Békés együttélés, vagy nukleáris konfliktus? Dokumentumfilm készült Tajvanról 

A CGTN George Galloway-el, az Egyesült Királyság parlamenti képviselőjével közösen hozta tető alá a nem rég bemutatott "Taiwan Untangled" című 21 perces dokumentumfilmet. Noha Galloway, aki tavasszal tért vissza az angliai nagypolitikába a Brit Dolgozók Pártjának (Workers Party of Britain) vezetőjeként azt az álláspontot képviseli a filmben, hogy

Tajvan jogállása soha nem volt kétséges, a feljegyzett történelem során teljesen egyértelmű, hogy a szigetállam mindig is Kína szerves része volt, ami nyugati politikusoktól nem éppen megszokott.

Ettől függetlenül az alkotók szándéka szemlátomást az volt, hogy minél több szemszögből mutassák meg a Tajvant övező kérdések sokrétűségét. Ezért a brit képviselő mellett egy tajvani rapper, a magát antiimperialistaként aposztrofáló Zhong Xiangyu szerepet kapott benne, aki rámutat, hogy a tajvani régió legtöbb embere úgy gondolja, hogy gyökereik a szárazföldön vannak, és ezt nem is akarják megtagadni. 

Hazai szemmel nézve a film legnagyobb érdekessége az, hogy a geopolitikai elemzők sűrűn mondanak ki benne olyan gondolatokat, amikkel a magyar, vagy a nyugati mainstream médiában nem, vagy csak erősen torzítva hallunk. 

- Három kínai-amerikai közös nyilatkozat is kimondja, hogy csak egy Kína van, és Tajvan Kína része, ez képezi a kínai-amerikai kapcsolatok alapját

- mutat rá a filmben megszólaló Joseph Gerson, a Committee for a SANE U.S.-China Policy társelnöke hozzátéve, annak ellenére azonban, hogy elismeri, hogy csak egy Kína van, az USA fenntartja a stratégiai kétértelműséget Tajvannal kapcsolatban. "Ismételgeti, hogy elkötelezett az egy Kína-politika mellett, de aztán számos módon aláássa azt"

- Az USA valódi stratégiai célja nagyon világos: meg akarják akadályozni Kína integrációját a világ többi részével. Nem akarják, hogy Kína fejlődjön" - ezt már Victor Gao, a Center for China and Globalization (CCG) alelnöke mondta, ami szerinte olyan, mintha arra kérnénk a testvéreket, hogy harcoljanak egymás ellen.

Ráadásul az USA európai szövetségeseit is bevonja konfrontatív megközelítésébe, annak ellenére, hogy az európaiak többsége nem törekszik a Kínától való "leválásra" vagy "kockázatmentesítésre", nemhogy valódi háborúra.

Joseph Borrell, Az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője Tajvan "hajózási szabadságával" kapcsolatos nyilatkozatai, Liz Truss volt brit miniszterelnök ellentmondásos tajvani látogatása, az amerikai nukleáris ernyő létrehozására irányuló felhívása a térségben, valamint Rishi Sunak jelenlegi miniszterelnök Kínát "a legnagyobb veszélyként" megjelölő kijelentései mind hozzájárulnak a nukleáris konfliktus megnövekedett kockázatához.

A "tajvani sündisznó" kezd szúróssá válni. (sündisznó-taktikának nevezik a sziget védelmi rendszerét) Így a tajvani térségben élőknek jó okuk van arra, hogy aggódjanak a jövőjük miatt.

Hogyan alakul a jövő a szárazföld és a tajvani régió számára? Wang Bingzhongot, a tajvani Új Párt szóvivőjét is megszólították a dokumentumfilm készítői, aki úgy vélte, hogy az USA kihívásra kényszeríti Tajvant, hogy átlépje az egy Kína elvének vörös vonalát, de "Kína gyors felemelkedése a globális színpadon a maga félelmetes elrettentő erejével áll szemben az ilyen önfejű törekvésekkel szemben".

Csen Fuyu, a Cross-Straits Ben Post igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy Kína békés felemelkedése a tajvani térségben élőknek is, történelmi lehetőséget kínál, amelyet ha megragadnak, hatékonyabb fejlődést érhetnek el.

A tajvani fiatalok ugyanakkor ebben az Európából nyomasztónak tűnő környezetben sem tűnnek pesszimistának a jövőt illetően. A Tajpejben élő Chen Chongzhen abban reménykedik, hogy "a nemzetközi környezet békésebb lesz", és olyan jövőt képzel el, ahol "Tajvan békésen élhet együtt a szárazfölddel, sőt, akár az újraegyesítés felé is haladhat". 

Zhong Xiangyu szintén úgy nyilatkozott, reméli, hogy Tajvant nem használják fel a külföldi hatalmak alku tárgyaként a Pekinggel folytatott tárgyalások során, és azt is, hogy az itteni és a szárazföldön élő emberek egyre több hidat építenek egymás között".

Ahogy az eddig is látszott, és a film sem rejti véka alá, Tajvannak a jövőjét illetően előbb-utóbb nyíltan választania kell: az Egyesült Államok érdekszférájába akar tartozni, vagy aktívan törekszik a szárazfölddel való békés újraegyesítésre.

Ezt azonban nem külső erőknek kell meghozni, ahogy a dokumentumfilm fogalmaz, ez a kontinentális Kína, és Tajvan története, a külső feleknek tartózkodniuk kell attól, hogy beavatkozzanak, és maguk akarják megírni a befejezést.