Joó István: Van-e baj a kínai tőkével?

Az Európai Unió politikai vezetésében mindez ellenérzéseket váltott ki, s már nem pusztán a szavak szintjén támadja ezeket a folyamatokat a kontinensen, de lassítani is akarja azokat a kereskedelmi korlátozások mellett a beáramló tőke feletti kontroll növelésével.

Az európai gazdasági szereplők, a racionálisan gondolkodó üzleti világ azonban láthatóan egészen másképp tekint a kínai tőkére.

Magyarország szeptemberben – Hszi Csin-ping kínai elnök meghívására - díszvendégként vett részt az ország egyik legjelentősebb befektetési és kereskedelmi kiállításán, a CIFIT-en (China International Fair for Investment & Trade). Ott is megtapasztalhattuk azt, amit itt Budapesten a HIPA székházában is a hetente érkező üzleti és tartományi politikai delegációkkal folytatott tárgyalásokon: a nálunk százháromszor nagyobb területű, 1,4 milliárd lakosú ország képviselői azonos szemmagaságban, a kölcsönös tisztelet talaján állva tárgyalnak velünk. 

Hazánk mára Peking egyik legelismertebb partnerévé nőtte ki magát,

a kínai befektetők pedig az első számú kelet-közép-európai beruházási célországként tekintenek ránk. A hazai befektetésösztönzési rendszerben regisztrált projektek volumene alapján pedig 2020-ban és 2023-ban is az ázsiai nagyhatalom volt a legnagyobb befektető ország hazánkban.

A tavalyi esztendőben az összes Európában megvalósított kínai közvetlentőke-befektetés 44%-a érkezett hozzánk. Fontos leszögezni, a közhiedelemmel ellentétben nem kizárólag az akkumulátoripar és az autóipar szereplői számára vagyunk vonzóak.

Íme néhány, talán kevesek által ismert példa az elmúlt időszak sikertörténeteiből:

Budapesten található a telekommunikációs világ egyik óriása, a Huawei kutatás-fejlesztési központja, Gödöllőn hozza létre legújabb gyártócsarnokát és globális K+F központját az okos villanyóra gyártás egyik vezető vállalata, a Wasion, idén májusban született döntés arról, hogy Kisbéren kezdi meg legnagyobb európai operációját az egyik leghíresebb kínai infokommunikációs vállalat, a Fiberhome és hamarosan megérkezhet az első kínai biotechnológiai befektetés is.

A mainstream média egy része és az Európai Unió politikai vezetése azonban mégis fanyalog, mivel a beruházások eldöntésénél egyre inkább előtérbe kerülnek a geopolitikai megfontolások. Sorra jelennek meg cikkek és politikusi nyilatkozatok arról, hogy Magyarország rossz utat választott amikor kitárta kapuit Kína előtt. Hangulatkeltés helyett azonban érdemes lenne egyet hátrébb lépni, és megvizsgálni a befektetések alakulását az elmúlt mintegy 25 évben.

A 2000-es évek elejéig a kínai vállalatok csak szórványosan fektettek be külföldre, az úgynevezett ”Going out” stratégia azonban radikális változásokat eredményezett a világgazdaság teljes külföldi közvetlen-tőkebefektetési állományában, emellett pedig a korábban periférikus pozícióban lévő kínai vállalatok mára globális piacvezetőkké váltak még a legújabb technológiákat igénylő iparágakban is. Az UNCTAD adatai alapján miközben az ezredfordulón a kínai FDI-részarány elhanyagolható volt, addig 2023-ra már a globális működőtőke-állomány mintegy 7%-át tette ki. Ebből a térhódításból éppen a legerősebb országok profitáltak.

A kínai tőkeállomány jelenleg az Egyesült Államokban a legmagasabb, Európában pedig 2000 óta az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország hármasa fogadta a kínai befektetések több mint felét.

Fontos megemlíteni, hogy

az ázsiai nagyhatalom nemcsak zöldmezős beruházok útján szerzett pozíciókat, hanem felvásárlások útján is.

A felvásárlások a 2010-es években teljes mértékben domináltak, ezekben az években volt a leghangsúlyosabb a kínai térnyerés a fejlett európai gazdaságokban ami ellen senki nem tiltakozott.  Az utóbbi tíz évben kínai vállalatok csaknem 1900 vállalatba fektettek be szerte Európában, köztük mintegy 400 németországi cégbe. A tranzakciók üteme nem lassul: a legfrissebb adatok szerint a 2022-2023-as időszakban csak az első öt célországot tekintve közel 170 vállalatot szereztek meg kínai befektetők a kontinensen.

Jellemző, hogy a figyelmük a hagyományos iparágak felől egyre inkább a csúcstechnológiát képviselő szektorok felé fordul. Ezt támasztja alá, hogy 2022 legjelentősebb felvásárlásával a Wuxi Xichan Microchip Semiconductor nevű társasághoz került a félvezetőgyártás egyik kulcsszereplője, a holland Ampleon csaknem kétmilliárd dollárért.

A gyógyszeripart sem kerülik el ezek a tranzakciók, a francia Cenexi-t a Fosun vásárolta fel, a német Heidelberg Pharma egyik meghatározó tulajdonosa pedig a Huadong Medicine Investment Holding lett. A zöldmezős projekteket tekintve pedig kiemelkedik az AESC franciaországi akkumulátorgyár beruházása, valamint a TikTokot működtető ByteDance írországi adatközpontja.

Az elmúlt évek eseményei világosan megmutatták, hogy a piaci szereplők egészen más szemüvegen keresztül tekintenek a kínai tőkére, mint az Európai Bizottság vezetése. Erre aktuális példa, hogy a kínai Leapmotor a Stellantis globális erőforrásainak és 130 éves tapasztalatának felhasználásával egy olyan vegyesvállalatot hozott létre, amely most szeptemberben két új modellel jelent meg a piacon.

Látszik tehát, hogy a kínai tőke hasznos, és sok európai piaci szereplő a gyakorlatban is a lehetőséget látja benne. Ezt az álláspontot képviseli Magyarország is. Az Európai Uniónak is az együttműködés fejlesztésére kellene fókuszálnia, hiszen a nyugati és keleti vállalatok összefogva még erősebbé és versenyképesebbé tudnak válni. Hazánk a gazdasági és beruházási semlegesség stratégiai célt követve éppen ennek a folyamatnak kíván az élére állni.

És, hogy mi a feladatunk az előttünk álló években a befektetések szempontjából?

Keleti és nyugati tőkére is szükségünk van, méghozzá élvonalbeli technológiákat felvonultató befektetések formájában. Kínával a befektetési együttműködést szélesítenünk kell, azt új iparágakra és ágazatokra is ki kell terjesztenünk.

Büszkék vagyunk arra, amit az elektronikában, vagy éppen az autógyártásban elértünk az ázsiai országgal, de a lehetőségek tárháza ettől sokkal bővebb lehet: biotechnológia, kompozit technológia, szoftverfejlesztés, teszt- és mérnöki központok, robottechnológia, gyártásautomatizálás, új alternatív meghajtási technológiák, és a sort hosszasan lehetne folytatni. 

Fontos célkitűzésünk az is, hogy azok, akik már hazánkban vannak és megkezdték, vagy a jövőben megkezdik termelésüket szintet lépjenek az értékláncban, és a gyártás mellett kutatás-fejlesztési együttműködést kezdjenek oktatási intézményeinkkel, integrálják az értékláncukba a hazai beszállítókat, illetve az is, hogy az értékesítéssel, pénzügyi, jogi, IT szolgáltatásokkal, fejlesztéssel foglalkozó európai központjukat is hazánkba telepítsék. A feladat hatalmas, de az irány jó és ezt közelmúltbeli példák is alátámasztják. A CATL és a EVE Energy Debrecenben az Egyetemmel kezdett együttműködésbe, a BYD és a Szegedi Egyetem közötti kapcsolatok is fejlődnek, a Huawei pedig már évek óta szoros oktatási együttműködést alakított ki a győri Széchenyi István Egyetemmel és az Óbudai Egyetemmel. A BYD 44 fős, beszerzéssel foglalkozó delegációt küldött hazánkba, hogy a HIPA szervezésében megvalósult beszállítói fórumon 112 hazai vállalattal egyeztessenek az együttműködésről.

De, hogy a címben szereplő kérdésre se kerüljem meg a választ. 

A kínai tőkével csak egyetlen baj van: lehetne több is belőle.

A HIPA készen áll az új feladatokra is.