A több százmilliós muszlim ország választott - egy volt tábornok kerülhet az óriási állam élére

Prabowo Subianto elnökjelölt jelentős előnnyel vezet a világ harmadik legnépesebb demokráciájának tartott Indonézia elnökválasztásán az Általános Választási Bizottság (KPU) szavazatszámlálása szerint. Február 22-ig a több mint 820 000 szavazóhelyiségből származó eredmények több mint 74.38 százalékát dolgozták föl.

Prabowo, valamint alelnökjelölttársa, Gibran Rakabuming Raka, Joko Widodo jelenlegi elnök legidősebb fia jelenleg mintegy 63,45 millió szavazattal, azaz 58,88%-kal vezet,
ami szükségtelenné teheti a júniusra tervezett második forduló megrendezését.

A másik két jelölt közül Anies Baswedan és jelölttársa, Muhaimin Iskandar a szavazatok 24,1%-t szerezte meg, ami 25,96 millió szavazatnak felel meg, míg Ganjar Pranowo és alelnökjelöltje, Mohammad Mahfud MD 17,03%-ot, azaz mintegy 18,34 millió szavazatot.

A február 14-i elnökválasztás eredményének összesítése tehát még folyamatban van, és a KPU március 20-a után teszi közzé a hivatalos adatokat, de a jellemzően pontos korai szavazatszámlálások alapján az indonéz közvélemény nagy része már most tényként kezeli Prabowo megválasztását.

A 72 éves, hivatalban lévő védelmi miniszter Prabowo elnökjelölti győzelme tehát egyértelműnek tűnik, ám pártja, a Gerindra az elnökválasztással egyidőben megtartott törvényhozási választás előzetes eredményei alapján a parlamenti mandátumok mindössze 13,44%-ára számíthat ami intenzív és akár az új elnök október 20-i beiktatásig elhúzódó (háttér)tárgyalásokat vetít előre az új koalíciós kormány személyi és pártösszetételéről.

A leköszönő elnök, Joko Widodo (2014-2024) a koalíciós politika mestere volt, aki aktuális kihívóit és kritikusait visszatérően kooptálta, így második hivatali idejében a képviselők több mint 80%-a támogatta a kormány napirendjét.

Ez a hatalomtechnika a közvélemény által is érzékelhető és értékelt, jellemzően csupán eseti és alacsony intenzitású konfliktusokkal terhelt politikai stabilitást hozott létre, lehetővé téve az elnöki reformtervek és ambíciók nagyobb mértékű érvényesítést a törvényalkotás során.

Ezen kvázi „ellenzék nélküli politizálás” további fenntarthatóságát azonban Prabowo kevésbé előzékeny és kevésbé karizmatikus személyisége, illetve az évtizedes tábornoki és politikusi pályafutása során felhalmozott, a választókat is erősen polarizáló teljesítménye kétségessé teszi. 

Subianto indonéz elnökjelölt és jelenlegi védelmi miniszter (b) alelnökjelöltje, Gibran Rakabuming Raka mellett beszédet mond támogatóinak Jakartában 2024. február 14-én. A szavazóhelyiségekből távozók megkérdezésén alapuló közvélemény-kutatás eredménye szerint Prabowo Subianto győzött, és ő ezután győztesnek nyilvánította magát. Az alelnökjelölt a jelenlegi államfő, Joko Widodo fia.

A Prabowo-elnökség kezdeti formatív időszakát illetően a fő nyitott kérdés az az új és a leköszönő elnök kapcsolatának alakulása. Widodo továbbra is az ország legnépszerűbb politikusa, és az ő informális, de egyértelmű támogatása döntő szerepet játszott a másik két jelöltéhez relatíve hasonló tartalmú Prabowo-kampány a vártnál előreláthatólag nagyobb arányú sikerében.

A támogatásért cserében Widodo 36 éves fia, Gibran Rakabuming Raka lett Prabowo alelnökjelöltje, bár csak egy sokat bírált, a nepotizmus fogalmának kimerítésére alkalmas alkotmánybírósági döntés után, amely felmentette Gibrant az alkotmányban előírt korhatár alól.

Fia alelnöksége jóllehet nem feltétlenül garantál majd befolyást Widodonak az utódja fölött, ahogy azzal a szomszédos Fülöp-szigeteken hasonló alkut kötő Duterte elnök (2016-2022) kénytelen szembesülni lánya, Sara alelnökjelöltsége (2022-) alatt.

Prabowonak a családi háttere mellett a nyilvános személyisége is szinte mindenben eltér Widodo elnökétől, kivéve talán a politikai hatalom inkább machiavellista felfogását és a tudatosan türelmes karrierépítést.

Míg az elnök híresen halk szavú és békülékeny, addig Prabowo inkább a hirtelen haragjáról, a nacionalista és populista kirohanásairól,

illetve a durva, személyeskedő véleménynyilvánításairól ismert. A korábbi indonéz diktátor Suharto (1967-1998) vejeként megvalósított visszaélések és az indonéz különleges erők tisztjeként esetlegesen elkövetett súlyos emberi jogsértések vádjait pedig jellemzően vehemensen tagadja és büszkeséggel utasítja vissza.

A mostani (2004, 2014 és 2019 után immár a negyedik) elnökjelölti kampánya során nyilvános imázsát azonban autoriter vezetőből egy a közösségi médiában aktív, könnyen megkedvelhető, jószándékú, aranyos, joviális öregúrrá formálták át, az előzetes választási eredmények alapján sikerrel.

Fő választási ígérete az újonnan kialakított és kommunikált politikai imázsának megfelelően elődje fejlesztési politikáinak és reformvívmányainak folyatása volt,

miközben inkább az indonéz elnökök hosszú sorának örököseként pozícionálta magát, mintsem radikális újítóként.

Valóban, Prabowo az indonéz elnökök jól bevált pragmatizmusát követve valószínűleg a lojalisták, a politikai pártok által kinevezett személyek és a technokraták egyvelegére fog támaszkodni a kormányzásában, ám akár általános formai és tartalmi, akár szektorális szakpolitikai folytonosságra számítani a Widodo-elnökséggel meglehet egyelőre korai.

Prabowo és Widodo szövetsége ugyanis választási és nem feltétlenül kormányzati stratégia volt.

A kabinettagok kinevezésével, Indonézia tervezett új fővárosának (Nusantara) építésével, a katonai és szociális kiadásokkal, valamint az egyes családtagok kormányon belüli pozíciószerzésével kapcsolatos véleménykülönbségek mind a kapcsolatok gyors megromlásához és az indonéz közvélemény jelentős része által ideális vezetőnek tekintett Widodo politikai marginalizálódásához vezethetnek. 

A kivárás és a koalíciós tárgyalások alakulása alapján közvonalazódnak majd élesebben egy Prabowo-kormány értékválasztásai.

A kampány alapján egyelőre az feltételezhető, hogy a belpolitikában alapvetően nagyobb állami szerepvállalást fog ösztönöz a gazdaságban, a külpolitikában pedig továbbra is az el nem köteleződésre fog törekedni, elődjéhez képest esetlegesen konfrontatívabb stílusban.

A szerző az Eurázsia Központ kutatója.