A briteknek többe fog kerülni a Brexit utáni tudományos együttműködés Európával

Egy brit kiadványban első ízben írták le, hogy az Egyesült Királyságnak a Brexit után többe fog kerülni az Európával folytatott és az országnak különösen előnyös tudományos együttműködés, mint amennyiért jelenleg élvezi a közösségi kutatás-fejlesztés előnyeit. A jelentés szerint a britek kiválása után az európai kutatási térségnek minden bizonnyal jóval hatékonyabbá kell válnia, amiben a tagországok és a társult tagok – így a britek – a mostaninál szorosabb együttműködést folytatnak majd. Ebben a helyzetben azonban a briteknek jóval többet kell majd fizetniük. A Wellcome Trust és a brit tudományos akadémia, a Royal Society héten nyilvánosságra hozott jelentése fél éves munka eredménye, melyhez a két szervezet több mint kétszáz európai kutatóval és tudományos szervezettel folytatott konzultációt. Az Unióban a következő néhány hónapban állítják össze a jelenlegi, Horizon 2020-nak nevezett, hét évre szóló, 80 milliárd eurós költségvetésű kutatás-fejlesztési keretprogram utódját. A 80-100 milliárdos FP9 nevű programban társult tagok is részt vesznek, mint például Norvégia, Svájc, vagy Izrael, ám ezek az országok nem szólhatnak bele a program irányításába, vagy irányába. Uniós tagként a britek jelenleg még jelentős nettó kedvezményezettjei a tudományos együttműködésnek, míg társult tagként legjobb esetben is csak épp, hogy elérhetik a pozitív szaldót, de valószínű az is, hogy inkább befizetők lesznek. A már lezárult FP7-es keretprogramban például Nagy-Britannia 5,4 milliárd eurós befizetés után 8,8 milliárd eurót kapott vissza különféle uniós támogatások formájában, a brit egyetemek kutatási bevételeinek pedig 2015/16-ban kereken 11 százaléka érkezett uniós forrásokból. A befizetések ellentételeként a britek komoly szerepet játszottak a keretprogram kialakításában és irányításában. Londoni elemzők szerint azonban a kialakulatlan brit álláspont miatt ma még a társult tagi státuszt sem lehet készpénznek venni, pedig a harmadik országbeli partnereknek (pl. Dél Korea, Kanada) még rosszabb helyzetük van például a közös programok, vagy a résztvevők utazásának finanszírozása terén, nem beszélve a tudományos együttműködésekben részt vevők szabad mozgásának létfontosságú igényéről.

A jelentés figyelmeztet arra a Brexit népszavazás után készített közvéleménykutatásra is, miszerint a megkérdezettek mindössze 12 százaléka csökkentené a magas képzettségű migránsok számát és 70 százalék tartja fontosnak, hogy a tudományos kutatók számára különleges vízumot adjanak.