Ukrajna: nincs többé a kahovkai vízduzzasztó-energiatermelő gát, erőmű - Háttér
ElemzésekMintegy százméteres a hasadék a délkelet-ukrajnai Kahovkai Vízerőmű zárógátján, amely a Dnyeper folyó két partját kötötte össze nagyjából Herszon városa magasságában. A feltételezett (Ukrajna megerősíti, Oroszország tagadja részvételét) robbanások az ukrán kormányerők által ellenőrzött nyugati, jobb parthoz közelebb szakítottak vagy százméteres rést a zárógáton. És az ukrán oldalon maradt hídfőállás mögött is átszakadt a gát, ott is ömlik a Dnyeper vize.
A szemben álló felek egymást vádolják a robbantásokkal. Az ukránok szerint a június 6-ra virradó éjjel 2 óra 50 perckor bekövetkezett robbanássorozatot Oroszország idézte elő, hogy meggátolja az ukrán erők átkelését a Dnyeper folyón.
Az oroszok (Dmitríj Peszkov, Putyin szóvivője) szerint viszont az ukránok robbantottak, hogy elapasszák a Kahovka Víztárolóból a Krím-félszigetet ivó-öntözővízzel ellátó csatorna vizét. A Krím félsziget vízszükségletének 85%-át fedezi a csatorna vize, jelenti a Reuters. A helyzet kiszámíthatatlan, mert a vízellátó csatorna szintje, miként a Kahovka Víztárolóé is, apad. Egy harmadik verzió szerint a korábbi tüzérségi támadások annyira meggyengítették a Kahovka duzzasztógát szerkezetét, hogy az összeomlott, engedve a hatalmas víznyomásnak.
Az egyik legaggasztóbb fejlemény a Zaporozsjei Atomerőmű hűtővíz ellátásának veszélybe kerülése.
Jelenlegi ismereteink szerint az atomerőmű biztonsága nem forog veszélyben
– jelentette ki a bécsi Nemzetközi Atomenergia Ügyökség (NAÜ) vezetője, Rafael Grossi. Szerinte az a legfontosabb, hogy az erőmű hűtővizét tartalmazó medencét ne érje sérülés. A medencében jelenleg lévő vízmennyiség elegendő a leállított atomreaktorok hűtésére, tette hozzá.
Ukránoké az északnyugati Dnyeper-part, a jobb part, Herszon városa. A délkeleti, bal parti szakaszt az oroszországi katonák ellenőrzik majdnem Zaporozsjéig. A Herszon - Zaporozsje távolság légvonalban 235 kilométer. Zaporozsje városa alatt azonban mindkét part – miként maga a város is - már az ukrán kormányerők ellenőrzése alatt áll.
A kahovkai duzzasztógát 30 méter magas volt és 3200 méter hosszú. Felette a Dnyeper óriási, néhol 20 kilométer széles duzzasztott víztárolón folyik át. Azaz jelenleg nemcsak a folyó vize, hanem a Kahovka gát fölötti, 18 köbkilométernyi vizet tartalmazó tárolóból is ömlik a víz a résen át, többtucatnyi települést veszélyeztetve első sorban a Dnyeper jobb (ukrán ellenőrzés alatti) partján.
Ha az okokat keressük, a jelen helyzetben az oroszországiaknak lehetett fontosabb felrobbantani a Kahovka-gátat, amelyen az ukránok – a beharangozott ellentámadás keretében - átkelhettek volna.
Az ukrán novini.live által június 6-án, a robbantások napján a helyszinen készített filmen nagyrészt oroszul, vagy az oroszhoz közeli keveréknyelven beszélnek. Itt a frontvonalon elmosódnak az orosz nyelv használatára vonatkozó tilalmak.
Drámai drónfelvételeket látunk, az ukrán katonák attól tartanak, hogy a még ép délnyugati zárógát-szakasz újabb részeit sodorhatja el a hihetetlen erővel, sebességgel zúduló víz. Csaknem egy Dunányi, másodpercenként jóval ezer köbméter feletti vízmennyiség rohan át a keskeny résen hogy beleömölhessen az innen még majdnem száz kilométerre lévő Fekete tengerbe.
A Dnyeper Ukrajna gerince
Vízgyűjtő területe legalább tíz magyarországnyi. A kahovkai (volt) az utolsó duzzasztógát a hat elemű Dnyeper vízgazdálkodási-energiarendszerben, amit még a szovjet időkben hoztak létre. Ukrajnát önállósították és a korabeli feljegyzések szerint ez volt a Szovjetunió energia-mintaországa. A vízenergia-rendszer mellett földgáz-, és szénfűtésű, villamos áramot és forró vizet termelő energiaszisztémák működtek. Ám jelentőségükben ezeket is felül múlták Ukrajna atomerőművei.
Fotó: Maxar Technologies
Közülük a legnagyobbat, a méreteit tekintve Európa-rekorder Zaporozsjei Atom-Erőművet (ZAESz) most akár katasztrófával is fenyegetheti a kahovkai gátrobbantás miatt leapadó vízszint.
Ugyanis, noha a hat atomreaktort lekapcsolták az ukrán villamos energia hálózatról, de a lekapcsolt reaktorokban is hő termelődik, amelyet a Dnyeper vize vont el – eddig. Hogy mi lesz a továbbiakban, egyelőre senki sem tudja (Grossi NAÜ főnök megnyugtató megjegyzései a jelen helyzetre vonatkoznak).
A zaporozsjei atomerőművet a háború kezdeti időszaka óta az oroszországi támadók ellenőrzik. A közeli kisvárosban, az ugyancsak oroszországi kézen lévő Energodarban (ukrán átírásban Enerhodar) laknak még mindig az atomerőmű azon ukrán alkalmazottai, akik vállalták a munkát a megszállás idején is. Akik pedig távoztak, azok helyére – no meg a kulcspozíciókban – az Oroszországi Föderációból „importáltak” megbízható személyzetet, vezetőket.
Mi lesz az atomreaktorral?
Rafael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ - IAEA) vezetője legutóbbi, 2023. májusi helyzetfrissítő jelentésében kiemeli, hogy a szervezet nyomon követi az Enerhodar városát érintő lakosság-kitelepítést, hogy az – a zaporozsjei erőműben dolgozók, családtagjaik esetleges kitelepítésével – nem veszélyezteti-e az erőmű biztonságát.
Az IAEA állandóan az erőműben tartózkodó munkatársai folyamatos ágyúzás hangjairól számolnak be. A NAÜ terve, hogy az erőmű legalább 30 kilométeres körzetében hadsereg- és hadieszköz mentes övezetet hozzanak létre, egyelőre nem sikerül.
Az Ukrajna gerincét alkotó legnagyobb folyón, a Dnyeperen is a szovjet időkben, az 1950-es évektől kezdődően létesítették, korszerűsítették a hat vízlépcsőt, amelyek egyben villamosenergia-termelő vízerőművek. Közülük a legalsó volt a most felrobbantott, a Fekete-tengerhez legközelebbi vízerőmű a Kahovka Vízerőmű. Az erőmű közepes teljesítményű, 351 MW-ot tud. Hónapokkal ezelőtt, amikor a harcok egyik forró pontja itt volt, mind a két fél lőtte a gátat, az erőművet, amely a többi között az ukrán csapatok által tartott Krivoj Rog városát is ellátta árammal.
Emellett a Kahovka gát biztosította a Dnyeperen a folyással felfelé mintegy 140 kilométeres szakaszon a hajózáshoz szükséges vízmennyiséget, mélységet – és a Zaporozsjei Atomerőműnek (ZAESz) a hat működő atomreaktorához szükséges hűtővíz-mennyiséget.
A Dnyeperen felfelé haladva a következő, duzzasztásos módon működő vízerőmű a Dnyipro, amely 1569 MW-os teljesítményével Ukrajna legnagyobb vízerőműve. A műszaki előírások szerint mintegy hét méteres szintkülönbségnek kell lenni az erőmű folyással szembeni felső és a duzzasztógát utáni alsó vízszintje között, hogy a turbinák megfelelően működhessenek, termeljék az áramot. Akárcsak a Kahovka erőműnél, itt is a duzzasztógát tetején húzódik a Dnyeper két partját, egyben Zaporozsje városa két részét összekötő közúti híd.
Zaporozsjétől folyásirányban felfelé mintegy 80 kilométerre, Dnyipro (a szovjet időkben Dnyepropetrovszk néven ismert) városa felett néhány kilométerrel működik a Kahovkai erőműhöz hasonló teljesítményű Kamianske Vízerőmű.
Érzékeny katonai célpont volt
Ennek a duzzasztógátja tetején közúti híd, magasfeszültségű vezetékrendszer, vasúti híd, hatalmas darukkal felszerelt tehervonat-pályaudvar, átrakó csomópont működik. Sokoldalúsága miatt ez a Dnyeper folyón lévő duzzasztógátak közül talán a legérzékenyebb potenciális katonai célpont.
A következő vízlépcső a Kremencsug Vízerőmű, 633MW-os teljesítménnyel. Ez után következik északnyugat, Kijev felé haladva a Dnyeperen a főváros előtti utolsó vízlépcső, a Kaniv Vízerőmű, amelynek turbinái 444MW-ot adnak le. Kremencsug és Kaniv között, mintegy 100 kilométeres szakaszon a Dnyeper több mint 20 kilométernyi szélességűre duzzasztott.
Végül a Dnyeper folyó vízlépcső sorát a Kijevi Vízerőmű (440MW-os) zárja.
Ukrajnában a Dnyeszter folyóhoz kötődő vízerőművek vízlépcső (kaszkád) rendszerben működnek a Kijevtől a Fekete-tengeri torkolatig. A még a szovjet időkben megépített hat vízerőmű turbinái jelentős mennyiségű elektromos áramot szolgáltattak korábban. A duzzasztott folyószakaszok egymástól függenek és komoly mérnöki teljesítmény a féltucatnyi, a Dnyeperen működő vízerőmű optimális vízszintjét összehangolni, meghatározni a szárazabb nyári időszakban, úgy, hogy sem az energiatermelés, sem a folyami hajózás érdekei ne sérüljenek.
Megjegyzendő, hogy a polgári infrastrukturális létesítmények támadásának taktikája az ukrán védőktől sem teljesen idegen. Az egyik legfontosabb vízügyi létesítmény, a kahovkai gát elleni korábbi sorozatos ukrán rakétatámadások ezt igazolják.
Noha a deklarált cél a duzzasztómű gátja tetején haladó közút járhatatlanná tétele, az OF-csapatok átkelésének, utánpótlásának a megakadályozása volt, a becsapódó rakéták megrongálhatták a sérülékenyebb zsilipeket is.
Erőművek, reaktorok sora
Ukrajna víz-, atomerőműveivel az elmúlt csaknem száz évben Európa egyik legjelentősebb energiabázisává vált. Kijev, noha szorongatott háborús helyzetben van, tavaly felajánlotta az EU-nak, hogy villamosenergia-szállításokkal támogatja az Unió tagállamait. Azóta az ukrán energiatermelő infrastruktúrát célzó, 2022 őszén indított oroszországi rakéta-kampány ezt a vállalást vélhetően meghiúsította.
Ukrajna atomerőművei, státuszuk a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szerint: potenciálisan valamennyi célpont lehet egy őrült, Ukrajna, Európa sorsával, a sugárzásveszéllyel nem törődő katonai akcióban.
Megjegyzendő, hogy Csernobil kivételével (a több évtizede leállított négy reaktora) valamennyi atomreaktor a biztonságosabb, újabb technikai megoldásokat alkalmazó, nyomott vizes típus (oroszul VVER – angolul PWR). Valamennyit a Roszatom, illetve azok alvállalatai építették, döntően a szovjet időkben.
- Csernobil – a legismertebb. Mind a négy reaktora 2000 óta le van állítva
- Rivne – négy reaktora van. Ebből 2022-ben még három volt rákötve Ukrajna elektromos hálózatára
- Hmelnyickíj – két reaktor. Mindkettő működik, áramot termel, amely az ukrán országos hálózatba van bekötve
- Dél-Ukrajnai – négy reaktor. Ebből három vélhetően működik, hálózatba van kötve
- Zaporozsje – hat reaktor. Ebből kettő 2022. augusztusában még az ukrán országos hálózatba termelt áramot. Később a harci cselekmények miatt mindkettőt lekapcsolták és leállították.
Komoly kockázati tényező: valamennyi ukrán atomreaktor az OF légi, szárazföldi, vagy vízi indítású cirkáló rakétáinak a hatótávolságán belül működik. Ezeket a múlt században, a szovjet időkben építették, majd Ukrajna függetlenné válása (1991) után a Roszatom folytatta az építést, korszerűsítést egészen 2014-ig, a Kijev és Moszkva viszonyban bekövetkezett teljes szakításig, a Krím elfoglalásáig, a Donbaszban a két szakadár „népköztársaság” megteremtéséig.
A címlapi és borítókép forrása: MAXAR Technologies
