A pénzügyi világrend átalakulása: a dollár uralmát kihívó új hálózatok és digitális valuták nyomában

Szankciók, dollár és az alternatív utak

Az elmúlt évek geopolitikai feszültségei, a szankciós rezsimek kiterjesztése és a pénzügyi infrastruktúra fegyveré válásának félelmei, kockázatai láthatóan gyorsították a globális pénzügyi rendszerek részleges szétszakadását. Egyre több állam vizsgál és épít olyan megoldásokat, amelyek kevésbé függnek a nyugati dominanciától és a hagyományos csatornáktól.

A nyugati szankciók, különösen az Oroszország elleni intézkedések éles figyelmet irányítottak azokra a pontokra, ahol egy ország kiszolgáltatottá válhat. Ezek a pontok a pénzügyi üzenetküldő rendszerek, a nemzetközi tartalékok és a dollár-alapú elszámolás. Ugyanakkor a rendelkezésre álló adatok és elemzések azt mutatják, hogy bár a dollár részesedése a tartalékokból lassan csökken, az amerikai valuta továbbra is domináns szereplő marad, részben a piacok és a mély likviditás előnyei miatt. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az amerikai központi bank szerepét betöltő Fed friss vizsgálatai ezt a kettősséget írják le, miszerint a váltásra irányuló törekvések megfigyelhetők, de a strukturális előnyök miatt a fordulat lassú.

SWIFT-alternatívák és nemzetközi fizetési infrastruktúrák

A fent leírt folyamatok hatására napjainkra konkrét technikai alternatívák is megjelentek. A SWIFT, mint a nemzetközi banki átutalásokhoz globálisan használt, szabványosított pénzügyi üzenetküldő rendszer sokáig gyakorlatilag egyeduralkodó volt, ám az elmúlt években, viszonylag rövid időn belül több olyan rendszer is létrejött, amely a SWIFT-et helyettesíteni hivatott. Oroszország fejlesztése az SPFS rendszer, Kína a CIPS rendszert fejleszti a jüan alapú elszámolásokhoz; és Indiában is vannak, elsősorban belföldi sikereket elért megoldásokból induló nemzetközi törekvések (pl. UPI-integrációk). Kutatások és intézményi jelentések összhangban említik ezeket a rendszereket, mint a SWIFT-re való részleges „alternatívákat”, amelyek elsősorban a nem-dollár elszámolások és a szankciókkal szembeni ellenálló képesség növelésére szolgálnak.

A CBDC-k szerepe

A digitális jegybankpénz szintén olyan eszköz lehet egy-egy ország kezében, amely a jelenleg elterjedt nemzetközi pénzügyi infrastruktúrától való függetlenedési törekvéseket is szolgálhatja, többek közt az országhatárokon átívelő pénzügyi tranzakciók terén is. A jegybanki digitális valutákról (CBDC) szóló szakirodalom és a BIS/IMF-jelentések hangsúlyozzák, hogy a CBDC-k technikailag képesek lehetnek a határokon átnyúló fizetések gördülékenyé tételére. Mindemellett a hatékony, kockázatokat kezelő alkalmazásuk erős nemzetközi együttműködést és jogi-technikai megállapodásokat igényel, ez utóbbi hatás viszont abba az irányba mutat, hogy nem kínálnak korlátlan lehetőségeket bárki számára a CBDC-k. Utóbbira jó példa, hogy Kína e-CNY projektje gyakran szerepel példaértékű fejlesztésként, ugyanakkor a nemzetközi elfogadás és interoperabilitás kérdései továbbra is megoldandók, bár ez sem jelenti azt, hogy előbb-utóbb ne szülessenek megoldások.

Reális a regionális valutazónák létrejötte?

Érdekes irányt jelenthet a nemzetközi pénzügyi rendszerek változása során a regionális monetáris integráció bizonyos országok között. Ez különösen kereskedelmi és politikai kapcsolatokkal erősen összekapcsolt országcsoportokban lehet megvalósítható. Így egy-egy szűkebb térségben van realitása a közös elszámolási megoldás vagy akár regionális valuta-egység kialakítására, ám a teljesen párhuzamos, világméretű valutazonák kialakulása számos akadályba ütközik legyen szó makrogazdasági kockázatokról, árfolyam- és monetárispolitikai koordinációról, likviditási és biztonsági aggályokról. Ez utóbbi folyamatok így a regionális egységesítés mellett a globális fragmentáció irányába is hatnak.

Befektetések, hitelezés és tőkeforgalom

A pénzügyi fragmentáció azonban alapvetően növeli a tranzakciós költségeket és a megfelelési (compliance) terheket. Amennyiben több, párhuzamos infrastruktúra létezik, a befektetők és hitelezők számára drágábbá és bonyolultabbá válik a piacra lépés és a kockázatkezelés. Ezt a tapasztalatot támasztják alá az Oroszország ellen hozott pénzügyi szankciók utáni megfigyelések. A külföldi finanszírozás beszűkülése, a hitel- és beruházási aktivitás csökkenése érvényesült bizonyos szektorokban, ami a reálgazdaságra is hatott. Ugyanakkor a fragmentáció növelheti bizonyos régiókban a helyi pénzpiacok fejlődését és a nemzeti vagy regionális alternatívákba áramló tőkét, ennek megfelelően a hatás iránya tehát szektoronként és régiónként eltérő lehet.

A jövő pénzügyi világa

Az elmúlt pár év fejleményeit összegezve, Oroszország némileg kényszerű lépései mellett Kína tudatos stratégiai befektetéseket tett a nemzetközi fizetési infrastruktúrába (CIPS mellett aktív a digitális jüan fejlesztése), és politikai-gazdasági súlya lehetővé teszi bizonyos alternatív utakon való kísérletezést. India a digitális UPI-sikerre építve növeli cross-border kapcsolatait és ösztönzi az indiai rúpiában (INR) történő elszámolásra irányuló lépéseket, bár az INR nemzetközi szerepe még messze van a jüantól vagy a dollártól, és a gyakorlatban több technikai és egyensúlyi akadály is felmerült.

Bárhogy is, de a jelenlegi folyamatok alapján a globális pénzügyi rendszer inkább a részleges fragmentáció felé mozdul és egyre inkább több, részben párhuzamos infrastruktúra és elszámolási csatorna lép előtérbe, miközben a hagyományos struktúrák, különösen a dollárhoz kötődő piacok továbbra is erősek maradnak. Kár tehát temetni a hagyományos nagy valutákat, különösen az amerikai dollárt, de úgy tűnik azok az idők is lassacskán véget értek, amelyek a zöldhasú kizárólagos uralmáról szóltak. A pénzügyi világ azonban gyorsan változik ezekben a turbulens időkben, így a további fejlődés irányát nagyban meghatározzák a geopolitikai döntések, valamint a technológiai interoperabilitás és a jegybanki politikák közötti együttműködés, amelyek alapján a jelenlegi folyamatokhoz képest is bármikor történhet jelentősebb elmozdulás.