Úszó atomerőművekkel tárják fel az orosz sarkvidék ásványkincseit

A Lomonoszov Akadémikus névre keresztelt úszó alkalmatosságot Szibéria távol-keleti partvidékére, az Északi Jeges-tenger partján lévő Pevek városa elé vontatják, ahol a település teljes villamosenergia és forróvíz-szükségletét fedezi, kiváltva egy szén- és egy elavult kisebb atomerőművet. Az úszó energiatermelőről kábelek, csövek indulnak a partra hogy az elektromos energiát bekapcsolják a helyi hálózatba és a forróvizet a lakások, épületek fűtésére eljuttassák a fogyasztókhoz. A Lomonoszov Akadémikus emellett képes naponta 20-40 köbméter édesvizet is előállítani tengervízből.

Biztonságosra tervezték, két különálló acél-héjból áll az úszótest, egy huszonegyezer tonnás hajó, amelyen két kisebb méretű, KLT-40S típusú atomreaktor állítja elő a villanyenergiát szolgáltató turbinákhoz a forró gőzt, majd a lecsapódó, hidegebb, de még mindig mintegy száz fokos vizet csövekkel a város fűtőrendszerébe vezetik.

Nyugati politikusok, szakértők, környezetvédelmi aktivisták éles bírálattal fogadták az úszó atomerőmű hírét. A kritikák első sorban politikai jellegűek.

Az úszó atomerőmű kevésbé veszélyes, mint például a hasonló atomreaktorokkal működő, a világ több országának hadseregében rendszeresített atom-tengeralattjárók, amelyeken a szűk hely, a kis méretek miatt engedményeket tesznek a biztonsági követelményekből.

Elfogadják, hogy a fűtőelemek a normál atomerőművekéhez képest mintegy tízszer annyi hasadóképes (U-235) uránium-izotópot tartalmazzanak. A normál szárazföldi atomerőművekben használatos fűtőelemek U-235 tartalma 3.5-5 százalék körüli. A Nuclear Threat Initiative (NTI) nevű amerikai szervezet egy 2007-es információja szerint az Egyesült Államok atomtengeralattjáróiban akár 96 százalékos U-235-tartalmú, tehát bőven atomfegyverben is használható fűtőelemekkel működtetik a reaktorokat, amelyek ettől sokkal csendesebben járnak, viszont megnő az atombaleset, véletlen atomrobbanás veszélye.

Az úszó atomerőmű egyik előfutára, a hasonló típusú KLT-40S atomreaktort, mint energiaforrást használó, gőzturbinával meghajtott 66.500 tonnás konténerszállító teherhajó (oroszul lihterovoz), a Szevmorputy története gazdag fordulatokban. Még 1988-ban a Szovjetunió széthullásának végső időszakában bocsátották vízre, aztán a zűrzavaros Jelcin-korszakban elfeledkeztek róla, és még az első Putyin-korszak sem vett tudomást a világ egyetlen ilyen típusú hajójáról. Hosszú vergődés után 2012-ben végleg leállították atomreaktorát, hogy aztán egy év múlva újraindítsák a projektet. A megújult Szevmorputy 2016 óta szolgál az északi tengereken, csaknem 1400 húszlábas sztenderd konténert szállít. Félig jégtörőhajó is, hiszen egy méter vastag jéggel is megbirkózik.

Moszkvai források szerint, akárcsak a Lomonoszov Akadémikus úszó atomerőmű, a rehabilitált Szevmorputy is annak a stratégiai projektnek a része, amely Oroszország sarkvidéki területei – beleértve az Északi Jeges-tenger alatti olajban és földgázban gazdag partmenti talapzatot – feltárását célozza.

Elemzők úszó atomerőművek tucatjait vizionálják, amelyek a nehezen megközelíthető észak-szibériai tengerparti városok energiaellátását biztosíthatják,

anélkül, hogy sokezer kilométernyi költséges vasútvonalakra, magasfeszültségű villamos távvezetékekre lenne szükség. Ezek a városok lesznek a tervek szerint a jövő nyersanyag-energiaforrásait feltáró, a kőolajat, földgázt a fogyasztókhoz szállító, vagy a földgázt cseppfolyósító (LNG) üzemek munkaerővel való ellátói.

Az oroszországi sarkvidéki területek ásványkincseinek feltárása évtizedek óta tart, de eleddig, a könnyebben kitermelhető források bősége miatt másodlagos figyelemben részesítették.

A helyzet azonban változik, a könnyen kiaknázható olaj- és gázlelőhelyek fogytán vannak.

A sarkvidék, Észak- Északnyugat-Szibéria feltárása néhány éve kezdett nagyobb lendületet venni. Az első nagy játékos ezen a pályán a leggazdagabb orosz milliárdos, Leonyid Mikelszon. Az ő tulajdonában lévő legnagyobb orosz gázipari magánvállalat, a Novatek a Jamal-félszigeten már működtet egy földgáz-cseppfolyósítót, az újabbat az Ob folyó torkolatvidékén tervezi felépíteni, amelyhez kikötő is létesül.

Moszkvában gondolkodnak a hatalmas szigetpároson, a Magyarország nagyságú Novaja Zemlján található ásványkincsek, ólom, réz, horgany, ritkafémek bányászatának elindításán, amelyhez talán a jövőben a partokhoz vezényelnek néhány úszó atomerőművet.

Ám a szigetpáros egyes területei, tengeröblei halálos veszélyt, óriási nukleáris sugárforrásokat rejtenek.

A szovjet-orosz időkben (1957-1992) ezekbe a tengeröblökbe dobálták be a sugárzó atomhulladékot, kiszuperált atomreaktorokat, konténerszámra az atomreaktorok kiégett fűtőanyagát. Ide kerültek a világ első atom-jégtörőhajójának, a Leninnek az atomreaktorai is. A K-27-es atomtengeralattjárót úgy ahogy volt, reaktorával, nukleáris fűtőanyagával együtt süllyesztették el Novaja Zemlján, a sztepovói öböl vizében.

Mindehhez jön a múlt század második felében a szigetpároson végrehajtott mintegy másfélszáz atombomba-kísérlet.

A többi között Novaja Zemlján robbantották fel a világ leghatalmasabb nukleáris fegyverét, többfokozatú hidrogénbombáját, a Cár-bombát.

A gigantikus robbanás keltette szeizmikus hullámok háromszor kerülték meg az egész földgolyót. A Cár-bomba hangját még a 800 kilométerre fekvő Gyikszonban is hallották. A mintegy 2500 lakosú Novaja Zemlja mind a mai napig zárt katonai terület, csak különleges engedéllyel lehet meglátogatni.

Oroszország a kezdetektől fogva ráált az atomenergia sokoldalú hasznosítására. Jelenleg a világ legnagyobb atomerőmű-exportőre. Az atomerőművekkel kapcsolatos tevékenységet átfogó Roszatomnak saját adatai szerint több mint harminc atomreaktorra érvényes rendelésállománya van. Más államok mellett Finnországban, Indiában, Bangladesben, Törökországban, Kínában és Magyarországon épít erőműveket.

Egyetlen potenciális versenytársa van az oroszoknak: Kína, írja a The Economist.

Peking, éppúgy, mint Moszkva, hatalmas állami támogatást tud nyújtani olyan vállalatoknak, iparágaknak, amelyek fejlesztéséhez stratégiai nemzeti érdekek fűződnek. A Nyugat erre csak korlátozott mértékben képes.

Oroszországban éppúgy, mint Kínában stratégiainak tekintik az atomenergia-ipar fejlesztését. Kína egyelőre még messze lemarad az oroszoktól a reaktorépítési technikában, technológiában, de az idő a Mennyei Birodalomnak dolgozik, amelynek ipari háttere, likvid beruházási tartaléka sokszorosa az oroszénak.

Az oroszok nyugati versenytársai lemorzsolódtak, amihez a 2011-es súlyos, a csernobilihez, vagy az amerikai Three Miles Island-hoz mérhető fukushimai atomerőmű-baleset következtében visszaesett kereslet is hozzájárult.

Ám a piac kezdi kiheverni a Fukushima-szindrómát, ebbe az irányba hajtja a világot a növekvő energiaszükséglet, a szénalapú energiatermelésről való átállás tisztább, környezetkímélőbb módozatokra. Ugyanakkor a nagy tempóban fejlődő zöld energiaforrásokhoz fűzött túlzó várakozások miatt sok államban ismét gondolkodnak az atomenergián. Európa vezető gazdasági hatalma, Németország is ezzel a dilemmával bajlódik. Atomerőművei lezárásának a programját végrehajtják, de a helyettesítésre szánt zöld (megújuló) energiaforrások megbízhatóságát túlbecsülték.

A francia Areva (amit nemrég átneveztek Orano-ra) az elmúlt évtizedben mindössze két atomerőműre kötött szerződést kulcsrakész átadási feltételekkel, Finnországban és Kínában. Mindkét erőmű építése évekkel csúszik és hatalmas költségtúllépéssel küszködnek. A dél-koreai KEPCO az országban felerősödött atomenergia-ellenes csoportokkal bajlódik.

Az amerikai Westinghouse (a Toshiba leányvállalata) most kászálódik ki a csődből. Ebbe a 2017-ben tett bejelentése sodorta, miszerint kilenc milliárd dollárt vesztett az Egyesült Államokban elvállalt, de a költségvetést tartani nem tudó atomreaktor-építéseken. Ezelőtt csaknem két évtizede Magyarországon, más államokban is megpróbálkozott az orosz atomreaktorokhoz gyártott fűtőelemek értékesítésével, de azok egy része a próbaüzem során deformálódott, a vállalkozás befuccsolt.

Néhány éve újrakezdte a fűtőelem-fejlesztést. Ezt az EU anyagilag is támogatta, hogy az orosz fűtőanyagnak legyen versenytársa.

2018-ban a Westinghouse Electric Company bejelentette, kész fűtőelemeket szállítani a VVER-440 típusú orosz reaktorcsaládnak. Közölték, hogy első lépésként 2018 elején szerződést kötöttek Ukrajnával, - amely 15 szovjet-orosz gyártású atomreaktort üzemeltet, - ezekhez az atomerőművekhez fűtőelemek szállítására a 2020-2025 közötti időszakban. Ukrajna igyekszik felszámolni az orosz függőséget atomenergia-iparában is.