Mit tenne a természet? - Könyvajánló
HírekA változó klíma és a globálisan összekapcsolt gazdaságok ikersárkányai alakítják a jövőt – figyelmeztet Ruth DeFries. A fenntartható fejlődést kutató professzor szerint a 20. század elbizakodottsága – amely szerint kollektív tudásunk elegendő a jövő előrejelzéséhez és megtervezéséhez – mehet a süllyesztőbe. A civilizáció fennmaradása a kiszámíthatatlan jövőhöz való gyors alkalmazkodáson és a rugalmasságon múlik. Könyve felsorakoztatja a természet azon túlélési stratégiáit, amelyek követendő például szolgálhatnak.
A bizonytalanság korát éljük, bolygónkat egyensúlyvesztésre kényszerítették az energiaközpontú civilizáció hatásai és senki sem tudja megjósolni a világunkra váró meglepetéseket: a középkori felfedezők ismeretlent szimbolizáló sárkányai továbbra is leselkednek ránk.
A szerző régóta kutatja a természet bölcsességét, azokat az önkorrekciós mechanizmusokat, amelyek útmutatóul szolgálhatnak az emberiségnek is.
A hálózatos, összekapcsolt rendszert alkotó globális civilizációnk annyira bonyolult, hogy még megértenünk is nehéz, nemhogy kontroll alatt tartanunk. Inkább hasonlít egy élő, lélegző szuperorganizmusra, mint egy kiszámítható, ellenőrizhető gépre.
A koronavírus-járvány is nyilvánvalóvá tette, hogy a mai hálózatok olyan útvonalat biztosítanak a kórokozóknak, amelyen keresztül szinte bárkit elérhetnek a Földön.
A természetnek több milliárd évnyi kísérletezésre volt szüksége ahhoz, hogy finomra hangolja saját működését. Az emberi társadalmak, amelyek mögött ehhez képest csak töredéknyi idő áll, gyakran nem veszik figyelembe az életet támogató, önkorrekciós visszajelzési mechanizmusokat, és a rövid távú hasznosságot részesítik előnyben. Ennek legszembetűnőbb megnyilvánulása a szén-dioxid-kibocsátás, nem törődve a klímára gyakorolt hatásaival.
A természet legfőbb tanácsa, hogy figyeljünk az összetett rendszerek visszajelzéseire.
Az emberi tudás nem képes megjósolni, milyen következményekkel jár, ha ezek már nem működnek. Ne essünk az önhittség hibájába, azt gondolva, hogy újra létre tudjuk majd hozni a visszajelző mechanizmusokat a mai gyógyszerekkel és technológiákkal. – hívja fel figyelmünket a szerző.
Ruth DeFries ajánlása szerint építsünk be önszabályozó megszakítókat a társadalom által létrehozott összetett rendszerekbe, még mielőtt szükségünk lenne rájuk!
Előbb-utóbb adódik egy olyan kihívás, amely próbára teszi a stabilitásukat. A természet intő példája, hogy a beépített önkorrekciós mechanizmusok a túlélés egyetlen módjai – teszi hozzá a szerző.
A földi élet megőrzésének fontos tényezője a sokszínűség is. Az evolúció során a gének és a fajok sokfélesége biztosította az alkalmazkodást és a túlélést.
E kötet pedig szemléletes példákon, nagy erejű történeteken keresztül mutat rá, hogy az emberi civilizáció esetében az ötletek, a szaktudás, az intézmények, a nyelvek és a kultúrák sokfélesége tölti be ugyanezt a funkciót.
A kötet egyik konklúziója, hogy valószínűleg a modern civilizáció is növekedés, a merev stagnálás, az összeomlás és a megújulás ciklusait fogja követni. Ám ha az emberiség alázattal fogadja a természet által „kikísérletezett” mechanizmusokat, akkor a stagnálás kevésbé megakasztó, az összeomlás kevésbé romboló, a megújulás pedig gyorsabb lehet.
