A home office felszabadította az introvertált embereket

Carl Gustav Jung, a modern pszichológia egyik úttörője, a személyiségek belső ösztönző ereje alapján két csoportba sorolta az embereket. Ha ez az ösztönző erő befelé irányul, akkor introvertált típusról, ha kifelé, akkor extrovertáltról beszélünk.

A befelé forduló típusra jellemző a töprengés, az egyedüllét kedvelése, a nehezebben kialakuló érzelmi kötődések és a szorongás. A kifelé forduló ezzel szemben megnyilvánulásait a külső környezethez igazítja, vidám, élet- és tetterős, gyorsan reagál, könnyen és örömmel létesít más emberekkel kapcsolatokat.

Ez a leírás persze csak a két szélsőségre vonatkozik, az emberekben (szerencsére) keverednek az introvertált és az extrovertált vonások.

A modern világ, a (munkaerő)piaci verseny, a társas kapcsolatok azonban úgy tűnik, hogy az extrovertált alapbeállítódású embereknek kedveznek.

Az elmúlt tíz évben az introvertált személyiségtípusok érdekeit felvállaló aktivisták a helyzet gyökeres átalakítását szorgalmazták. Ne büntesse a rendszer azokat, akik nem tudnak megfelelni a nagy, nyílt irodákban zajló hangos, ambíció-cunamitól duzzadó kollégákra vonatkozó vezetői elvárásoknak! Jöjjön létre olyan vállalati kultúra, amely egyenlően kezeli az egyedül jobban teljesítő, a külső ösztönzésre kevésbé munkavállalókat! - csak néhány a követelések közül.

Aztán beütött a pandémia, s a világ lakosságának jelentős része rákényszerült, hogy otthonról dolgozzon. Első pillantásra úgy néz ki, hogy megszületett az ideális megoldás az introvertáltak számára, végre otthon lehetnek - egyedül! Ha azonban kicsit jobban belegondolunk, kiderül, lehet, hogy pont fordítva van. Egy introvertáltnak a lakás, az otthon a biztos menedék, ott tud feltöltődni. A lakásból irodát csinálni így valóságos tragédia. Videó konferenciák, vég nélküli telefonbeszélgetések a kollégákkal és a főnökökkel. Ha a munkahely beköltözik az otthonba, elvész annak biztonságos menedék jellege.

A dolognak van persze jó oldala is.

Egy introvertált általában ódzkodik a nyilvános megszólalásoktól. Ez oldódhat az otthon biztonságában.

A videókonferencián deréktól felfelé látszunk, nyugodtan lehet rövidnadrágban és papucsban részt venni. Az otthon adhat olyan biztonságot is, hogy aktívabban veszünk részt olyan eseményeken - online -, amelyeket amúgy messziről kerülnénk.

Az otthonról folytatott videó-beszélgetések új etikettet hoztak az üzleti világba. Például az égvilágon semmi gond nincs azzal, ha valaki nem szólal meg, sőt a hatékonyság érdekében célszerű csak akkor közbeszólni, ha valakinek valóban van valami mondanivalója.

A valós értekezleteken valami furcsa okból kifolyólag az a gyakorlat alakult ki, hogy muszáj hozzászólni, bizonyítandó, hogy az illető aktív része a probléma megoldásának, agilis, igyekvő, kreatív és pozitív a hozzáállása.

Egy introvertált beállítódású ember ezzel szemben inkább hallgat, figyel és csak akkor szólal meg - akkor is szűkszavúan -, ha valóban van hozzátenni valója. Noa Herz, a University of Pennsylvania neuropszichológusa szerint egy klasszikus értekezleten

minden résztvevő a saját dominanciáját, kompetenciáját igyekszik megmutatni.

Ebből az egó-mutogatásból gyakran lesz órákig elhúzódó, unalomba fulladó, teljesen terméketlen esemény. Egy online értekezleten viszont akár még hozzá sem kell szólni, elég beírni a véleményünket - ha van - a chatboxba.

Az online konferencia kiküszöböli az értekezletek egy másik kellemetlen velejáróját is: a nagy hangerőt.

Ha hangosabban mondom, jobban figyelnek rám - talán az ősközösségek óta meglévő beidegződése ez az emberiségnek. A videókonferencián viszont egyszerűen csak le (vagy fel) tekerem a hangerőt és mindenki olyan hangos lesz, amilyennek én szeretném. A domináns típusok arroganciája is kiküszöbölhető: online általában sorban következnek a megszólalások, az új etikett szerint nem illő a másik szavába vágni.

Az 1960-as években Hans Eysenck, egy német pszichológus azzal magyarázta az introvertált - extrovertált típusok kialakulását, hogy másként reagálnak a környezet ingereire. Az introvertáltaknak sokkal alacsonyabb stimulus is elegendő, mint a másik csoportnak.

Ennek alapján érdemes elgondolkodni azon, hogy a másik csoport, az extrovertáltak számára mit jelent a home office. Valóságos sorscsapást.

Vissza kell fogniuk magukat, személyiségük nyerő vonásait kénytelenek az online tér kalodájába zárni. Egy introvertált megérti ezt, empátiája révén képes pontosan beleérezni magát a másik helyzetébe: mi lenne, ha a kormányzat előírná, hogy folyamatosan szocializálódjon, találkozzon ismeretlenekkel és kötelezően beszélgessen velük fontos, vagy akár kevésbé fontos dolgokról.

Persze ezen a ponton ismét célszerű hangsúlyozni, hogy ezek a lélektani típusok elméleti konstrukciók, az elemzés és a megértés eszközei, a valóságban tiszta formájukban soha nem jelennek meg. Simán elképzelhető, hogy hangulattól függően délelőtt még az extrovertált típusra jellemző személyiségjegyek dominálnak bennünk, a fáradt délutánra azonban már inkább az introvertált beállítódás jellemző.

Jonathan Clerk, egy amerikai pszichológus tovább finomította a felosztást.

Szerinte négyféle introvertált típus van: az aggodalmaskodó, a visszafogott, a gondolkodó és a szociális.

Az aggodalmaskodó gyakran szégyenlős, kerüli más emberek társaságát. A visszafogott ugyan jól érzi magát társaságban, viszont csak akkor nyílik meg, ha biztonságban érzi magát. A gondolkodó típus boldogan megy más emberek közé, ugyanakkor hajlamos az álmodozásra, nem várhatjuk el tőle, hogy a társalgás minden apró részletét figyelmesen kövesse. A szociálisan introvertáltak szintén szívesen vannak másokkal együtt, de csak kisebb, ismerősökből, barátokból álló csoportokban.

A nagy kérdés, hogy mindezzel mit lehet kezdeni menedzsment szinten. Abban talán egyetérthetünk, hogy általános, mindenre jó megoldás nem létezik.

Egy menedzsernek célszerű ismernie az embereit, abból a szempontból is,, hogy az introvertált-extrovertált felosztás mentén ki melyik csoportba tartozik inkább. Az is fontos, hogy maga a menedzser tisztában legyen hovatartozásával.

Egy introvertált munkaerőnek jobban fekszik, ha levélben, vagy telefonon tartja a kapcsolatot kollégáival. Egy extrovertált ezzel szemben videókonferenciák tömkelegét szervezi be egy napra. A legjobb, ha ebben - ahogy az élet más területein is - megpróbálunk egyensúly tartani. Olyan kommunikációs formákat kialakítani, amelyek a vezetőnek és a beosztottaknak is kényelmesek.

A The Myers-Briggs Co. nevű HR tanácsadó cég még az 1960-as években felesztett ki egy tesztet , amely 16 különböző személyiség típust különít el. (Léteznek persze más tesztek is, ez csak egy a sok közül, példaként.) A tesztek segítségével kategóriákba sorolhatjuk a munkavállalókat és nekiláthatunk annak, hogy a munkatársak közötti kapcsolattartást személyre, munkavállalói körökre szabva alakítsuk ki. Érdemes belevágni, meglepő hatékonyságjavulást érhetünk el ezzel a módszerrel.