Tombol a járvány, csúcson az eladósodás és a politikai bizonytalanság: meddig tartja magát a dollár?

A Covid járvány lakosság arányosan is a legrosszabb számait az Egyesült Államok produkálja: a legfrissebb előrejelzések szerint március végére a vírus miatt elhunytak száma megközelítheti a 430 ezret. A fertőzöttek száma már most meghaladta a tíz és félmillió főt, a halottaké pedig megközelíti a 240 ezret.

Az amerikai költségvetés előtt áll a következő mentőcsomag alsó hangon 3000 dolláros kiadása, és az idei GDP várhatóan 3,5-4 százalékkal esik.

Nulla százalékos kamatszint

Éppen ezért is meglepő, hogy a dollár árfolyama viszonylag stabilnak bizonyult a Covid-19 járvány idején. Ez minden bizonnyal annak köszönhető, hogy a vezető országok központi bankjai nulla százalék körül tartják a kamatokat – írja a Project Syndicate oldalon megjelent, az árfolyamok esetleges összeomlása előtti csendről szóló elemzésében Kenneth Rogoff közgazdász.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) korábbi vezető közgazdásza elemzésében rámutat,

bár sokan azt jósolták, hogy az arany és Bitcoin lesz a menekülővaluta a válság idején, a dollár mégsem rendült meg.

Annak ellenére történt ez, hogy az Egyesült Államok nem igazán kezelte jól a pandémiát, hatalmasra nőtt a hiány és maradt a monetáris enyhítés. Arra is számítani lehetett, hogy ha mindez nem is, talán az elnökválasztás körüli dráma esetleg megrendíti az amerikai fizetőeszközt, de erre sem került sor. Úgy tűnik, a kereskedők és az újságírók folyamatosan figyelik a zöldhasú árfolyamának alakulását, azok azonban, akik a hosszabb távú trendeket tanulmányozzák, egyelőre nem ijedtek meg különösebben.

Az euróhoz és a jenhez képest?

Az euró hat százalékkal erősödött a dollárhoz képest ebben az évben, de mindez eltörpül amellett a hatalmas esés mellett, amire 2008-ban került sor, amikor a dollár árfolyama 1,58 és 1,07 euró között ingadozott.

Hasonló jelenség figyelhető meg a jen viszonylatában is. A mostani válság alatti viszonylagos stabilitás szokatlan, hiszen a recesszió idején mindig nagy szokott lenni az árfolyamok volatilitása. A közgazdászok persze jól tudják, hogy a valuták árfolyammozgásait kifejezetten nehéz kiszámítani, a mostani globális makrogazdasági bizonytalanság közepette – amikor az árfolyamoknak vadul kellene ugrálniuk – azonban mégis szokatlan jelenség a viszonylagos a stabilitás.

Az euró árfolyama például annak ellenére alig valamit esett, hogy a világjárvány második hulláma igencsak megtépázta és megtépázza Európát. Az Egyesült Államokban ugyan az elnökválasztás körüli bizonytalanságoknak lassan végük van, mégis hatalmas politikai csaták előtt állunk, ennek hatása mégsem látszik a dollár árfolyamán. 

Bénult monetáris politikák?

Senki nem tudja, mi lehet az, ami kordában tartja a valuták mozgását. A lehetséges magyarázatok közé tartoznak a gyakori sokkok, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) bőkezű dollár swap ügyleteket bocsát rendelkezésre, illetve hogy a kormányzatok világszerte bátran nyúlnak a fiskális eszközökhöz.

A legvalószínűbb magyarázat mégis talán a hagyományos monetáris politika megbénulása lehet. Az összes jelentősebb jegybank már nulla közelében tartja a kamatszinteket, és a legtöbb elemző szerint ott is maradnak még jó néhány évig.

Az a gondolat is felvetődik, ha nem a nulla lenne az alsó határérték, akkor a legtöbb központi bank már -3-4 százalékos kamatnál járna. Ebből az is következik, hogy még a gazdaság erősödése esetén is hosszabb időbe telik majd, amíg a pozitiv tartományba emelkednek a kamatok. 

A folyamatnak nem a kamatlábak az egyetlen mozgatórugói, mást tényezők, például a kereskedelmi mérleg egyensúlyhiánya és a kockázati tényezők is fontosak. A központi bankok úgymond kvázi fiskális tevékenységet is folytatnak, például a mennyiségi lazítást, miután azonban a kamatok befagytak, eltűnt a bizonytalanság legnagyobb forrása. Fontos azt is tudni, hogy

az árfolyamok már a pandémia előtt befagytak, miután a jegybankok nulla közelébe engedték a kamatokat. A világjárvány csak állandósította ezt az állapotot.Ez azonban nem fog örökké tartani. A járvány jelenleg jobban éri Európát, mint az Egyesült Államokat, de a trend bármikor megfordulhat a tél beköszöntével, különösen abban az esetben, ha az elnökválasztást követő interregnum megbénítja az egészségügyet, és a makrogazdasági politikát. És bár az Egyesült Államok hatalmas erőforrásokat képes mozgatni a katasztrófa elhárítása érdekében, azaz segítő kezet nyújthat a bajban lévő kisvállalkozásoknak és munkavállalóknak, a vállalati és állami eladósodás növekedése hosszabb távon is emelheti a törékenységet. 

Óriási pluszkiadások, csökkenő bevételek

Az egyik oldalon folyamatosan növekszik az amerikai eladósodottság, a másikon pedig egyre kisebb lesz az amerikai gazdaság részesedése a globális kibocsátásból.

Az USA államadóssága a GDP 107 százalékán állt év elején, az államháztartás hiánya pedig megközelíti az 5 százalékot, és két nagy mentőcsomag után nemsokára jön a következő, legalábbis Joe Biden megválasztott elnök ígérete szerint.

Jól mutatja ezt a tendenciát a Nemzetközi Valutaalap (IMF) becslése, amely szerint a kínai gazdaság 2021 végén 10 százalékkal nagyobb lesz, mint 2019 végén volt. Ezzel párhuzamosan a  Bretton Woods-i fix árfolyamrendszer felbomlott egy évtizeddel azt követően, hogy Robert Triffin először azonosította a folyamatot.

Vagyis rövid és középtávon a dollár minden bizonnyal tovább erősödhet, különösen ha a pandémia továbbra is megterheli a pénzpiacokat, és a biztonság felé terelik azt. Jó eséllyel még 2030-ban is jól áll majd a dollár, nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a mostanihoz hasonló gazdasági traumák gyakran fájdalmas fordulópontnak bizonyulnak.