A védelmi ipari fejlesztések európai víziói – jövőkép az uniós stratégiák tükrében
HírekA védelmi ipar Európa-szerte és uniós szinten is ugrásszerű fejlődés előtt áll. E folyamatot megalapozó intézkedésként 2024. március 5-én az Európai Bizottság az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjével közös nyilatkozatban megjelentette az Európai Unió első Védelmi Ipari Stratégiáját (European Defence Industrial Strategy - EDIS), amely 2035-ig fogalmazza meg a Bizottság hosszú távú vízióját, a védelmi ipari kérdések uniós szintű kezelését, az uniós intézmények szerepét és a tagállamok mozgásterét illetően. A háború árnyékában a tervezett intézkedésekkel kapcsolatban jól érzékelhető az a fajta lopakodó jogalkotás, amely korábban más szakpolitikai kérdések esetén már kudarcot vallott. A Századvég Konjunktúrakutató Zrt. Gazdaságfejlesztési Üzletága elemzésében megvizsgálta, hogy a Bizottság által megjelentetett védelmi ipari dokumentumokban vázolt törekvések milyen hatással lehetnek a tagállami szuverenitás fenntartására.
Az EDIS a „többet, jobban, közösen és európait” vezérelv meghirdetésével célul tűzi ki az ez idáig alulfinanszírozott Európai Védelmi Technológiai és Ipari Bázis (European Defence Technological and Industrial Base – EDTIB) megerősítését, amely az európai védelmi ipar versenyképessé, rezilienssé és harmadik országoktól függetlenné tételét szolgálná.
Az EDIS célkitűzéseinek megvalósítását elsősorban az európai védelmi beruházási program (European Defence Industrial Program – EDIP) létrehozására irányuló rendelet biztosítaná, amely a rendeleti jogalkotásnak köszönhetően valamennyi tagállamban közvetlenül hatályos, és teljes terjedelmében kötelezően alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekkel részletesen kifejti az EDIS-ben nagyvonalakban felvázolt és
nem kötelező erejű bizottsági elképzeléseket és törekvéseket.
Az EDIP-rendelettel létrejönne az Európai Védelmi Beruházási Program, amely 2027-ig 1,5 milliárd euró költségvetéssel a beazonosított európai közös érdekű projektek finanszírozásán keresztül ösztönözné az együttműködést a közbeszerzés, a termelés és a piacra lépés területein. Az EDIP-rendelettervezet a védelmi ipari beszerzések európaivá tételének biztosítására számos, az EDTIB kapacitásának növelését szolgáló intézkedést irányoz elő. Ilyen például a bevezetendő Európai Katonai Értékesítési Mechanizmus, a védelmi termékek központosított, naprakész katalógusának létrehozása, védelmi ipari készletezés,
az állandó készenléti képességek („ever warm facilities”), rugalmas termelői kapacitások kialakításának támogatásokon keresztül történő ösztönzése.
A reziliencia jegyében létrejönne az egész EU-ra kiterjedő ellátásbiztonsági rezsim (EU-wide Security of Supply [SoS] regime) két típusa: az ún. válságállapot és az ún. biztonsági helyzettel összefüggő válságállapot, mindkét eset tekintetében erőteljes hatáskörökkel felruházva a Bizottságot.
Az EDIS-ben előírt közös fellépés előmozdítása érdekében az EDIP-rendelet megfelelő intézkedéseket, pénzügyi ösztönzőket és a közös fellépést elősegítő intézményrendszert is biztosít, egyrészt új intézmények (Védelmi Ipari Készenléti Testület, Európai Védelmi Ipari Csoport) létrehozásával, másrészt már létező intézmények új hatáskörökkel való felruházásával.
Ez utóbbival kapcsolatban kiemelendő a Bizottság erőteljes lopakodó hatáskörelvonási törekvése, amely a tervezet több rendelkezéséből is kitűnik.
A jelenlegi ad hoc hadfelszerelési együttműködés szervezettebbé tétele érdekében pedig a Bizottság új jogi keretként létrehozza az Európai Hadfelszerelési Program Struktúrát (Structure for European Armament Programme – SEAP), amely önálló jogalanyisággal és nemzetközi szervezeti státusszal rendelkezne.
Az EDIS Ukrajna hosszú távú támogatására berendezkedve biztosítja Ukrajna számára az uniós védelmi iparba való bekapcsolódás lehetőségét, többek által vitatott finanszírozás útján.
A megálmodott közös európai védelmi ipar finanszírozására az EDIP-rendelettervezet által biztosított két forráskereten felül további források állnának rendelkezésre, többek között az Unió 2028-tól induló hosszú távú költségvetéséből, a létrehozandó Védelmi Ellátási Lánc Felgyorsítását Szolgáló Alapból, más uniós források igénybevételéből, valamint az ugyancsak sokak által vitatott közös hitelfelvételből.
Figyelembe véve – többek között – a Bizottság lopakodó hatáskörelvonási törekvésével szembeni ellenérzéseket, a szakpolitika szenzitivitását és ezzel összefüggő eltérő tagállami érdekeket, az utóbbi évek kudarcba fulladt közös akcióit akár más szakpolitikák területén, de akár a 70-es évek végén indult német–olasz–francia–angol közös katonai célú fejlesztési törekvést (lásd Eurofighter Typhoon 4. generációs vadászgép története), vagy a tervezett finanszírozás egyes elemeivel kapcsolatos vegyes, sokszor ellentmondó álláspontokat, leszögezhető, hogy az Európai Unió első Védelmi Ipari Stratégiájával és annak végrehajtását szolgáló rendelettervezettel kapcsolatban számos olyan nyitott kérdés áll fenn, amelyek tisztázása és elfogadása a tagállomok jelentős részénél ellenállást válthat ki, így a rendelet végleges szövegének egyeztetése során erőteljes viták várhatók.
A teljes tanulmány elérhető a Századvég weboldalán.
