Németországra figyel a világ: A szélsőjobb előretört Brandenburgban is 

Miután Türingiában vezető helyen végeztek, Szászországban pedig jelentősen előretörtek, és szoros versenyben lettek a második legerősebb párt, a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland (AfD) Brandenburg tartományban is az eddiginél jóval több szavazatot kapott a mai tartományi szavazáson - írja a Deutsche Welle.

Az első eredmények szerint a Szociáldemokrata Párt csak egy hajszállal nyert 31 százalékos eredménnyel,miközben mindössze egy százalékos lemaradása van az AfD-nek.

Harmadik lett a kereszténydemokrata CDU és a baloldali-populista Sarah Wagenknecht Szövetség (BSW) 12-12 százalékkal. A tartományi parlamentbe még az 5 százalékot elérő Zöldek kerülhetnek be.

Az előrejelzések megjósolták, hogy a bevándolásellenes AfD jelentős mértékben előretörhet, és a jövő évi szövetségi választásokat is meghatározhatják a tartományi eredmények - írja a lap.

A tartományban 2,1 millió szavazópolgár adhatta le a voksát, a részvételi arány magas volt az előzetes adatok alapján.

Brandenburg tartomány vezetője, a szociáldemokrata Dietmar Woidke Potsdamban mondott beszédet, miután lezárták az urnákat.

Mint mondta, nagyon sok munkát tettek a kampányba, és felveszik a harcot az AfD ellen, mert nem szeretnék, hogy egy nagy barna pecsét jelképezze a tartományt.(Adolf Hitler NSDAP pártjának meghatározó színe volt a barna, amely a mai napig is a szélsőjobbot jelképezi a politikai színtéren.)

Mint azt Prőhle Gergely korábbi berlini nagykövet a növekedés.hu-nak az előző két tarományi választással kapcsolatban elmondta: az AfD elsősorban konzervatív professzorok társulásaként jött létre a 2010-es évek elején, Merkel kancellár regnálása alatt, egyfajta reakcióként a Görögországot megsegítő segélycsomagok megszavazására a Bundestagban.

Nem kétséges azonban, hogy a 2015-ös bevándorlási krízis hozott igazi felhajtóerőt a párt népszerűségének, akkor szaporodtak meg a párttagságban az idegenellenes tagok és vezetők, akik viszont nem idegenkedtek a náci retorika egyes elemeinek használatától sem.

Ez tovább növelte a polarizációt, fokozta a sajtó fősodrának és a „haladó értelmiségnek” az elszántságát a párt megbélyegzésének irányába – persze mindez csak olaj volt a tűzre.

Az egykori NDK területén tapasztalható fokozott népszerűségnek ugyanakkor az is az oka, hogy – bár a német újraegyesítés megtörténte óta lenyűgöző fejlesztések történtek, és a bérszínvonal is már-már felzárkózik a nyugati oldaléhoz – a keleti tartományok lakosai úgy érzik, a nyugat-német elit voltaképp gyarmatosította őket, holott ők voltak azok, akik a demokratikus változásokért érdemben tettek is valamit.

Ez vezetett oda, hogy például a nagyvállalatok vezetői, egyetemi professzorok továbbra is elsősorban nyugatról érkeznek, ráadásul többnyire nem is élnek keleten, hanem ingáznak – meg sem kísérelve így képviselni a lokális identitást.  

Mindez csak erősíti azt a proteszt hangulatot, aminek elsőszámú haszonélvezője az AfD.