Megvonták a keleti nyitás mérlegét: ennyi pénzt hoztak ide Ázsiából

Az ázsiai térségben három olyan ország került a keleti nyitás fókuszába, amelyekkel a hosszú távú együttműködések különös fontossággal bírtak.

Kína, Japán és Dél-Korea stabil és folyamatosan fejlődő, innovatív gazdasági háttérrel rendelkeznek, valamint mindhárom állam meghatározó az ázsiai gazdaságban és politikában egyaránt.

A Kínával való kapcsolatok megélénkülése már a 2000-es évek elején felmerült itthon, komolyabban pedig a 2008-as válság után kezdett együttműködésekbe a két ország. 2003-ban 44 év után először látogatott magyar miniszterelnök a távol keleti országba, ezzel vette kezdetét a kínai-magyar külkapcsolatok felélénkítése.

Magyarország uniós csatlakozását követően elindultak a bilaterális tárgyalások Kínával a partnerségi viszony további fokozásáért, amely a kínai-magyar Gazdasági Együttműködési Megállapodás aláírásában csúcsosodott ki.

Ezzel nem csupán a két ország közötti gazdaság, hanem kulturális, tudományos, technológiai és oktatási együttműködések is elkezdődtek. 2009-ben létrejött a Kínai Részvénytőzsde és a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Ügynökség között egy megállapodás, amely összehozza a magyar kis- és középvállalkozásokat a potenciális kínai befektetőkkel. Ezáltal egyszerűsödik a befektető keresési folyamat a magyar vállalkozások számára, valamint a kínai fél is részletes információkat kaphat a hazai társaságokról.

A keleti nyitás stratégiának és a célzott gazdasági irányoknak köszönhetően nem csupán az FDI állomány mutatott növekedést a jelzett időszakban, de több olyan együttműködés is létrejött, amelyek elősegítik a hazai gazdaság fejlődését a kínai-magyar kapcsolatok területén.

Kína esetében fontos tisztázni azt a tényt is, hogy számára a magyar piacra jutás ugyan fontos, viszont sok esetben országunkat egy csomópontnak tekinti, ahonnan Európa-szerte tudja a kínai termékek ellátását biztosítani.

A hazánkba érkező kínai befektetések jellemzően a feldolgozóiparban és a szolgáltatószektorban valósultak meg, többségében zöldmezős beruházások és felvásárlások létrehozásával (Völgyi, Lukács, 2019). További tény ezen tőkekihelyezések esetén, hogy magas a kínai-magyar vegyesvállalatok száma itthon, ilyen többek között a 2016-ban alapított Kínai-Magyar Vasúti Nonprofit Kft. is, amely a Budapest-Belgrád vasútvonal építésének kivitelezéséért felelős.

A magyar kormány számos stratégiai együttműködést írt alá Kínával az elmúlt években, többek között a Huawei Technologies Hungary-vel, a BorsodChem-mel, a Bank of China-val, a Yanfeng Magyarországgal, valamint a Westcast Magyarországgal is.

A japán-magyar kapcsolatok hosszú történelmi múltra tekintenek vissza: az első kereskedelmi szerződést még az Osztrák-Magyar Monarchia kötelékében írtuk alá Japánnal 1869. október 18-án (1871. évi XXIX. törvénycikk), ezt követően pedig számos baráti és gazdasági együttműködés született. Az első japán vegyesvállalatok az 1970-es évek óta vannak jelen a magyar piacon, az 1990-es évektől pedig befektetői szinten képviseltetik magukat.

Elsősorban az autóiparban és az elektronikai szektorban létesítettek zöldmezős beruházásokat, hasonló céllal, mint Kína: az európai piac eléréséhez és a termékek terítéséhez a magyar viszonyok kedvezőek voltak, ennek köszönhetően az uniós csatlakozást követően tovább növekedett itthon a japán cégek száma. A 2008-as gazdasági válságot követően átmenetileg megtorpantak az együttműködések, valamint több nagy társaság ki is vonult Magyarországról (Sony, TDK, Sunarrow, stb.), a keleti nyitás Ázsia hangsúlyos stratégiája azonban úgy tűnik sikeresen fordította meg a korábbi trendet.

Jelenleg több, mint 160 japán cég van jelen a magyar gazdaságban, az olyan ismert társaságok, mint a Suzuki, Denso, Mitsuba, Bridgestone számos új munkahelyet teremtett az országban.

Fontos eredmény az is, hogy az egyes befektetők hazai elhelyezkedése után több esetben a beszállítóik is követték őket, így ez egyfajta másodlagos tőkevonzást eredményezett.

A japán és a többi külföldi befektető számára a kedvező földrajzi és infrastrukturális környezeten túl fontos szempont volt, hogy a magyar munkaerő szakképzett és színvonalas munka előállítására képes, továbbá az üzleti költségek alacsonyak, az állam részéről pedig adókedvezmények vehetőek igénybe. A kétoldalú megállapodásoknak köszönhetően a magyar termékek széles skálája megtalálható a japán piacokon, így a befektetések mellett az export volumene is növekedett az elmúlt években (KSH).

Dél-Korea esetében – hasonlóan az előző ázsiai országokéhoz – hosszú időszakra nyúlik vissza a magyar partnerség kezdete. Magyarország volt a közép-kelet-európai országok között az első állam, amelyik diplomáciai kapcsolatot létesített a Koreai Köztársasággal, így ez a lépés a későbbi együttműködések során is eredményesnek bizonyult.

A keleti nyitás stratégia elsődleges céljaként megjelölt ázsiai térséggel való diverzifikáció teljes mértékben mindeddig nem tudott megvalósulni, mivel a Kínából és a Japánból érkező FDI-ok aránya lényegesen alacsonyabb, mint az ehhez szükséges mennyiség. Mindazonáltal a Dél-Koreával kötött stratégiai megállapodások és az innen érkező befektetések kimagaslóak a korábbi európai partnerek között is. Az OECD 2019-re vonatkozó becslése szerint a fontosabb magyar FDI partnerek következő országok voltak százalékos bontásban:

• Dél-Korea 5,22%
• Németország 30,46%
• Olaszország 5,02%
• Hollandia 26,20%
• Luxemburg 9,35%
• Ausztria 16,69%
• Svájc 7,06%.

Ez alapján még mindig a nyugat-európai társaságok a meghatározók a hazai külföldi befektetői környezetben, ugyanakkor a dél-koreai részesedés bizakodásra ad okot a diverzifikáció kialakulásában.

A keleti nyitás külgazdasági stratégia az ázsiai régió országain túl a hozzánk közelebb eső, posztszovjet térség országaival való külkereskedelem élénkítésére is kiterjedt. Ma a Független Államok Közösségébe (FÁK) tömörülő államok egymással való kereskedelme élénk, Oroszország szerepe ebben pedig kiemelt. Az előző részhez hasonlóan itt is három nagyobb ország, Oroszország, Kazahsztán és Ukrajna szerepét tekinthetjük át a stratégia eredményeinek fényében.

Oroszország és Magyarország között a fennálló gazdasági kapcsolatoknak mind gazdaságtörténelmi, mind pedig földrajzi relációi is vannak.

A területi közelség jó okot szolgáltat a kölcsönös megállapodások létrejöttéhez, valamint a korábbi KGST kötelék egyfajta közös pontként jelenik meg mindkét ország gazdaságtörténelmében. Ezen túl Magyarország energiaimportja hosszú ideje orosz partnerétől érkezik, Oroszország számára pedig innen és a többi szomszédos közép-kelet-európai országból is könnyen elérhetővé válik az Európai Unió piaca.

Az orosz befektetéseket az egyes államok ettől függetlenül nem fogadják akkora nyitottsággal, mint más országból származókat, ennek oka pedig többféle lehet: egyes meglátások szerint a volt szovjet történelmi múltra vezethető vissza, valamint a térség szovjet megszállására.

Más felmérések azt igazolják, hogy a befogadást megnehezíti az orosz tőkeexport egy részének minőségbeli kérdésessége, annak transzparens forrású eredete (Ledyaeva-Karhunen-Kosonen, 2013). Oroszország ezért gyakran transzferországokat alkalmaz a tényleges befektetők helyett (például Ciprust), ez azonban tovább rontja az országgal szembeni bizalom jellegét, valamint a statisztikákban megjelenő mutatókat is. Megfigyelhető jellegzetesség az is, hogy Oroszország többségében állami tulajdonú cégek, állami szerződésein keresztül lép be a fogadó országok piacaira, így a jellemző privát vállalati tőkekihelyezés helyett az állam is jelen lesz az FDI áramlás során.

Magyarország 2010 óta fűzte szorosabbra a gazdasági kapcsolatokat Oroszországgal, azonban a tőkekihelyezések száma és értéke ettől függetlenül nem tükrözi minden esetben ezeknek a megállapodásoknak a szorosságát. Oroszország esetében a keleti nyitás stratégia némileg bővítette a hazánkba történő befektetési lehetőségeket, ugyanakkor megfigyelhető, hogy a tőkekihelyezések jelentős része inkább egyéb megállapodás, például kormányközi együttműködések keretében valósulhatott meg. Ennek gördülékeny működéséhez felállítottak korábban egy Magyar-Orosz Gazdasági Együttműködési Kormányközi Bizottságot, amely a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztésén túl feltárja és fejleszti az új lehetőséget az országok között, valamint további javaslatokat dolgoz ki a további együttműködésekhez.

A teljes elemzés IDE KATTINTVA érhető el.