Új szabályozás adhat nagy lökést a sürgető generációváltásnak a hazai agráriumban

Hosszas előkészületek után fogadta el 2021. decemberében az Országgyűlés azt az új törvényjavaslatot, amelyet a hazai mezőgazdasági generációváltás felgyorsítása érdekében nyújtott be a kormány.

Igazi fogaskérdésről van szó, amelyet az is bizonyít, hogy az az agrártárca korábban többször is nekirugaszkodott a jogszabályalkotásnak,

de a munka – legalábbis annak első jelentős fázisa – csak a múlt év végére érett be.

Régóta ismert probléma, hogy a magyar gazdatársadalom kiöregedő félben van, és e tendencia az utóbbi időszakban tovább gyorsult.

Ezt igazolja a Központi Statisztikai Hivatal nemrég közzétett, „Agrárcenzus 2000” elnevezésű felmérése is, amelyben a gazdálkodók korösszetételét is vizsgálták.

A legutóbbi ilyen felmérés 2016-ban készült el, amikor a fiatalnak számító 40 év alatti gazdák arányát 12 százaléknak, a 41 és 64 év közöttiekét 58 százaléknak, a 65 év feletti nyugdíjas korúakét pedig 29 százaléknak találták.

A 2020-as agrárcenzus eredményei viszont azt mutatták, hogy a fiatal gazdák részaránya néhány év alatt 10 százalékra csökkent, míg a nyugdíjasoké 35 százalékra nőtt és a 41-64 éves gazdakorosztály aránya is 55 százalékra zsugorodott.

Az adatokból egyértelműen látszik, hogy kevés fiatal lép be a mezőgazdasági termelésbe, miközben – a kiöregedő tendencia eredményeként – egyre többen válnak nyugdíjas korúakká.

Az okok rendkívül összetettek, mert a mezőgazdaság ma eleve nem igazán vonzó a fiatalok számára, de a generációváltást erőteljesen hátráltatta a jogszabályi környezet is, amely bürokratikussá és bonyolulttá tette a kezdő gazdálkodók belépését, illetve az öregedő generáció „kivonulását”.

E helyzeten változtathat jelentősen az új törvény, amely lehetővé teszi, hogy a gazdaságokat egyben – használt földekkel, egyéb ingatlanokkal, ingóságokkal, vagyonértékű és más jogokkal – lehessen átadni, illetve átvenni.

Ennek érdekében a jogszabály meghatározza azokat a szerződéstípusokat, amelyekkel az átadás-átvételt le lehet bonyolítani. Eszerint a felek összesen négyféle módon, adásvételi, ajándékozási, tartási és életjáradéki megállapodással „köthetnek üzletet”.

A négyféle szerződéstípusra azért lehet szükség, mert a szabályozás nem csupán apa-fiú kapcsolatra korlátozza a generációváltás lehetőségét.

Gazdaságátadónak általánosságban az számíthat, aki betöltötte a 65 éves öregségi nyugdíjkorhatárt, vagy a szerződéskötés időpontjában öt évre áll attól. Átvevőként pedig olyan hatvan éven aluli mezőgazdasági őstermelők és egyéni vállalkozók jöhetnek szóba, akik „hozzátartozói láncolatban” foglalnak helyet és az átadónál legalább tíz évvel fiatalabbak.

Az új előírások tehát a gazdaságátadásra szélesebb teret nyitnak a közvetlen rokoni kapcsolatoknál, és az átvevők körét nem korlátozzák kizárólag negyven évnél fiatalabb gazdákra.

Ha nincsenek gazdálkodásra vállalkozó közeli hozzátartozók, további lehetőségként átvehetik a gazdaságokat azok is, akik az átadó termelőkkel legalább hét éve munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban állnak.

Így az egyszerűsített generációváltás megvalósítható úgy is, hogy egy-egy gazdaságot nem hozzátartozói láncolatban lévők vesznek át.

A négyféle meghatározott szerződéstípus közül a hozzátartozók között nyilvánvalóan az ajándékozás lehet a legnépszerűbb, míg a nem rokoni (alkalmazotti) megállapodásoknál az adásvétel játszhat döntő szerepet.

Emellett azonban továbbra sem lesz tiltott az sem, hogy olyanok vehessék át a gazdaságokat, akik nem felelnek meg az új szabályozás feltételeinek, vagyis sem hozzátartozóknak, sem munkaviszonyban állóknak nem minősülnek.

Ekkor viszont – ahogy az eddigiekben is – a feleknek arra kell számítaniuk, hogy egyszerűsített eljárás helyett jóval bonyolultabb ügyintézéssel üthetik csak nyélbe az üzletet.

Az új szabályozáson kívül eső esetekben további hátrányt jelenthet, hogy a gazdaságokhoz kapcsolódó földterületek tulajdonosi/haszonbérleti jogának változásáról szóló szerződéseket ki kell függeszteni az illetékes önkormányzatoknál.

Emiatt pedig életbe léphet a földügyi szabályozásban rögzített elővásárlási/előhaszonbérleti sorrend, amelynek alkalmazásakor előfordulhat, hogy a gazdaságátvevő elől mások szerzik meg a kérdéses földterületeket, és ez a további gazdálkodás szempontjából végzetes lehet.

A négyféle szerződéstípussal szabályozott gazdaságátadásoknál ugyanakkor az érintett földek nem esnek az elővásárlási/előhaszonbérleti sorrend alá, így ez garanciát nyújthat arra, hogy a belépő termelők a gazdaságokkal együtt a földeket is átvehetik.

Egyelőre azonban a tavaly elfogadott törvény rendelkezéseit nem lehet alkalmazni, mert a jogszabály csak 2023-tól lép életbe. Ennek oka, hogy az érintett hatóságoknak és hivataloknak fel kell készülniük a szabályozási változások végrehajtására és ki kell dolgozniuk a megfelelő eljárásrendeket.  Az új gazdaságátadási lehetőség ugyanis ezután sem nyújt majd „egyablakos” ügyintézési lehetőséget, de arra megteremti az esélyt, hogy a különböző ügyekben ugyanazzal a szerződéssel lehessen eljárni.

Még fontosabb feladat, hogy a parlament az új szabályozáshoz igazítsa az adózási és illetékfizetési előírásokat, mert ezekkel a tavalyi törvény nem foglalkozik.

Szakértői vélemények szerint a generációváltási folyamat úgy gyorsulhat fel igazán, ha a gazdaságátadásokat a lehető legkisebb adó- és illetékteherrel lehet lebonyolítani, illetve ahhoz a legnagyobb támogatási kedvezmények és előnyök társulnak.

Emellett rendezni kell egyes társadalombiztosítási kérdéseket is, mivel például a gazdaságok átadóinak kötelezőn ki kell vonulniuk a gazdálkodásból, ezért számukra problémákat okozhat, ha a szerződéskötésekkor még nem érik el a nyugdíjkorhatárt.

Támogatási szempontból a következő évek vonzóbbá tehetik a mezőgazdaságot a fiatalok számára, mivel 2023-tól hatályba lép az új uniós Közös Agrárpolitika (KAP), amely a negyven évnél nem idősebb termelők támogatását megkülönböztetett módon kezeli.

Az úgynevezett egyes pilléres közvetlen kifizetések legalább 3 százalékának megfelelő összeget kötelezően a fiatal gazdákra kell fordítani, amely évi mintegy 15 milliárd forintnyi forrást tehet ki.

Ennek egy részét a második pilléres vidékfejlesztési kasszából is ki lehet fizetni, de az új KAP a közvetlen támogatásoknál is érzékelhető többletet hozhat. Így például az agrártárca kalkulációi szerint a fiatal gazdák a jövő évtől 300 hektáros birtokméretig 170 eurós – mintegy 60 ezer forintos – hektáronkénti plusztámogatásra számíthatnak az általában járó területalapú támogatásokon felül.

Az adózási, illetékfizetési és társadalombiztosítási könnyítések, illetve a támogatási többletforrások együttesen népszerűvé tehetik az új törvényi rendelkezéseket, de ehhez a végrehajtási szabályozás megjelenésén túl további törvénymódosításokat kellene elfogadnia az Országgyűlésnek.

Az idei képviselői választások miatt ugyanakkor egyelőre kérdéses, hogy a gazdaságátadást érintő ügyekkel mikor foglalkozhat legközelebb a parlament.

Ha jogszabályi környezet komplexé válna, nagyobb esélyt nyílna arra is, hogy meg lehessen előzni a hagyatéki eljárásokat, amelyek ma a generációváltás fő formáját jelentik. Az új szabályozás ehelyett arra ösztönözhet, hogy a kiöregedő termelők még életükben gondoskodjanak gazdaságuk utódlásáról, és a ne a kényszerű öröklés legyen a meghatározó, amely miatt most az érintett gazdaságok rövidebb vagy hosszabb ideig működésképtelenné is válhatnak.