Sok uniós forrás jön, de a versenyképesség csak nem javul

Folyamatosan felmerülő kérdés, hogy a Magyarországra érkező európai uniós források vajon javítják-e a vállalatok versenyképességét. Többezer milliárd forint érkezik be, de most egy felmérésből az derült ki, hogy a termelékenység nem javul.

A 2007-2013-as uniós költségvetési ciklusban közel 2500 milliárd forint közvetlen gazdaságfejlesztési forrás érkezett Magyarországra, ebből mintegy 1789 milliárd forint a Gazdaságfejlesztési Operatív Program és a Regionális Fejlesztés Operatív Programok keretében érkezett a magyar vállalkozásokhoz.

Banai Ádám, Lang Péter, Nagy Gábor és Stancsics Martin tanulmányukban megvizsgálták, hogy a források mennyire jártak valós gazdasági eredménnyel a kedvezményezett vállalatoknál. Mint vizsgálatukból kiderül,

a forrásokat a vállalkozások elsősorban kapacitásbővítésre használták fel,

ami megmutatkozott többek között a létszám, a tárgyieszköz-állomány, illetve az árbevétel növekedésében.

A források azonban nem javították a vállalatok termelékenységét.

A termelékenység a versenyképességnél egy lényegesen könnyebben megfogható és mérhető fogalom, amely biztosan növeli a versenyképességet. Valójában a versenyképesség mérésére bár adnak ki módszertanokat, és sok lista is készül, eddig nem sikerült használható mérőszámot találni rá.

A szerzők is a termelékenység növekedését vizsgálták. A szerzők a támogatások cégekre gyakorolt hatását úgy azonosították, hogy megbecsülték, hogyan teljesítettek volna a támogatást elnyerő vállalatok a támogatás hiányában.

Mivel a valóságban ez nem figyelhető meg, ezért megkerestek az egyes támogatott vállalkozásokhoz minden tekintetben legjobban hasonlító olyan céget, amely nem részesült abban. Az így kapott vállalatcsoportok között a támogatást követően kialakuló különbséget tekintik a támogatás kauzális hatásának.

A vizsgálatok szerint a gazdaságfejlesztési, vissza nem térítendő források szignifikáns pozitív hatást gyakoroltak a foglalkoztatotti létszámra, az árbevételre, a bruttó hozzáadott értékre, és egyes esetekben az üzemi eredményre is.

A munkatermelékenység azonban egyik esetben sem változott szignifikánsan a támogatások hatására. Eredményeik tehát konzisztensek azzal a hipotézissel, hogy az uniós forrásokat alapvetően kapacitásbővítésre, nem pedig hatékonyságnövelésre használták fel a vállalatok.

A vissza nem térítendő támogatások hatására vonatkozó becslést elvégezték azon szektorokra is, ahol ezt a támogatások száma lehetővé tette. Itt leginkább a műanyag- és fémiparban tevékenykedő vállalatoknak nyújtott támogatások emelkednek ki, a legtöbb vizsgált változó tekintetében erre a szektorra becsülték a legnagyobb hatást (az átlagos támogatási összeg is itt volt a legmagasabb, de a becsült hatások ezzel együtt is magasak).

Ez annak is köszönhető, hogy a szektor szereplői gyakorta nagyvállalatok beszállítói, stabil, kiszámítható megrendelésekkel.

Egyes eredményváltozók tekintetében az építőiparban, a fa-, papír-, bútor- és nyomdaiparban és a kereskedelem- és gépjárműjavításban tevékenykedő vállalatok esetében is mértek az átlagosnál magasabb hatásokat.

A maradék három olyan szektorban, melyekre tudtak becslést készíteni (információ és kommunikáció, pénzügyi, biztosítási tevékenység és ingatlanügyletek, valamint szakmai, tudományos és műszaki tevékenység), a hatások viszonylag alacsonyak voltak, illetve hamar lecsengtek. Munkatermelékenységbeli változást egyik vizsgált szektor esetében sem tapasztaltak.