmi fejlődést általában is lassítja. Ez a regionális különbségek nagysága.

A táblázatban a 2010, 2015 és 2019-re vonatkozóan látjuk a V4-ek egy főre jutó GDP országos adatait az EU27 százalékában, folyó áron és a legkevésbé fejlett régióra (NUTS2).

  Egy főre jutó GDP az EU27 átlagához viszonyítva (euro, folyóáron)

Forrás: Eurostat 2021.07.14

Azt látjuk, hogy – a 2019 évi lengyel adat kivételével - Magyarországon a legalacsonyabb a legfejletlenebb régióban az egy főre jutó GDP, vagyis nagyok a regionális különbségek, amelyek az országos szintű növekedést is lassítják.

Ennek valószínüleg oka a hozzáadott érték előállításban és a termelékenységben való lemaradásunk, amit pedig magyarázhat az alacsonyabb tudásszint. Ezek pedig egyértelműen olyan fejlettségi tényezők, amelyek a növekedést is visszafogják.

Csath Magdolna hangsúlyozta, hogy a nagy hozzáadott érték és a termelékenység növelését, valamint a regionális különbségek csökkentését egyaránt segíti a digitalizáció, de csak akkor, ha az infrastrukturális beruházások tudásberuházásokkal járnak együtt.

Digitális fejlettségi rangsor

De hogyan is állunk ezen a területen?  Az IMD svájci versenyképességkutató évente jelenteti meg 64 ország digitális fejlettségi rangsorát. De három éve azt is kutatja, hogy mennyire könnyítik meg a városi lakosok életét a digitális megoldások. Ez utóbbit a „Smart city index” – azaz az intelligens város index segítségével méri.

A digitális versenyképességben az idén Magyarország a 45. helyen áll, ezzel csak Szlovákiát előzi meg a visegrádi országok közül. Ha viszont a vizsgált részterületeken elért helyezéseket is megnézzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy Magyarország a digitális infrastruktúra tekintetében 36. helyezésével vezet a V4-ek előtt, sőt Ausztriától is csak 4 hellyel marad le.

De akkor mi okozza a gyengébb általános helyezést?

Ez a digitális tudásra és képességekre elért 43., és a digitális megoldások gyakorlati alkalmazására kapott 62. helynek köszönhető. Az utóbbira utolsók vagyunk a V4-ek és a 27 EU-s tagállam között egyaránt.

Infrastruktúra és tudás

Ezeket az adatokat az Eurostat tanulmányai is megerősítik. Például a Digital Economy and Society 2020 (DESI, Digitális gazdaság és társadalom index) szerint a gyors szélessávú internet kiépítettségben a 4, az 5G kiépítettségben a 3. helyen vagyunk.

Viszont a legalább alapfokú szoftverképességekkel rendelkezők aránya tekintetében a 21. helyre kerültünk.

Ami pedig a cégek digitalizáltságát, a gyakorlati alkalmazást illeti még rosszabb a helyzet. Az úgynevezett üzleti digitalizáltsági indexre az utolsó előttiek vagyunk.

Különösen figyelemre érdemes, hogy a vezetés-szervezés hatékonyságát, az általános termelékenységet javítani tudó adatelemzés (big data) céges elterjedtségére is csak az utolsó előtti hely a mienk.

Ezek a helyezések arra világítanak rá, hogy a digitális infrastruktúra kiépítésére Magyarország nem sajnálja a pénzt, de a felhasználást nehezítik a további gyenge fejlettségi mutatók, mint a tudás és képességek hiánya, vagy a céges elhatározottság a digitális megoldások alkalmazására.

Érdekes kérdés az is, hogy a városlakók életét mennyire segítik a digitális megoldások, hiszen ez is hatékonysági kérdés.

Intelligens városok

Az intelligens város kutatásban Magyarországról Budapest a 97. helyen szerepel a 118 várost tartalmazó listában.

A budapestiek, mások mellett arról panaszkodnak, hogy nincs online bekapcsolódási lehetőség a városi döntéshozatalba, nincs információ a pénzügyekről, de a meghibásodások, például úthibák online bejelentése sem lehetséges, pedig a digitális infrastruktúra ki van építve.

Itt is azt a problémát érzékeljük, hogy a technikai előrehaladás egymaga még nem elég a fejlettséghez, ahhoz a tudás és az alkalmazás előnyeit értő és elfogadó üzleti világ és társadalom is szükséges.

A technológia gyorsan és folyamatosan fejlődik, újabb és újabb beruházásokra lesz szükség, de az érdemi gazdasági, társadalmi fejlődéshez egyidőben a tudásba és a képességekbe is be kell fektetni.

A három terület, a technológia, a tudás és az alkalmazásra való készség együttese jelentős termelékenység javulást hoz és egyúttal segít elkerülni a fejlettségi csapdát. Végső soron felgyorsítja a gazdasági-társadalmi felzárkózást, és megteremti a fenntartható gazdasági növekedés feltételeit.