Egyiptom: az EU nem költ eleget a migráció kezelésére
Globál
Az Európai Unió nem költ eleget a migrációs helyzet kezelésére, az Egyiptomban élő migránsok ellátása ugyanis évente több mint 8,5 milliárd euróba kerül - jelentette be Kairó. Egyiptom - mely az egyik legfontosabb migrációs tranzitország - úgy látja, hogy a 2024-es stratégiai partnerség keretében folyósított összeg nem elegendő az országban élő több mint 10 millió menekült ellátására. Egyiptom szerint a migránsok jelenléte súlyosan leterheli az ellátórendszert, és feszültségeket szül a helyi lakossággal.
Az egyiptomi gazdaság válsága és a nemzetközi humanitárius segélyek elapadása miatt az országban élő migránsok sorsa egyre bizonytalanabb - írja friss elemzésében a Migrációkutató Intézet.
Egyiptom régóta fontos migrációs tranzit- és célország. Az egyik legjelentősebb menekült közösséget sokáig a hazájukban dúló polgárháború miatt menekülő szírek alkották; 2012-ben 12 800 szír állampolgár
élt Egyiptomban, 2024 végére viszont már 147 ezer. A szudáni polgárháború 2023-as kiújulása után hamar a szudániak váltak a legnagyobb külföldi népcso-
porttá. Érkezésükkel az Az ENSZ menekültügyi főbiztosa (UNHCR) szerint 2026 februárjában legalább 830 ezer szudáni menekült tartózkodott Egyiptomban.
Miközben az ENSZ számításai szerint Egyiptomban összesen 1,1 millió menekült él, az egyiptomi kormány szerint a számuk nagyjából tízmillió lehet. A két
szám közötti eltérésnek az oka, hogy míg az UNHCR csak az általa regisztrált menekülteket számolta össze, az egyiptomi kormány az országban élő összes menekültre, bevándorlóra és dokumentálatlan migránsra menekültként tekint. Kairó részéről a számok felnagyítása tudatos stratégia, hiszen ezzel próbálja hangsúlyozni az országnak a migrációs válság kezelésében betöltött szerepét.
Ellentétben olyan országokkal, mint Jordánia, Törökország, vagy Libanon, ahol a menekültek hivatalos vagy nem hivatalos menekülttáborokban élnek, Egyiptomban a menekültek elsősorban a nagyvárosokban találnak otthonra. A legnagyobb közösségek Kairóban, Alexandriában, Damiettában és Asszuánban vannak. Noha az egyiptomi hatóságok szerint ez megkönnyíti a társadalmi integrációt, a gyakorlatban jelenlétük súlyosan leterheli az egyiptomi ellátórendszert, és feszültségeket szül a helyi lakossággal.
A 120 milliós Egyiptom krónikus gazdasági válsággal küzd. Az egyiptomi font folyamatosan veszít értékéből: 2026 áprilisában az infláció 14,9 százalékon állt. A lakbérek az előző évihez képest 10-18 százalékkal emelkedtek. Idén a kairói átlag lakbér 27 ezer egyiptomi font, miközben a minimálbér csak 7 ezer. Az eleve hátrányos helyzetű, alkalmi munkából vagy nemzetközi segélyekből elő migránsokat a válság és az infláció fokozottan érinti. A családok csak nagy nehézségek
által tudják előteremteni az élelemre, a gyógyszerekre vagy a lakbér kifizetésére szükséges pénzt. Ennek egyik oka, hogy az ENSZ által működtetett segélyezési programok egyre kisebb költségvetésből gazdálkodnak.
Mostafa Madbouly egyiptomi miniszterelnök szerint az országban élő menekültek és migránsok ellátása évente több mint 8,5 milliárd euróba kerül, így az
Európai Uniótól kapott 7,4 milliárd euró nem fedezi a költségeket. Az ügyben Badr Abdelatty külügyminiszter is felszólalt: a politikus emlékeztett arra, hogy Egyiptom jelentős szerepet vállal az Európába irányuló irreguláris migráció fékezésében,így országa több segítségre és együttműködésre számít Brüsszel részéről.
