Lopakodó sárkány: Kína fegyverkezési versenye a levegőben
Globál
A kínai légierő két új lopakodó vadászgéppel rukkolt elő az év végén. A prototípusok csupaszárny kialakításúnak tűnnek, ezáltal hatékonyabban osztják el a rájuk nehezedő terhelését, és csökkenti a légellenállást, ugyanakkor hasonló konstrukcióba nemrég tört bele az amerikai fejlesztők bicskája.
A kínai hadsereg hagyományosan a téli hónapokban, decemberben vagy januárban mutatja be új technológiáit a nyugati naptár szerint.
Talán a legismertebb példa erre, amikor 2011 januárjában az emberek először láthatták a Chengdu J-20 lopakodó vadászgép első képeit, ezekből ma már több száz is szolgálhat a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Légierejének (PLAAF) kötelékében. 2024 decemberében pedig Kína bemutatta első hatodik generációs vadászgépének prototípusát, amely tesztrepülését Csengtu városa fölött hajtotta végre.
A futurisztikus, farok nélküli kialakítású repülőgépet a jelenleg szolgálatban álló J-20-as ötödik generációs vadászgép kísérte a teszt során. A repülőgép kialakítása és funkciói az amerikai F–35-ösre hajaznak, jelezve Kína szándékát, hogy felzárkózzon az Egyesült Államokhoz a modern harci repülőgépek terén.
Ráadásul nagyjából egy időben, két különböző lopakodó vadászgép is bemutatkozott. A Chengdu modell mellett egy J-20 kísérő repült, míg a Shenyang által gyártott típust egy Shenyang J-11, a Szuhoj Szu-27 klónja kísérte.
Mindkét új típus farok nélküli delta kialakítású. Szárnyaik és az összes vezérlőfelületük ugyanabban a vízszintes síkban helyezkednek el, ami csökkentheti a vadászgépek radarjelét.
A légierő két fő vadászgép-gyártója tehát ezúttal is egyszerre dolgozik hasonló terveken. Így volt ez a Chengdu kéthajtóműves, szuperszonikus J-20-asa esetében is, amely végül az elvárásoknak megfelelően működött, és a PLAAF végül nagy számban rendelte meg. Azonban ha a J-20 kudarcot vallott volna, volt egy alternatíva: a könnyebb Shenyang J-35, amely először 2012-ben repült, és amely még mindig szolgálatba állhat haditengerészetnél, mint repülőgéphordozókra optimalizált vadászgép.
Érdekesség, hogy négy éve az Egyesült Államok légiereje is kísérletezett egy csupaszárny vadászgéppel a Next Generation Air Dominance (NGAD) program részeként, kísérleti példány is épült belőle, ám vélhetően nem hozta meg a remélt eredményt, ezért törölték a fejlesztést.
A kínai prototípusok ugyanakkor a jelek szerint zöld utat kaptak, hogy többfeladatú vadászgéppé válhassanak, komoly légi harci képességekkel, egyúttal lopakodó képességüknek köszönhetően szárazföldi célpontok ellen is bevethetők lesznek.
A Pentagon kínai hadseregről szóló legutóbbi éves jelentése arra hívja fel a figyelmet, hogy a PLAAF új közép- és hosszú hatótávolságú lopakodó bombázókat fejleszt, hogy regionális és globális célpontokat is elérhessen.
A most bemutatott gépekkel szemben a nagy hatótávolságú lopakodó bombázó, a szubszonikus Xi’an H-20 egyelőre fejlesztés alatt áll, és valószínűleg csak évek múlva jelenik meg a nyilvánosság előtt. A közepes hatótávolságú lopakodó bombázóról, a JH-XX-ről pedig jószerével semmit sem tudunk.
Szovjet másolatokkal kezdtek
Kína repülőgépipara gyorsan fejlődik, azonban kritikusok szerint ezt gyakran a szellemi tulajdonjogok figyelmen kívül hagyásával, más országok technológiájának engedély nélküli lemásolásával éri el.
Ez a gyakorlat, bár rövid távon idő- és költséghatékony, stratégiai gyengeséget jelenthet, mivel elmarad a drága és hosszadalmas kutatás-fejlesztési folyamatoktól.
A koreai háború idején a Szovjetunió jelentős segítséget nyújtott a kínai repülőgépiparnak. A Shenyang Aircraft Corporation például a MiG-15UTI kétszemélyes kiképző változatát gyártotta JJ-2 néven, és különböző alkatrészeket állított elő a szovjet vadászgépek karbantartására.
1956-ra Kína már képes volt összeszerelni MiG-15 másolatokat, majd nyolc évvel később megkezdte a Shenyang J-5 (MiG-17) és a Shenyang J-6 (MiG-19) licenc alapján történő gyártását. Az 1960-as években a kínai repülőgépipar számos nehézséggel küzdött. A szovjet támogatás megszűnt a kínai-szovjet ellentétek miatt, és az ipart visszavetette az, hogy Kína prioritást adott a rakéta- és nukleáris fegyverprogramoknak.
Ez az ágazat jelentős hanyatlásához vezetett 1963-ra. 1965-től azonban az ipar lassan magára talált. A J-2, J-5 és néhány J-6 típusú repülőgépet Észak-Vietnamnak biztosították a vietnámi háború idején.
Ugyanebben az időszakban kezdődött a Shenyang J-8 fejlesztése, amely Kína első hazai fejlesztésű vadászgépe volt. Az 1950-es években és az 1960-as évek elején a Szovjetunió megosztotta hagyományos fegyverzetének technológiáját Kínával.
A MiG-21 is ezek közé tartozott. 1962 februárjában Hruscsov szovjet miniszterelnök váratlanul levelet írt Mao Ce-tungnak, amelyben felajánlotta a MiG-21 technológia átadását.
