A terrorizmus célkeresztjébe új ország kerülhetett - ennek a hatásait mindenki megérezheti

Célzott terrortámadás ért kínai állampolgárokat március 26-án, a pakisztáni Khiber Pakhtunkva tartományban.

A helyi kínai vízi-erőmű projekt öt alkalmazottja, és az őket szállító pakisztáni személy is az életét veszítette, amikor öngyilkos merénylő hajtott a kínai munkások konvojába, és működésbe hozta a nála található pokolgépet.

A kínai és a pakisztáni hatóságok is azonnal elítélték az eseményeket. A pakisztáni kormányzat pedig hangsúlyozta, hogy a két ország gazdasági együttműködését, illetve a jó államközi kapcsolatokat nem veszélyeztethetik a terrorista cselekmények.

Az iszlámábádi reakciók ellenére, Peking arról döntött, hogy minden pakisztáni beruházásának kivitelezését leállítja.

Az esemény jóval nagyobb gazdasági, politikai és biztonsági tartalommal bír, semmint az elsőre valószínűsíthető lenne.

A korábbiakban ugyanis nem, vagy csak ritkán szerepeltek a kínai állampolgárok és a kínai érdekeltségek a terrorista cselekmények elsődleges célpontként.

Az a tény, hogy a terroristák a kínai állampolgárokat külföldön – nem Kína területén – kezelték primer célpontként, azt is jelentheti, hogy a Kínai Népköztársaság belépett a terrorizmus által kiemelt ellenségként kezelt nagyhatalmak közé.

A történteket ezért két oldalról is érdemes megvizsgálni: Pakisztán, illetve a Kínai Népköztársaság vonatkozásában.

Pakisztán szempontjából, a területén a kínai állampolgárok ellen indított célzott támadás rendkívül negatív hatásokat kelthet. Amint azt az Atique-ur Rehman és Nazir Hussain szerzőpáros még 2020-ban megállapította: 2000 és 2020 között a terrorizmus által a világon leginkább sújtott állam Pakisztán volt.

A húsz éves periódusban, az országban közel 80.000 ember, közöttük mintegy 70.000 civil – nagyszámú gyermek – veszítette az életét a terrorcselekmények során.

A számítások szerint, az említett két évtized alatt a terrorizmus 123 milliárd amerikai dollár kárt okozott az országban, amely nagyban hozzájárult a pakisztáni állam gazdasági mélyrepüléséhez.

Ebben az időszakban a vizsgálatok szerint az állam egyetlen szegmense – földterület, lakosság, gazdasági eszközök – sem volt biztonságban, így a nemzetközi szakértők egybehangzó véleménye szerint, mintegy nyolc éven keresztül – 2001 és 2017 között – az ország a gazdasági tetszhalottság állapotában volt.

Ez az állapot azt jelenti, hogy a gyakorlatban nem létezett prosperáló, a nemzetközi gyakorlatokban bevett mérőszámok szerint értelmezhető pakisztáni gazdasági teljesítmény. A gazdaság kritikus helyzete biztonsági szempontokból is válságos helyzetbe sodorta Pakisztánt, amely így nehezen volt képes hatalmi egyensúlyban maradni a felszálló ágban lévő gazdasággal bíró Indiával szemben.

A kialakult viszonyok fokozták a fegyveres konfliktus kitörésének esélyét, amely a két atomhatalom viszonyában akár globális katasztrófát is okozhatott volna.

A Kínai Népköztársaságból érkező beruházások ebből a tetszhalottsági állapotból rántották ki Pakisztánt. A két ország közötti, különböző, sokszegmenses gazdasági és politikai szálak mentén szorosra fűződő bilaterális kapcsolatok eredményeként Peking kiemelt beruházóvá és gazdasági szereplővé vált az országban.

A pakisztáni kormányzat az elmúlt években minden igyekezetével azon volt, hogy a radikális és terrorista csoportok ne, vagy ne végzetesen tudják befolyásolni a kínai gazdasági beruházások megvalósulását. Ennek érdekében a rendvédelmi erők fokozott fellépéssel biztosították a kínai projektek helyszíneit, illetve az ellátási útvonalakat.

Minden igyekezet ellenére a rossz biztonsági környezet hatására több kínai beruházás megvalósításától elállt a kínai fél. A mostani vízi-erőmű projekt olyan kiemelt beruházás, amely megvalósulásának esetleges elmaradása súlyosan érintené a pakisztáni gazdaságot.

Annak a lehetősége, hogy a kínai befektetők teljesen kivonulnak az országból, olyan gazdasági válság szélére sodorná Pakisztánt, amely az ország működőképességét akadályozná, ezáltal pedig a térség, áttételesen pedig az egész világ biztonságát sodorná veszélybe.

A Kínai Népköztársaság szempontjából vizsgálva az eseményt, meg kell állapítani, hogy Peking, mint globális nagyhatalom egy olyan kritikus pontra jutott, amelynek bekövetkezése csak idő kérdése volt.

Régen megállapított tény, hogy azáltal, hogy a Kínai Népköztársaság nemzetközi gazdasági és politikai szerepe növekszik, az ország bekerül a terrorista közösségek fókuszába, és növekedni fog a kínai érdekeltségek – gyárak, bányák, üzemek – elleni támadások esélye.

A korábbi nyugati tapasztalatok megmutatták, hogy az adott nagyhatalom munkavállalóinak és turistáinak terrorfenyegetettsége, a hazájukra potenciális veszélyt jelentő terrorszervezetek műveleti területein megnövekszik.

Vagyis, amint növekszik Peking globális gazdasági és politikai hatalma, úgy növekszik a kínai érdekeltségek és a kínai állampolgárok terrorfenyegetettsége is.

A Pakisztánban történt terrortámadás egyértelművé teszi a kínai kormányzat számára, hogy gazdasági beruházásait nem tudhatja teljes biztonságban a szomszédos államban. Ez a tény azonban ellentétes a kínai gazdasági érdekekkel.

Pakisztán, a kimeríthetetlen ásványi kincsei révén, az ország által az Indiai-óceánra és az Arab-öböl térségére nyújtott kínai kijárat lehetőségével, stratégiai fontossággal bír Peking számára.

Vagyis Kína globális terveit nagymértékben fenyegeti, ha a pakisztáni beruházásai nincsenek biztonságban.

A kínai vezetésnek még egy nagyon fontos kérdésen el kell gondolkodnia a történteket követően. Ez pedig nem más, mint hogy a globális gazdasági hatalomépítés a kellő katonai jelenlét hiányában a jövőben meddig, és milyen mértékben bizonyul fenntarthatónak? Illetve, hogy a nemzetközi színtéren mennyire szükséges fokozni a kínai terrorellenes fellépést.

Az ugyanis, hogy a történtek után Kína a nemzetközi terrorellenes harcban kénytelen lesz még nagyobb szerepet vállalni, nem lehet kérdéses.

A nagyhatalmi lét megkívánja a katonai erőkiveítés szándékának és képességének meglétét. Vagyis, a Kínai Népköztársaság, mint nagyhatalom elérkezett arra a pontra, amikor gazdasági érdekeltségeit tudnia kell akár katonai fellépéssel is biztosítani.

Összefoglalásként elmondható, hogy a Pakisztánban történt, kínai állampolgárokat ért terrortámadás rendkívül ingataggá teheti a térség biztonságát, egyben úgyis tekinthetünk az eseményre, mint amely elképzelhető, hogy a terrorizmus és a terrorizmus elleni fellépés egy új fejezetét nyitja meg.

Míg Kína „kényszerű”, fokozott nemzetközi katonai szerepvállalása egy új világrend kiépülésének fontos lépcsője lehet.

A szerző a Neumann János Egyetem Gazdaságtudományi Kar egyetemi docense.