Sportújságírók elnöke: „Az olasz vörös zónában élve az eszem azt mondja, nem lesz olimpia 2020-ban”

Hadd mondjam el: a szívem még továbbra is arról álmodik, hogy a tokiói nyári olimpia a tervek szerint alakul, mert ez azt jelentené, hogy képesek vagyunk a koronavírus teljes blokkolására. De most, hogy egy vörös zóna fogságában élek, ahol az életünk korábban felfoghatatlan mértékben korlátozott, sajnos egészen mást diktál az ész.

Mentőautók szirénája

Az ablakomon kihajolva, az épület ötödik emeletéről lesem, mi történik az utcán, amely városom központjába, Vigevanóba vezet, ebbe a kedves 60 000 lelkes városba, Milánótól 30 km-re. Időnként járókelőket látok. Az egyetlen zajforrás most egy kutya, aki a közeli kertben ugat. De csak pillanatnyi ez a nagy csend, mert a mentőszirénák éjjel és nappal elhozzák nekünk a valóság rémálmát. A félelem üzenetét küldik neked.

A közösségi médiában rám ömlenek a hírek ismerősökről és ismeretlenekről, akiket elvitt ez az átkozott koronavírus. Barátaid, akiket a családjuk a kórházi ápolás óta nem láthatnak.

A temetés tilos. Néhány család hamuval teli urnát kapott, hogy otthon sírhasson.

Persze, nem indulhatunk el, hogy ellenőrizhessük ezeket a híreket, de sokan megerősítik, ez a szörnyű igazság.

A halálesetek száma napról napra nő, rosszabb, mint a háborúban. És Olaszországban a szakértők szerint a fertőzések csúcspontja valószínűleg csak a hónap vége felé érkezik, sőt, egyesek ezt csupán április első felére teszik.

Arra számítunk, hogy ezt követően három hónapig is eltart, amíg a normális életmenethez visszatalálunk. Más országok csak tegnap kezdték el drasztikus korlátozások bevezetését a lakosság körében, ezért az ő idejük logikusan hosszabb lesz. És reméljük, hogy a tragédia valós adatait most már sehol sem rejtik el, mint ahogyan azt korábban több országban is megtették

B-terv

Ez az, amit most már előtérbe kell helyeznünk. Mindeddig remélhettük, hogy lehetséges lesz megtartanunk az olimpiát júliusban, ám most már látjuk, az egész versenyképes nyári szezon minden bizonnyal veszélybe kerül. Azt is olvastam, hogy a koronavírus milyen hatással van a tüdőre. Egy sportolónál, ha fel is gyógyul, ez a betegség korán végezhet a karrierjével. A NOB helyesen a sportolókat teszi a figyelme középpontjába. Ez a legfontosabb, hogy ne ártsunk a jövőjüknek.

Természetes, hogy a végső döntéssel még várnak, de semmiképpen sem szabad illúziókba kergetni önmagunkat. Ebben az évben az egész világnak hatalmas árat kell fizetnie azért, hogy kiszabaduljon ebből a tragédiából, és a sport mint a társadalom szerves része, mindezt ugyanúgy megszenvedi. Szenvednie kell a sportnak is, és csak akkor épülhet majd fel gyorsan, ha világos gondolataink maradnak.

A koronavírus vörös zónájában élek, és az ész most azt mondja, 2020-ban nem lesz nyári olimpia.