Új megközelítésben vizsgálták az építőipart: érdekes eredmény született

Magyarországon az építőipar nemzetgazdasági súlya jelentős, azonos szinten van az európai uniós átlaggal, illetve az ezredforduló óta csaknem megduplázódott az építőipari termelés volumene, mely növekedés tartósan meghaladja az EU-átlagot.

Az iparra vonatkozó újszerű elemzés fókuszát megtartva a Központi Statisztikai Hivatal és a Budapesti Metropolitan Egyetem közösen vizsgálják a hazai építőipar értéklánchosszát és területi koncentráltságát.

Az építőipar súlya (mind a hozzáadott érték termelésében, mind pedig a foglalkoztatásban) jóval kisebb, mintegy harmad akkora, mint az iparé, azonban a teljes kibocsátáson belül nagyobb a hozzáadott érték aránya: 2022-ben 36 százalék volt, míg az iparban 21 százalék.

Magyarországon az értéklánchossz (36,4 százalék) az EU átlag közelében alakul és magasabb, mint Lengyelországban (30 százalék) és Csehországban (28 százalék).

A kísérleti statisztika első megállapítása, hogy a hazai építőipari termelés területileg kevésbé koncentrált, azaz több régió nagyobb arányban részesedik a bruttó hozzáadott értékének előállításából, mint ami az Európai Unió átlagára jellemző.

Az építőipari termelés országon belüli, térbeli szétterülésének pozitívuma a területi egyenlőtlenségek csökkenése.

Továbbá, tetten érhető az Európai Unió nyugat-keleti irányú megosztottsága, mely szerint a nyugati irányban növekszik átlagosan az építőipari koncentráltság uniós szinten. Ennek vizualizációja az iparhoz hasonlóan topologikus térkép (1) segítségével valósult meg. Módszertani újításként az iparhoz hasonlóan a Lorenz-görbe (2), a Gini-együttható (3) és a Herfindahl–Hirschman-index (4) értéke is segíti a koncentrációk számítását.

A kísérleti statisztika második elemzési területe a helyben teremtett új érték vizsgálata.

A bruttó hozzáadott érték és kibocsátás hányadosaként mérhető értékláncok regionális összehasonlítása alapján azt láthatjuk, hogy Magyarország, Szlovákia és Lengyelország esetében az építőipari hozzáadott érték kibocsátáshoz mért aránya hasonló szinten van, az EU-átlag közelében alakul.

E kísérleti statisztika keretein belül új elemzési szempontként került be az értékláncok vizsgálatának adekvát eszköze, az Ágazati kapcsolatok mérlege (ÁKM), amely a közvetlen felhasználások mellett a halmozott (közvetlen és tovagyűrűző hatások következtében kumulálódott közvetett hatások összege) felhasználásokat is képes bemutatni.

1. A topologikus térképek olyan speciális tematikus térképek, ahol az eredeti topológia alapvető elemei ugyan megmaradnak, vagyis az eredetileg szomszédos területegységek itt is szomszédosak, a területegységek nagysága viszont az ábrázolandó társadalmi-gazdasági volumennel arányos.

2. A Lorenz-görbe egy, a derékszögű koordináta-rendszerben készült, négyzet alakú ábra, ahol a vízszintes tengelyen a kumulált relatív gyakoriságok, a függőleges tengelyen a kumulált relatív értékösszegek szerepelnek.

A négyzet átlója reprezentálja az egyenletes eloszlást, a koncentráció teljes hiányát. Minél messzebb helyezkedik el az átlótól lefelé a Lorenz-görbe, relatív értelemben annál koncentráltabb a vizsgált jelenség.

3. A Gini-index (koncentrációs együttható) 0 értéke az egyenletes eloszlást jelenti, 1 pedig a tökéletes koncentrációt. Konkrét értéke a Lorenz-görbe alapján számszerűsíthető, a Lorenz-görbe alatti terület a tökéletes koncentrációt jelképező háromszög területéhez képest.

4.  Az abszolút és a relatív koncentráció mértékét egyaránt mérő mutatószám a Herfindahl–Hirschman-index, amely az egyik leggyakrabban használt koncentrációs mutatószám, a relatív értékösszeg négyzetösszege. 1/n és 1 között mér, ahol 1/n értéke mutatja az értékösszeg egyenletes megoszlását, azaz a relatív koncentráció hiányát, 1 értéke az abszolút koncentrációt, 1 a megfigyelésre koncentrált értékösszeget jelzi.