Történelmi alkut kötött Amerika és Kína

Elemzések2020. jan 15.Sz.A.

Kína hátrébb lép egyet a kereskedelmi háborúban, és nagyon úgy tűnik, az újabb pótvámokkal sikerült sarokba szorítani Pekinget. A kínai felet nem kell félteni: az amerikai büntetővámokra válaszul sikeresen terelte át kereskedelmét más piacok - elsősorban Európa - felé.

Minden jel arra mutat, hogy Donald Trump sikeresen sarokba szorította Kínát a kereskedelmi háborúban. Több nekifutás után tényleg aláírta az amerikai elnök és kínai tárgyalópartnerei a kereskedelmi háború első fejezetét lezáró megállapodást. Steven Mnuchin amerikai pénzügyminiszter szerint számos kérdésre kiterjedő, sokrétű megállapodásról van szó. Az Egyesült Államok kereskedelmi képviselője által kiadott tájékoztatóból kiderül, hogy

Kína vállalja, hogy a következő két évben legalább 200 milliárd dollárral növeli amerikai termék- és szolgáltatás-vásárlását, cserébe az USA csökkenti a kínai árukra kivetett vámokat,

illetve korábbi szándékával szemben mégsem vezet be további 160 milliárd dollár értékű kínai termékre 15 százalékos pótvámot. 

Különösen sok szó esik az agrártermékekre vonatkozó részről: az első évben Kína 35, a második évben 40 milliárd dollárral növelné amerikai mezőgazdasági termék-vásárlásait. Korábban erről folyt a legtöbb vita, ezért jó hír, hogy sikerült végre dűlőre jutni. Szakértők azonban a kínai részről tett engedményeket nem tartják olyan eget rengetőnek. Sőt, van olyan árupiaci kereskedő, aki egyelőre szkeptikusan viszonyul a megállapodáshoz, hiszen már annyiszor volt szó hasonló megegyezésről, aztán a kínai fél valahogy mégis kibújt alóla.

Kérdés tehát, hogy Kína valóban többet fog-e vásárolni, mint közel két éve, amikor Donald Trump elnök elindította a kereskedelmi háborút. Az mindenesetre előrelépésként értékelhető, hogy tavaly decemberben Kína engedélyezte a genetikailag módosított amerikai szója és papaya importját.

Másokat az int óvatosságra, hogy a kínai média híradása szerint Peking közel sem bízik annyira a kereskedelmi tárgyalások gyors sikerében. Nem is tétlenkedett a pekingi vezetés az elmúlt időben, hanem

ügyesen váltott, és az amerikai pótvámok bejelentése után sikeresen tudta más piacokra - elsősorban az Európai Unióba - átterelni a kereskedelmét.

Erről tanúskodnak a Bloomberg által ismertetett tavalyi adatok is: az USA-ba irányuló kínai export 12,5 százalékkal esett vissza, miközben összességében a kivitel 0,5 százalékkal nőtt. Az amerikaiak 2018-ban még közel 420 milliárd dolláros kereskedelmi deficitet szenvedtek el Pekinggel szemben, ez mostanra 296 milliárd dollárra esett vissza. Kína tehát késedelem nélkül keresett új piacokat, és a tavalyi év végére a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) országaiba 13, az Egyesült Királyságba 10 százalékkal többet exportált a korábbinál.

Ugyanakkor a megállapodás lényege nem feltétlenül abban rejlik, hogy melyik áruból mennyivel vesz többet Kína, hanem abban, hogy – legalábbis most úgy tűnik –  hajlandónak mutatkozik gazdaságpolitikája megváltoztatására, így a kikényszerített technológiatranszfer (a külföldi cégeknek át kell adniuk technológiai tudásuk egy részét a piacra lépésért cserébe) feladására, az amerikai vállalatokat hátrányba hozó intézkedések enyhítésére.

A kereskedelmi háború előtti vita is lényegében innen indult. A Kínával szemben visszatérő problémák egyike az, hogy

Peking egyenlőtlen feltételeket szab a külföldi versenytársak számára az állami szubvenciókkal és megrendelésekkel, vagyis hátrányba hozza a külföldi cégeket a kínai piacon.

Emellett arra kényszeríti a belépő cégeket, hogy vegyesvállalatokat hozzanak létre és értékes technológiát adjanak át a piacra lépésért cserébe. De a problémás területek közé sorolják még a szellemi tulajdon védelmének hiányát, a kínai piac zártságát a külföldi, különösen a pénzügyi cégekkel szemben, a piaci önszabályozó mechanizmusok korlátozását, és a valutamanipulációt (a jüan versenyképesség növelését szolgáló leértékelését).

Az 1974-es amerikai kereskedelmi törvény 301-es szakasza adott az elnök számára törvényi lehetőséget a háború elindításához. Ebben többek között az szerepel: amennyiben egy ország vagy szervezet nem igazolható módon tart fenn vámokat vagy importkorlátozásokat az amerikai termékekkel szemben, valamint ha versenyhátrányba hozza az amerikai vállalatokat az USA-ba irányuló exporttermékek állami támogatásával, akkor Washington vámokat vethet ki és kiléphet a hátrányt okozó kereskedelmi szerződésekből. Eszerint ha Kína megint ki akarna bújni a vállalt kötelezettségek alól, Washington újra kivethet pótvámokat.

Az első fejezet lezárásával tehát koránt sincs vége a konfliktusnak, és bőven lesz miről tárgyalni a későbbiekben is. Washington a kínai importot sújtó büntetővámok egy részét fenntartja, például mintegy 250 milliárd dollárnyi kínai árura továbbra is 25 százalékot kell fizetni.

A JP Morgan úgy számol, hogy a szerdai megállapodás aláírása után is átlagosan 14 százalékponttal magasabb vám fogja sújtani a kínai árukat az USA-ban, mint a kereskedelmi háború kirobbanása előtti időben.

De Peking sem oldja fel az összes ellenintézkedést. Az első fejezetet mégis le kell zárni, ha a felek előre szeretnének lépni, és el akarnak jutni a második fejezethez. A békülékenységet sugalló gesztusok egyike, hogy a hét elején az amerikai kormányzat megszüntette Kína árfolyam-manipulátor besorolását.