Merre tovább Európa: körkörös, vagy többsebességes integrációs modell lehet a jövő?

Mi a „többsebességes” Európa?

A „multi-speed EU” elképzelés lényege, hogy az Európai Unió tagállamai ne kötelezően ugyanabban az ütemben, ne feltétlenül azonos szintű integrációs lépéseket tegyenek minden területen. Egyes országok, ha akarják és képesek rá, előrébb léphetnek bizonyos politikákban, például a védelmi együttműködés, a közös valuta, vagy a harmonizált szabályozás területén, míg mások fenntarthatják maguknak, hogy csak később, esetleg kevésbé intenzíven vegyenek részt az adott politikához kötődő integrációban. Az ilyen modell támogatói szerint így rugalmasabb, adaptívabb EU épülhetne mélyebb együttműködésekkel, miközben a szorosabb integrációtól tartózkodóbb tagállamokat sem éri automatikus hátrány.

Szekértáborok és tagállami álláspontok

Az Európai Unión belül a körbeírt elképzelés kapcsán napjainkban két fő tábort lehet nagy vonalakban elkülöníteni. Az egyik támogatná vagy legalább elfogadná a többsebességes integrációt, míg a másik erősen aggódik miatta, akár ellenségesen viszonyul hozzá.

Jellemzően a nagy nyugat-európai tagállamok, Franciaország, Németország, Olaszország és Spanyolország a támogatók közé sorolhatók, de kissé keletebbre tekintve, ebbe a klubba tartozik Szlovénia is.

Az ellenzők többnyire a később csatlakozott keleti tagállamok köztük Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Románia.

Van azonban egy harmadik opció is, amely bár elutasítja a többsebességes Európát, de szükségesnek látja az integrációs modell változását. Ide sorolható hazánk, hiszen Orbán Viktor, miniszterelnök idei beszédei alapján egy körkörös és nem többsebességes Európát a magyar kormány lehetséges útnak tartana a jövő integrációs modelljeként.

Mi a „körkörös” Európa?

A többszintű (multi-tiered) Európa gondolata már felbukkant többek közt Olaf Scholcz korábbi német kancellár 2022-es megszólalásában is, azonban a koncentrikus körökből felépülő körkörös Európa modelljét Orbán Viktor vázolta a 2025-ös tusnádi, majd kötcsei beszédében. A magyar kormányfő egyértelműen elutasítja a többsebességes modellt és egy új integrációs modell mellett teszi le a voksát.

Hazánk miniszterelnöke 2025. szeptember 7-én Kötcsén a következőképp fogalmazott:

Az Európai Uniót át kell alakítani egy körkörös szerkezetté. Ez nem azonos a többsebességes Európával. A többsebességes Európa ugyanis azt jelenti, hogy egy kocsiban ülünk, egy sebváltónk van, csak különböző ütemben akarunk haladni, de a cél, amerre megyünk, az ugyanaz. Amiről én beszélek, nem ez.

A magyar kormányfő az alábbiak szerint részletezte az elképzelést:

Én egy körkörös Európáról beszélek, aminek a legszélén helyezkednek el azok az országok, azok társulnak, akik csak két ügyben akarnak egymással együttműködni, többen nem, kettőben, de abban akarnak. Az egyik a katonai biztonság, a másik az energiabiztonság. Ezen a körön nyugodtan el tud helyezkedni Törökország, Egyesült Királyság, horribile dictu Ukrajna is. A második kör, ami szűkebb ennél, a közös piac. Azon országok csoportja, akik akarnak közös piacban lenni egymással. Többet akarnak, mint katonai és energetikai együttműködést, akarnak közös piacot, ahogy volt, és ahogy most is van. A harmadik kör azoknak az országoknak a köre, akik nemcsak közös piacot akarnak, hanem közös pénzt is akarnak. Akiknek van közös pénzük, eurózóna, következésképpen nekik mögötte lesz közös költségvetésük is. És ami még ezen belül negyedik körként helyezkedik el, azok az országok, akik nemcsak közös piacot és közös pénzt akarnak, hanem politikailag is össze akarják egymással hangolni az eszméiket, elveiket: gender, migráció, jogállami fölfogás, számos kérdés, ahol követni akarnak közösen bizonyos politikai elveket. És az interpretációja ezeknek az elveknek is azonos, és ezek kikényszeríthetők bíróság által. Energia és biztonság, közös piac, eurózóna, politikai unió.

Ha át tudunk állni egy ilyen rendszerre, akkor az európai együttműködés nagy eszméje, amit nevezzünk Európai Uniónak, túlélheti a következő tíz évet, ha erre nem állunk át, hanem úgy megyünk, mint eddig, akkor az én tézisem az, hogy az utolsó költségvetést talán még megalkotjuk, de több már nem lesz, szétfeslik, szétbomlik az unió.

- összegezte a jövőképet Orbán Viktor.

Európai álláspontok

Összevetve a fentieket, jelenleg többféle elképzelés létezik az európai integrációs modell jövőjét illetően. Az egyes tagállami álláspontokat leginkább az állam és kormányfők megnyilatkozási tükrözik a témában.

Jól kivehető, hogy az integráció kérdésköre kapcsán kialakult egy francia–német tengely. Franciaország és Németország korábban együttesen támogatták a többsebességes Európa lehetőségét, különösen a Brexit utáni Unió jövője kapcsán. Már 2017-ben a Versailles-i találkozón – Francois Hollande és Angela Merkel (volt francia államfő és korábbi német kancellár) és más vezetők arról szóltak, hogy az EU-nak legyen bátorsága elfogadni, hogy „néhány ország előrébb mehet, ha mások nem akarnak részt venni”.

A német álláspont Olaf Scholz kancellár idején is az integráció differenciálásának szükségessége mellett tartott ki. Scholcz „This is Europe” című felszólalásában arról beszélt, hogy „geopolitikailag jelentősebb, nagyobb, reformált és a jövő felé nyitott Unióra van szükség.

Hangsúlyozta továbbá, hogy a világrend multipoláris; ezek alapján az EU-nak alkalmazkodnia kell, a több tagállammal való bővüléssel az új világrendhez, és bizonyos döntéseknél csökkenteni kell az egyhangúság (unanimity) követelményét, például külpolitikai és adózási kérdésekben.

Scholz azonban nem használta mindig az egyértelműen többsebességes Európa kifejezést, de retorikája jelzi, hogy elfogadja: az Unió már most sem azonos tempóban működik minden területen (eurózóna, megerősített együttműködés), és szerinte az EU-bővítés, valamint a döntéshozatal rugalmasságának növelése szükséges ahhoz, hogy az EU hatékonyabb legyen. Ez közel áll a többsebességes Európa modellhez, de nem feltétlenül a „drasztikus”, tagállamok szerinti szelekciós sávok kialakítása mellett foglalt állást Scholz.

Érdekes módon a jelenlegi német kancellár, Friedrich Merz elődjével ellentétben nem tett egyértelmű nyilatkozatot akár a „multi-speed EU modell, akár a multi-tiered EU modell hivatalos támogatásáról. Vannak ugyan jelek arra, hogy nyitott lehet olyan reformokra, amelyek az integráció differenciáltságát, gyorsabb együttműködéseket tennének lehetővé, de egyértelmű állásfoglalás eddig nem történt Merz részéről.

Német kollégájával ellentétben Emmanuel Macron több alkalommal is nyíltan beszélt arról, hogy szükség lehet arra, hogy „azok az országok, amelyek akarják és képesek rá, előrébb lépjenek”, míg mások lassabban, vagy más tempóban haladjanak. Szintén Macron használta a „multi-speed Europe” kifejezést, és utalt arra, hogy az Unió bővítése kapcsán (pl. Ukrajna, Moldova, Balkán) megfontolandó, hogy ne azonnali, de fokozatos, rugalmas együttműködési struktúrák legyenek.

Ő is kritizálta, hogy az EU döntéshozatala sok esetben akadályozott azzal, hogy minden tagállamnak ugyanazt kell követnie, vagy mindnek egyformán kell lépnie, még ha erre nincs politikai akarat vagy képesség.

A francia-német tengellyel ebben a kérdéskörben egyértelműen ellentétes oldalon áll Lengyelország.

Már Jarosław Kaczyński, a korábbi lengyel kormánypárt (PiS) vezetője is több alkalommal elutasította a kétsebességes Európa elképzelését, arra figyelmeztetve, hogy az egyes tagállamokat másodrendű szerepbe helyezne vagy perifériára szorítana.

Donald Tusk, jelenlegi lengyel kormányfő szintén egyértelműen ellenzi a többszintes modellnek azt az aspektusát, amely az Unió tagállamainak eltérő szerepét, eltérő kötelezettségeit, vagy de facto „első- és másodrendű” státuszát jelentené.

Politikai beszédeiben gyakran hangsúlyozza, hogy Lengyelország soha nem enged abból, hogy minden tagállam azonos jogokkal és értékekkel legyen részese az EU-s együttműködésnek. Tusk több ízben visszautasította azt a javaslatot, hogy bizonyos országok szerepét változtassák meg csak azért, mert azok lassabban fejlődnek integrációs szempontból.

Mi áll az érdekek mögött?

Az integrációs modell jövőjéről szóló vitában többféle érdek és aggodalom keveredik, amelyek gazdasági, geopolitikai, és belpolitikai vonatkozásokkal bírnak. Ezek a teljesség igénye nélkül az alábbi szempontok mentén körvonalazódnak:

1. Reagálóképesség: Az EU-n belül vannak olyan országok, amelyek gyorsabban akarnak haladni bizonyos területeken – pl. védelmi integráció, közös biztonságpolitika, közös valuta- vagy fiskális szabályok – mert úgy vélik, hogy a globális kihívások (háborús konfliktus, energetikai válság, verseny Kínával, USA-val) csak közös fellépéssel kezelhetők hatékonyan.
2. Hatékonyság és kompromisszum: Ha minden tagország ugyanazokat a lépéseket kellene megtennie, az sokszor gátja a döntéshozatalnak.
3. Versenyképesség és stratégiai prioritások: Az innováció, zöld átállás, digitális fejlettség terén többféle elképzelés létezik az Európai Unióba, gondoljunk csak a különböző energiahordozók használatára vonatkozó polémiákra.
4. Szuverenitás és egyenlőség: Sok közép- és kelet-európai tagállam attól tart, hogy a többsebességes integráció automatikusan első- és másodrendű tagállamokat hoz létre. Ez jogi, politikai és pszichológiai értelemben is hátrányos lehet.
5. Finanszírozás és regionális kohézió: Az Unió strukturális és kohéziós alapjai azon alapulnak, hogy a fejlettebb és fejletlenebb régiók között kiegyenlítő mechanizmusok működjenek. A többsebességes modell kockázata, hogy ezek a mechanizmusok megsérülnek, ha bizonyos tagállamok kimaradnak, vagy később lépnek be a közös projektekbe.
6. Politikai és társadalmi legitimitás: Az emberek és politikai erők részéről megjelenhet az érzés, hogy „kirekesztettek” vagy „hátrébb soroltak” lesznek. Ez belpolitikai feszültségekhez vezethet, valamint növelheti az euroszkepticizmust.

Hol tart most a vita, és mi lehet a folytatás?

Az olyan országok, amelyek támogatják a modellt, alapvetően folyamatosan hangsúlyozzák, hogy az integráció nem lehet kényszer. Az országoknak joguk legyen eldönteni, mikor lépnek be nagyobb együttműködésbe, tehát opciós integrációs pályákat képzelnek el. Ez az álláspont a nyugati, dél-európai és a német-francia tengely felől jellemző.

Ugyanakkor a kelet- és közép-európai országcsoport továbbra is tart attól, hogy kimarad a döntésekből, hogy az Unió kettészakad, vagy hogy a legitimitása gyengül. Ez az aggodalom az Unió belső kohéziója, a jogállamiság feltételei, és az EU‐finanszírozás kapcsán is felmerül.

A jövőt illetően sok múlik a 2028–2034-es uniós költségvetésről (Multiannual Financial Framework – MFF) zajló tárgyalásokon. Ennek kapcsán a fentebb ismertetett elvek mentén több tagállam – különösen azok, amelyek nettó kedvezményezettek – aggódik amiatt, hogy a források elosztása, felhasználása központosítás felé tolódik, illetve, hogy a finanszírozás feltételekhez (reformokhoz, jogállam követelményekhez stb.) legyen kötve.

Magyarország részéről a magyar kormány egyik fontos üzenete az volt, hogy addig nem járul hozzá az új keretköltségvetés elfogadásához, amíg „vissza nem kapja” az EU által zárolt támogatásokat, és nem enged kompromisszumot a szuverenitását illetően. Egyidejűleg felveti, hogy az EU-n belüli hatáskörök egy részét visszaadná a tagállamoknak.

Az integrációs modell jelentősége Magyarország számára

Magyarország szempontjából az integrációs modell jövője mindenképp fontos kérdés. Hazánk számára komoly jelentőséggel bír, hogy részesülhessen az uniós forrásokból, legyen szó a kohéziós alapokról, felzárkózási támogatásokról, uniós beruházásokról, és ha ezek forrásaiban vagy hozzáférhetőségében központosítás vagy fokozott követelménykötés jelenik meg, az hátrányos lehet hazánk számára.

A magyar álláspont fontos része a szuverenitás kérdése, vagyis Magyarország számára olyan integrációs modell kialakulása elfogadható, amely nem sérti a nemzeti szuverenitást.

Emellett Magyarország is felismeri az EU geopolitikai kihívásait, úgy mint biztonság, energiabiztonság, szomszédság stabilitása és egy stabil, biztonságos, nem kiszolgáltatott, jól működő szomszédság-politikát folytató közösségben érdekelt.

Nem csupán elméleti vita

Az Európai Unió integrációs modelljének kérdése ma nem csupán elméleti vitatéma, hanem aktív politikai harc területe: költségvetés, jogállam, uniós források feltételei, bővítés és biztonsági/közös külpolitikai döntések összefüggésében. A jelenlegi modell hiányosságaiból fakadóan, az EU jelenleg csak korlátosan képes válaszolni a változó világ kihívásaira, ez pedig felerősíti annak az igényét, hogy valamilyen elmozdulás történjen a mostani állapothoz képest.

Magyarország helyzetét tekintve a jövőben az lehet a meghatározó, hogy sikerül-e olyan változatot, olyan modellt kialakítani, akár konzervatívabban több szintű vagy differenciált együttműködéseken alapulót, amelyben az ország megőrzi szuverenitását, de biztosítva van az uniós források hozzáférhetősége is, és lehetőség van az aktív részvételre a stratégiai fontosságú uniós projektekben.