Kvantum-számítástechnika közérthetően - Könyvajánló
HírekA kvantuminformatika legizgalmasabb évei még csak most következnek – jósolja a szerző, Chris Bernhardt, aki a kvantum-számítástechnikába vezeti be olvasóját legújabb könyvében. Az érdeklődők számára olyan alapfogalmakat mutat be, mint a kvantumbit, a kvantum-összefonódás, a kvantumteleportálás vagy a kvantumalgoritmusok. A matematikus szerző egy közérthető, bevezető jellegű ismertetését adja a témának, ismertetve az alapokat és a főbb kérdéseket.
A kvantuminformatika a kvantumfizika és a számítástechnika „gyönyörű összefonódása”, a számítástechnika izgalmas új ága, amely a hírekben is egyre gyakrabban bukkan fel. A szerző bemutatja,
miként ültethetők át a huszadik század fizikájának legnagyszerűbb ötletei a kvantum-számítástechnika gondolkodásmódjába, és sokoldalúan szemlélteti, hogy van egy még alapvetőbb szintje a számításoknak, ahol megjelenik a kvantumbit, a kvantum-összefonódás és a szuperpozíció fogalma.
Pillanatnyilag annak igazolása áll a figyelem középpontjában, hogy egyes kvantumalgoritmusok gyorsabbak a hagyományosaknál, ez azonban változni fog – hangsúlyozza a szerző. Kötetében e fejlődés illusztrálásához a kvantumfizika példáját hozza fel, amely a kvantumszámításnál nagyobb múltra tekint vissza, és ma már önálló területként tartják számon.
A fizikusok már nem foglalkoznak a kvantumfizika és a klasszikus fizika összehasonlítgatásával, nem bizonygatják, hogy az előbbi valamilyen szempontból jobb az utóbbinál; Bernhardt szerint a kvantumszámításnál szintén valami hasonló szemléletváltás fog bekövetkezni.
Új eszközöket kaptunk, amelyekkel megváltoztathatjuk, miként tanulmányozzuk a számításelméletet. Kísérletezni fogunk velük, és meglátjuk, milyen új dolgokat hozhatunk létre általuk. Mindez a teleportációval és a szupersűrű kódolással kezdődött, de a sor folytatódni fog.
A könyv konklúziója, hogy a számításelmélet valójában kvantum-számításelmélet, a hagyományos számítások mindössze a kvantumszámítások speciális esetei.
Chris Bernhardt egyenesen úgy fogalmaz, hogy a klasszikus diszciplína a számításelmélet valós lényegének emberközpontú variációja.
„Miként Kopernikusz bebizonyította, hogy a Föld nem a világegyetem középpontja, és Darwin rámutatott, hogy az ember az állatvilágból származik, kezdjük látni, hogy a számításoknak sem az ember áll a centrumában. A kvantum-számítástechnika valódi paradigmaváltást jelent.”
