Történelmi átrendeződés zajlik: Éppen most jön létre az új Közel-Kelet

Összeomlott, a szíriai Bassár el-Aszad rezsimje, és a lázadók a Tahrír as-Sám vezetésével átvették az irányítást több stratégiai fontosságú város, valamint Damaszkusz felett. Az események intenzitása és drámai jellege alapjaiban rengette meg az ország hatalmi egyensúlyát. Azonban egy ilyen nagyszabású változás túlmutat az arab ország belső konfliktusain, ugyanis a külső érdekek és geopolitikai játszmák is meghatározó szerepet játszanak benne.Egyrészt felmerül a kérdés, hogy ki állhatott a felkelők sikere mögött, másrészt a nemzetközi közvéleményt rendkívül aggasztja, hogy milyen hatással lehet ez a térség biztonsági, politikai és gazdasági helyzetére.

Az Aszad-rezsim szétesése új hatalmi vákuumot teremtett, amelyet a térségben erősebb hatalmak – pl. Törökország és Izrael – különböző módon próbálnak kihasználni.

Törökország sokat profitálhat

Törökország régóta érintett a szíriai konfliktusban, különösen, ami a menekült- és kurd kérdést illeti. A jelenlegi körülmények új lehetőséget kínálnak Ankara számára, hogy előmozdítsa azon terveit, amelyek célja a Szíriából érkezett több mint hárommillió menekült hazatelepítése. Recep Tayyip Erdogan kormánya számára ez nem csupán humanitárius, hanem belpolitikai és gazdasági szempontból is prioritás.

A menekültek jelenléte Törökországban egyre nagyobb társadalmi feszültségeket szít, miközben komoly terhet ró az ország gazdaságára.

A török vezetés eddig számos kísérletet tett arra, hogy Aszaddal tárgyalásos úton rendezze a kérdést, ám ezek a próbálkozások rendre kudarcba fulladtak. A mostani fejlemények azonban e téren is alapvető változásokat hozhatnak.

A felkelők által ellenőrzött területeken Törökország lehetőséget láthat arra, hogy biztonságos zónákat alakítson ki a szíriai menekültek számára, miközben saját geopolitikai pozícióját is erősítheti az ország északi részein. Ankara céljai között azonban a kurd fegyveres csoportok visszaszorítása is szerepel, amelyek jelenléte továbbra is jelentős biztonsági fenyegetést okoznak.

Irán: stratégiai vereség

Az Aszad-rezsim összeomlása súlyos csapást jelent Irán számára, amely az elmúlt évtizedben Szíria legfontosabb szövetségesének számított. Teherán jelentős erőforrásokat fordított arra, hogy támogassa Aszadot, és megerősítse jelenlétét Szíriában, amely kulcsszerepet játszik az úgynevezett „síita félhold” stratégiájában.

E geopolitikai koncepció célja, hogy Irán kiterjessze befolyását bizonyos országokra (pl. Irak, Irán, Libanon), hogy egy összefüggő síita dominanciájú térséget hozzon létre.

Az iráni támogatású milíciák, amelyek Aszad oldalán harcoltak, most komoly veszteségeket szenvedtek el, és visszaszorultak korábbi állásaikból. Ez a katonai mellett, politikai és pszichológiai szempontból is vereség Irán számára, amely így elveszítheti befolyását Szíriában. A helyzet különösen kedvezőtlenül alakul számukra annak fényében, hogy egyre nagyobb nyomás alatt állnak saját belső válságaik és a nemzetközi szankciók miatt.

Izrael: új lehetőségek a fenyegetések csökkentésére

Izrael számára az Aszad-rezsim bukása és az iráni milíciák meggyengülése stratégiai előnyökkel járhat.

Az iráni befolyás Szíriában hosszú ideje komoly fenyegetést jelentett Izrael biztonságára, különösen a Hezbollah és más iráni támogatású csoportok jelenléte miatt. A mostani események azonban jelentősen korlátozzák Irán mozgásterét, és lehetőséget kínálnak Izrael számára, hogy további lépéseket tegyen a régióban.

Benjamin Netanjahu kormánya valószínűleg élni fog a lehetőséggel, és fokozza majd az Irán-ellenes lépéseit, akár katonai akciók formájában. Számítani lehet arra, hogy Izrael célpontjává válnak az Irakban működő iráni támogatású milíciák is, amelyek szintén fontos láncszemét képezik a perzsa ország stratégiai hálózatának. Ezzel párhuzamosan Izrael továbbra is igyekszik elmélyíteni kapcsolatait a térség arab államaival, amelyek szintén érdekeltek Irán befolyásának visszaszorításában.

Új Szíria vagy új káosz?

A felkelők győzelme számos kérdést vet fel Szíria jövőjével kapcsolatban. A Tahrír as-Sám vezette fegyveres alakulatok összetétele és ideológiai háttere komoly aggodalmat kelt a nemzetközi közösség körében. Az iszlamista csoportok dominanciája miatt nem kizárt, hogy az ország radikális fordulat elé néz.

Különösen aggasztó a kisebbségek helyzete. A keresztények, kurdok és más kisebbségi csoportok most még nagyobb bizonytalanságban találhatják magukat, hiszen a lázadók között számos olyan radikális elem található, akik ellenségesen viszonyulnak ezekhez a közösségekhez.

A Közel-Kelet térképének újrarajzolása

A Szíriában végbemenő felkelés egy nagyobb geopolitikai átrendeződésnek a része. Az Egyesült Államok, Izrael és a gazdagabb arab államok – különösen Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek – egy új Közel-Kelet vízióját igyekeznek megvalósítani, amelyben a regionális stabilitás és gazdasági együttműködés kerül előtérbe.

Ez a stratégia magában foglalja a háborús zónák felszámolását, a terrorizmus elleni fellépést, valamint az Izraellel való kapcsolatok normalizálását. Az Ábrahám-egyezmények már előrevetítették ezt az irányt, és a térség több országa számára is világossá tették, hogy a béke és a gazdasági fejlődés érdekében szükség van a konfliktusok lezárására.

A jövő bizonytalanságai

A szíriai események jelentősége túlmutat az ország határain, és alapvetően befolyásolja a Közel-Kelet jövőjét. A rendszer megbuktatása új kihívásokat teremt, és a felkelők által uralt Szíria instabilitása fenyegetést jelenthet a térségre nézve.

A kérdés az, hogy a nemzetközi közösség képes lesz-e megelőzni az ország radikalizálódását, és hozzájárulni egy olyan politikai rendszer kialakításához, amely garantálja a kisebbségek jogait, és lehetőséget teremt Szíria újjáépítésére. Ha ezek a törekvések kudarcot vallanak, akkor könnyen elképzelhető, hogy az ország újra a káosz és az erőszak foglya lesz.

Szíria ma a lehetőségek és kockázatok metszéspontjában áll. A jövője attól függ, hogy a térség és a világ hatalmai képesek-e együttműködni egy stabilabb Közel-Kelet megteremtése érdekében, vagy továbbra is a rivalizálás és az érdekek harca határozza meg a régió sorsát.

A szerző a Migrációkutató Intézet vezető kutatója.