Sorskérdés Magyarország számára az Európai Unió új terve: vagyonokat buknánk

Ukrajna esetleges EU-csatlakozása sorsdöntő kérdés a magyar mezőgazdaság számára. Keleti szomszédunk hatalmas földterületei és kedvező természeti adottságai miatt olcsóbb és versenyképesebb lehet az agrárpiacon, ami súlyos következményekkel járhat a hazai termelők számára. Vajon alkalmazkodni tudnak a magyar gazdák, vagy elkerülhetetlenül kiszorulnak eddigi piacaikról?

A szinte kimeríthetetlen ukrán mezőgazdasági potenciál komoly kihívás elé állítaná az európai gazdálkodókat, köztük a magyar termelőket is. Az országban óriási területen termesztenek gabonát, olajos magvakat és egyéb mezőgazdasági terményeket – mindezt alacsony költségekkel.De miért is ennyivel olcsóbb az ukrán termelés? Több tényező játszik közre: a földbérleti díjak és a munkabérek töredékei az EU-s szintnek, így az ukrán gazdák jóval alacsonyabb áron tudják előállítani a termékeiket.

Emellett a szabályozások sem olyan szigorúak, mint az Unióban. Míg az EU-ban szigorúan ellenőrzik a növényvédő szerek használatát, az állattartás feltételeit és a környezetvédelmi normákat, addig Ukrajnában ezek a követelmények lazábbak, ami szintén olcsóbbá teszi a termelést.

Egy másik kulcsfontosságú tényező a mezőgazdaság szerkezete. Ukrajnában nem apró családi gazdaságokkal találkozunk, hanem óriási, ipari léptékű agrárvállalkozásokkal. Akár 200-300 ezer hektáros birtokokat is találni, amelyek sokkal hatékonyabban működnek, mint a magyar és nyugat-európai gazdaságok. Ha pedig a modern technológiai háttér is adott, ezek a nagybirtokok komoly piaci előnybe kerülnek.

A fekete föld aranya

Ukrajna egyik legnagyobb kincse maga a termőföld. Az ország jelentős része rendkívül termékeny csernozjom talajjal rendelkezik, amely vastag humuszrétege miatt kevesebb műtrágyát igényel. Magyarország teljes szántóterülete körülbelül 5 millió hektár, ebből mindössze 1 millió hektár csernozjom, míg Ukrajna 33 millió hektáros szántóterületéből 20 millió hektár tartozik ebbe a kategóriába.

A kiváló talajhoz bőséges vízkészletek is társulnak. Ukrajnában több mint 23 ezer folyó található, köztük a hatalmas Dnyeper, amelynek közel 1000 mellékfolyója van. Ez nemcsak az öntözést könnyíti meg, hanem az áruszállítást is olcsóbbá teszi, hiszen a gabona jelentős része vízi úton jut el a kikötőkbe, majd a világpiacra.

Mindeközben az éghajlat is stabilabb. Míg Európa déli részein az elsivatagosodás egyre nagyobb probléma, Ukrajnában a kontinentális éghajlat rendszeres csapadékot és kiszámítható évszakokat biztosít, ami hosszú távon is kedvez a mezőgazdaságnak.

Damoklész kardja a magyar gazdák feje felett

A magyar mezőgazdaság már kénytelen volt szembenézni az ukrán gabona miatti áreséssel, és ha Ukrajna tényleg csatlakozik az EU-hoz, a helyzet minden bizonnyal tovább romlik. Az ukrán dömping már két évvel ezelőtt is produkált figyelemre méltó mozgásokat az európai piacokon, ami sok magyar termelő feje fölött is megkongatta a vészharangot.

Dacára annak, hogy nem felelnek meg az ukrán mezőgazdasági termékek maradéktalanul az uniós szabványoknak – például a GMO-tilalomnak vagy a növényvédőszer-használatra vonatkozó szigorú előírásoknak –, az alacsony ár miatt így is utat találnak a piacra. A fogyasztók érthető módon az olcsóbb terméket választják, a hazai gazdák pedig egyre nehezebben tudnak lépést tartani ezzel a versennyel.

Ha Ukrajna csatlakozik az EU-hoz, az uniós mezőgazdasági támogatási rendszer is átalakulhat – nem is kicsit. Az előzetes számítások szerint Ukrajna akár 96,5 milliárd eurónyi támogatásra is jogosult lehet a Közös Agrárpolitikából (KAP), ami óhatatlanul azzal járna, hogy a jelenlegi tagországok, köztük Magyarország, kevesebb forráshoz jutnának.

A  gazdák már most is érzik az agrárpiaci feszültséget, de ha az ukrán dömping teljes mértékben beindul, az komoly gazdatüntetésekhez és politikai vitákhoz vezethet. Az elmúlt hónapokban Lengyelországban már látni lehetett ennek előjeleit: a gazdák országos demonstrációkat szerveztek az ukrán gabonaimport ellen, főútvonalakat zártak le, és nyomást gyakoroltak a kormányra, hogy lépjen fel határozottabban az ügyben.

Nem véletlen, hogy Magyarország és több uniós tagállam – például Lengyelország és Franciaország – már eddig is szigorúbb szabályozást követelt az ukrán agrártermékek vámmentes beáramlására. A kérdés az, hogy az EU vezetése milyen kompromisszumokat hajlandó meghozni a jelenlegi tagországok és Ukrajna között.

Ukrajna belépése teljesen átrendezné az európai agrárpiacot

Az ukrán mezőgazdaság belépése az uniós piacra nemcsak a magyar gazdák számára jelentene komoly kihívást, hanem az egész EU számára új helyzetet teremtene. Az ukrán földek hatalmas termelési kapacitása és az alacsony önköltség miatt egyre több európai termelő kényszerülne arra, hogy vagy alkalmazkodjon az új körülményekhez, vagy végleg kiszoruljon a piacról.

A probléma nem csak a gabonatermelést érinti: Ukrajna az állattenyésztés és a tejipar területén is egyre erősebbé válhat. Ha az uniós szabályozás nem lép közbe megfelelő korlátozásokkal vagy kiegyenlítő mechanizmusokkal, a magyar mezőgazdaság kulcsfontosságú ágazatai kerülhetnek veszélybe.

Az ukrán gabonaimport már eddig is komoly konfliktusokat okozott az EU-n belül, és ha Ukrajna valóban csatlakozik, az uniós tagállamok között még feszültebbé válhat a helyzet.

A magyar kormány és több közép-európai ország már jelezte, hogy nem támogatja az ukrán mezőgazdasági termékek korlátlan beáramlását. Lengyelországban már több alkalommal is tüntetések kezdődtek az ügyben, és könnyen lehet, hogy Magyarországon is hasonló megmozdulásokra kerül sor, ha a gazdák úgy érzik, hogy a megélhetésük kerül veszélybe.

A kérdés az, hogy az EU milyen lépéseket tesz a magyar és más uniós termelők védelme érdekében. Ha megfelelő szabályozás és támogatási rendszer nélkül valósul meg a csatlakozás, az a magyar mezőgazdaság történetének egyik legnagyobb katastrófáját hozhatja el.

A következő évek döntései alapjaiban határozzák majd meg, hogy a magyar mezőgazdaság képes lesz-e talpon maradni ebben a gyorsan változó környezetben.

A gazdák, a politikai döntéshozók és az uniós szervek előtt áll a feladat: vagy sikerül kialakítani egy olyan rendszert, amely védi az európai termelőket, vagy a piac végleg az ukrán agráróriások kezébe kerül.