Lejárt Trump iráni megállapodásának határideje: béke helyett összeomlás

Lejárt az az iráni-amerikai egyetértési megállapodás, amelyet az Egyesült Államok és Irán a harcok megszüntetésére kötött június 17-én Pakisztánban. Bár a megállapodás 60 napos határidőt szabott meg egy végleges békealku elérésére, mindkét fél hetek óta a kötelezettségek megszegésével vádolja a másikat, és alig maradt az esély a megállapodás meghosszabbítására.

A Trump-doktrína látványos kudarcot vallott, miközben alig maradt ideje, hogy látványos eredményeket mutasson fel a november eleji félidős választások előtt. Ha nem sikerül, béna kacsa elnök lesz.

Senki nem teljesítette a vállalásokat

A megállapodás eredeti célja a több mint 3 hónapig tartó, súlyos emberáldozatokkal és a tengeri áruszállítás (olaj és gáz) megbénulásával járó háború, valamint a libanoni konfliktus lezárása. Egyik sem sikerült.

Amerikai részről a vállalás a tengeri zárlat feloldása 30 napon belül, a szankciók eltörlése, a zárolt iráni vagyon felszabadítása, csapatkivonások, valamint egy legalább 300 milliárd dolláros újjáépítési csomag elindítása, utóbbit később Trump már puhított, majd cáfolt.Irán kötelezettsége lett volna a Hormuzi-szoros aknátlanítása, az ingyenes áthajózás biztosítása 60 napig, és a nukleáris fegyverekről való lemondás megerősítése. (Izrael nem aláíró fél, de továbbra is támadta Dél-Libanont, Ciszjordániát és a Gázai-övezetet.)

Már az aláíráskor lehetett tudni, hogy nem működőképes az egyezmény

Június végén Donald Trump már iráni jogsértésekről beszélt, míg Teherán szerint az USA szegte meg az első cikkelyt.

Július 7-én Trump kijelentette, hogy az egyezménynek „vége”, és az USA folytatta az iráni célpontok elleni támadásokat. Válaszul Irán is felfüggesztette vállalásait.

Az USA nem oldotta fel a szankciókat és a tengeri blokádot, Trump pedig megtagadta az újjáépítési támogatást, helyette jóvátételt követelt Irántól. A Hormuzi-szoros sem járható, mindkét fél magának igényli a felügyeletét, miközben a hajóforgalom a töredékére zuhant. A kialakult patthelyzetben az USA az iráni kikötőket blokkolja, míg Irán a Hormuzi-szorosnál a tengeri forgalmat akadályozza, az iráni hátterű jemeni húszik pedig a Vörös-tengeren hajtanak végre támadásokat.

Nincs befejezési stratégia

Abbasz Aragcsi iráni külügyminiszter szerint még nem döntöttek az USA-val való tárgyalások újrakezdéséről: Irán előnyös helyzetben érzi magát.Az esetleges új tárgyalásokon Irán már nemcsak a szankciók feloldását, hanem a gázai háború leállítását, a jemeni blokád megszüntetését és Izrael atommentesítését is követelheti.Donald Trump kijelentette, hogy a közeljövőben ( a háború megnyerése után) az USA saját területévé fogja nyilvánítani a Hormuzi-szorost, a pénzügyminiszter pedig példátlan gazdasági nyomást ígér.

Szakértők szerint az USA-nak kevesebb katonai és gazdasági eszköze maradt: fogyóban a rakétakészletek, leterhelt a haditengerészet, miközben Irán a szoros megbénításával jelentős gazdasági károkat tud okozni a globális piacon.

Az idő most nem kedvez Trumpnak, november elején tartják a félidős választásokat, ahol könnyen elveszítheti a képviselőházi többségét. Szégyenszemre a nagy médiafelhajtással bejelentett gázai béketervre az a Benjamin Netanjahu mondott nemet, aki vélhetően az egész iráni kalandról meggyőzte Trumpot.

Bemenni azonban könnyű volt, kijönni egyre nehezebb: a két hónappal ezelőtti helyzet minden téren csak romlott. A Hormuzi-szorost Irán már csak amerikai kapituláció fejében nyitná meg, sőt, pénzt is szedne az áthaladásért, a Vörös-tenger hajózási útvonal is veszélybe került a jemeni húszik támadásai miatt, miközben a világ olajkészletei vészesen fogynak.

Milyen forgatókönyvek jöhetnek?

1. A konfliktus eszkalálódása, a Hormuzi-szoros tartós lezárása: ebben az esetben Iránnak és az USA-nak is sok a vesztenivalója. Iránnak az olajexport miatt adódik jelentős kiesése, ám ebben az esetben nagyobb lehet a kereskedelmi útvonalat elvileg biztosító amerikaiak nemzetközi presztízsvesztesége.

2. Az amerikai katonai nyomás fokozása, amerikai csapatok Iránba küldése: erre most nincs esély, ehhez Irán területe túl nagy, a veszteség mértéke minkét oldalon hatalmas lenne. A katonai fenyegetés lebegtetése azonban valószínűleg nem változik az amerikai részről.

3. Marad a jelenlegi patthelyzet, felfüggesztett béketárgyalás: a novemberben esedékes félidős választások miatt Donald Trumpnak nem érdeke a háború kiszélesítése, Iránnak a gazdasági helyzet romlása miatt pedig szintén nem fűződik érdeke a széleskörű háborúhoz.

A Hormuzi-szoros körüli káosz megmaradása a márciusban még rövid háborút ígérő amerikai vezetésnek egyértelműen nemzetközi presztízsveszteség.

4. Bizonytalanság a Hormuzi-szorosnál, de diplomáciai előrelépés:

Az iráni helyreállítási céllal létrejövő 300 milliárd dolláros amerikai-régiós alap egy része Iránnak gyors gazdasági könnyítést jelenthetne, már ha sikerül megegyezni a finanszírozókról, és a folyósítási feltételekről.Az iráni atomprogram illetve a Hormuzi-szoros ügyének, és Libanon helyzetének szétválasztása a diplomáciai előrelépés egyik feltétele lenne, a három kérés együtt egyelőre reálisan nem teljesíthető cél.

5. Iráni tranzitdíj bevezetése a Hormuzi-szorosnál, békés áthaladás biztosítása: Elvileg megegyezhetnek a felek a Hormuzi-szoros tranzitdíjáról, melyet a Malakka-szoroshoz hasonlóan navigációs szolgáltatásokért lehetne beszedni.

Ez az USA-nak egyértelmű diplomáciai vereség lenne, hiszen a konfliktus előtt ingyenes volt a szoros használata, azonban a régiós államok talán belemehetnek egy ilyen alkuba, hogy az exportjuk biztosított lehessen.

Mindez Washingtonnak szintén arcvesztést jelentene, de más, fontos iráni engedményekkel együtt még diplomáciai tárgyalások kiinduló pontja lehet.

Katar, Pakisztán és Omán eddig is közvetítőként lépett fel a konfliktusban, az Egyesült Arab Emirátusok pedig jó gazdasági kapcsolatokkal rendelkezett Iránnal, a régiós országok és Irán közötti közeledés tehát nem kizárt.

6. Visszatérés a fegyverszüneti megállapodáshoz és további tárgyalások: ehhez Iránt ismét tárgyalóasztalhoz kell kényszeríteni katonai nyomással, de az alapvető kérdésekben a kompromisszumok nem körvonalazódnak.