Újabb halpusztulás a Velencei-tóban

Augusztus 13-án újabb, de jelenleg a júniusinál lényegesen kisebb intenzitású halpusztulás kezdődött a vízterületen - írja a Magyar Országos HOrgász Szövetség (MOHOSZ). A szervezet szerint jelenleg kijelenthető, hogy a Velencei-tó vízminősége a fürdési, vízisport és egyéb rekreációs igénybevételi szempontok oldaláról jó, így a helyzet e tárgyban azonnali korlátozást, beavatkozást nem igényel.

A helyszíni tapasztalatok alapján az elpusztult és összegyűjtött halak zöme karika- és dévérkeszeg, valamint a termete okán látványosabb busa volt, de ponty, amur és süllő is volt az elhullott halak között.

Az eddigi szakvélemények szerint az ismét lokális oxigénhiányban elpusztult halak begyűjtött mennyisége a második havária-jelenség eddigi három napja alatt mintegy 300 kg. 

A tó tartósan és tendenciózusan alacsony vízállása és az elmúlt évtizedekben gyarapodó lágyiszapréteg mennyisége a közeljövőben egy tartós vízpótlási beavatkozás kidolgozását és kivitelezését, párhuzamosan egy átgondolt nádművelés beindítását igényli. 

A vízellátás megoldása, annak biztonsága – a halgazdálkodáson, a halállományon messze túlmutatva – a térségi turizmus, az itt élők életminősége érdekében is kiemelten fontos kormányzati feladat. A tárgyban az első kormányzati intézkedések már meg is történtek, s első körben a horgászszövetség is bevonásra került a tó jövőjének tervezése tárgyában - írja a szervezet.

Az elmúlt hetekben megvizsgálásra került a tó felett, annak vízgyűjtőjén elhelyezkedő a Pátkai- és Zámolyi-víztározók vízminősége, vízmennyisége is. 

A két tározó vízszintje szintén kritikusan alacsony. Eloszlatva a kételyeket és cáfolva a szándékos hírtorzításokat azt is látni kell, hogy a két víz minősége jelenleg jelentősen rosszabb, mint a Velencei-tóé, s a teljes vízkészlet átengedése – azon túl, hogy esetleg berobbantaná a velencei algaképződést – csak pár cm-t és így csak pár napi párolgási vízveszteség-pótlást jelentene, a helyi élővilág pusztulása mellett. Megjegyzendő, hogy erre már volt korábban gyakorlati példa is - véli a MOHOSZ.

A mögöttünk álló időszakban sorra jöttek a rossz hírek a Velencei-tóról, amiről korábban több cikkünkben és helyszíni riportban is beszámoltunk.

Nem új a Velencei-tó problémája

Ezen a nyáron ugyan súlyos viharok tépázták meg Európát,azonban ezeket a viharokat aszály, szárazság előzte meg Magyarországon is,Ehhez kapcsolódik hazánk egyik, ha nem a legsúlyosabb megoldandó ökológiai problémája, méghozzá a Velencei-tó súlyos vízszint csökkenése.

Kiszáradt nádas a Velencei-tavon

Ha egészen pontosak akarunk lenni,a tó mostani alacsony vízállásának okai egészen a tavalyi csapadékhiányos évre vezetnek vissza. Valójában már akkor megindult az a folyamat: ez idén nyáron csúcsosodott ki a tartósan határérték alatti vízállásban, és a fellépő oxigénhiány miatti tömeges halpusztulásban.

Ez a kisebbfajta ökológiai katasztrófa persze nem annyira újkeletű, a történelem során többször is majdnem teljesen eltűnt a tó, és az elmúlt évtizedekben is megéltünk már hasonló eseményeket. Egyszer 1993-ban, amikor még a mostaninál is súlyosabb helyzet állt elő, illetve egyszer 2005-ben, akkor rövidebb és enyhébb volt a vízszint csökkenés.

Minimum alatti a vízszint

A Velencei-tó egyébként eleve sekély vizű. A Vízügy vízszintszabályozási protokollja szerint ilyenkor, tehát júliusban a minimum vízszint 130-140 cm között kellene legyen, míg az optimális vízszint 150 és 160 cm között.

Júliusban a minimum vízszint 130-140 cm között kellene legyen, míg az optimális vízszint 150 és 160 cm között; Forrás: vizugy.hu

Ehhez képest a Vízügy Agárdon lévő vízmércéje arról tanúskodik, hogy Július végén a vízállás 87 centiméteren alakult, magyarul alig haladta meg az optimális vízállás felét. És ez nem egy friss jelenség, sajnos a Vízügy honlapján szereplő adatok szerint az elmúlt egy hónapban folyamatosan ilyen extrém alacsony vízállásokat mértek, sőt míg egy enyhén romló tendencia is megfigyelhető, amin szemmel láthatóan az elmúlt hetek brutális özönvízszerű esőzései sem segítettek.