Zuhan a gázár - akár a rezsicsökkentett szintet is elérheti újra a piaci ár?

Immár eltelt az orosz gázról való európai lecsatlakozás óta a második tél fele, gáz pedig van bőségesen, az exportőrök egyre nagyobb mennyiségben termelik ki, cseppfolyósítják, teszik hajóra, és küldik Európába és Ázsiába, boldogan kipótolva az űrt, ami az orosz gáz után maradt.

Közben az európai ár két hónapja egyre csak csökken, hiába van az USA-ban szokatlanul zord tél.

A cseppfolyós (LNG) gáz akkora üzlet az orosz gázról való leválás óta, hogy hónapról hónapra többet szállítnak.

Már bőven békebeli az ár

A hollandiai TTF gáztőzsdén hétfőn 30-ról 27,70 euróig zuhant a gáz megawattóránkénti ára, és ezzel egy pár napos tavaszi időszakot kivéve olyan értéket ért el, amit utoljára 2021 májusában láttunk.

Az azt megelőző 10 év átlaga 20 euró körül alakult, ami mellett a piaci, az intézmények által vásárolt gáz sem volt érdemben drágább a rezsicsökkentett lakosságinál.

Ha most 20 euróig csökkenne az ár, ez legfeljebb azért lenne több forintban, mert a forint azóta nagyjából 15 százalékkal gyengült.

Mindazonál a jelenlegi, tél közepi áresést látva felmerül a kérdés, hogy meddig tarthat a folyamat, visszatérhet-e tartósan a 20 eurós vagy ennél akár még alacsonyabb piaci ár.

Ekkor lényegében ismét a mai lakossági átlagfogyasztásig érvényes ár szintjén, vagy közelében alakulhatna az átlagfogyasztás fölötti és az intézmények számára érvényes piaci ár.

Egy biztos: az átlagfogyasztás fölötti 750 forintos köbméterenkénti árszint már most is teljesen indokolatlan: nincs már olyan piaci résztvevő, akinek olyan rossz szerződése lenne még tavalyról, hogy ilyen magas árat fizetne.

Kiépülő infrastruktúra

A világpiacon jelenleg a legnagyobb eladók az USA, Katar és Ausztrália. Az amerikai belföldi gázár tartósan alacsony: nagyjából az európai szint harmada. Az eltérést az okozza, hogy a gázt rendkívül alacsony hőmérsékletre csökkentve cseppfolyósítani kell, majd speciális hűtőhajóba fejteni, a tengeri szállítás alatt persze végig fenn kell tartani a hűtést, majd a célállomáson ki kell fejteni, hagyni felmelegedni hogy visszaalakuljon gázzá, és betáplálni a csővezetékbe, esetleg közeli tárolóban.

Mindez persze messze nem indokol ekkora árkülönbséget, az csak azért maradhatott fenn, mert nem volt még olyan kiépített infrastruktúra, ami lehetővé tette volna olyan mennyiség szállítását, ami az árat kiegyenlíti. Ennek kiépítése azonban folyamatosan zajlik: az exportáló országok bővítik a cseppfolyósításhoz szükséges infrastruktúrát, épülnek a szállítóhajók, a fogadó országok pedig a kifejtéshez szükséges infrstruktúrát fejlesztik, és kiépítik a szükséges csővezetékeket.

Elemzők korábban is azt vélelmezték, hogy 2024-25-re épülnek ki hatalmas kapacitások, és most valószínűleg ennek a hatása is érződhet a csökkenő árban.

A két kritikus tengeri útvonal

Vannak ugyanakkor speciális tényezők is, mint például a két kritikus, kontinensket átvágó hajózási út, a Szuezi-csatorna és a Panama-csatona mindenkori használhatósága a hajózás számára.

Az utóbbi időben a Panama-csatornánál akadtak gondok a kevés csapadék miatt, miután a bonyolult rendszert úgy építették ki, hogy rengeteg édesvízre van szükség a zsilipelésnél, de miután egyre nagyobb hajók jönnek és egyre több van belőlük, a vízmennyiség még normál csapadéknál is kezd szűkös lenni. Idén pedig csapadékhiány van, a kapacitás visszaesett, így

a Mexikói-öbölből eredetileg Ázsiába induló amerikai LNG szállítmányokat inkább Európába küldik.

Nagy ázsiai kereslet, még nagyobb kínálat

A Reuters részletes számokat is közöl, melyekből eleve az látszik, hogy földrajzi okokból logikusan az USA exportja nagy részét Európába szállítja, Katar és Ausztrália pedig Ázsiába. Ázsia a katari export 80 százalékát veszi föl, decemberben ez 6 millió metrikus tonna LNG volt, míg Európába 1,1 millió metrikus tonna érkezett Katarból.

Ha ez csökken is, mivel a huszi válság miatt nem tudnak a katari szállítmányok a Szuezi-csatornán jönni, az USA, mint immár a legnagyobb exportőr, könnyedén pótolja a kieső mennyiségét, miután exportja folyamatosa nő.

Az amerikai export decemberben 8,56 millió tonna volt, minden idők legmagasabb havi értéke. Ebből 5,87 millió tonna jött Európába, 2,2 millió Ázsiába, a fennmaradó mennyiséget latin-amerikai országok vásárolták meg.

Ausztrália 7,22 millió tonnát szállított Ázsiába, emellett felthetően nem kevés orosz szállítmány is érkezhetett, így az egyébként rekord nagyságú ázsiai LNG importot bőven fedezte a kínálat, az ár valamivel alacsonyabb is volt, mint Európában, fel sem merült, hogy az ázsiai keresletnek elszívó hatása lett volna.

USA-Európa árkiegyenlítődés

A további európai árcsökkenésnek ezek szerint vélhetően az a feltétele, hogy az ázsiai kereslettel változatlanul egyre nagyobb kínálat álljon szemben, így az USA növekvő exportja jórészt Európába irányuljon, a kínálati nyomás pedig lejjebb nyomhassa az árat.

Az infrastruktúra gyors kiépülésével idén már látszani fog, hogy van-e esély erre, visszatérhet-e az ár a 10-es években megszokott alacsony átlagos szintre.