Nincs elég munkavállaló - megoldható-e valahogy a fokozódó globális munkaerőhiány?

Melyik a rosszabb, ha egy gazdaságban sok embernek nincs munkája, életcélja, nem tudja eltartani a családját? Ha a fiatalok túlságosan „ráérnek”, nincs pénzük, így akár bűnöznek is? Vagy az, ha mindenkinek van munkája, de emiatt lehetetlen munkaerőt találni az újabb és újabb vállalkozási ötletekhez? A cégeknek is, de akár annak a magánembernek is, aki szeretne végre egy vízszerelőt találni?

Természetesen egyik sem jó, az a legüdvözítőbb az lenne, ha az embereknek alapvetően lenne munkája, de azért nem a hiányjelenségek dominálnának, hanem egy-egy munkáért, megbízásért harapnának a jelentkezők.

Fizikai munkást mindenhol nehéz találni

A világban, de egyes régiókban is a két elem párhuzamosan él. A globális munkanélküliség ma 6,2 százalékos, vagyis nem is annyira alacsony, és Dél-Afrikában, Bosznia-Hercegovinában, Koszovóban és egyes további afrikai államokban nagyon kevés a munka.

A fiatalok körében még Spanyolországban, Görögországban, vagy Szerbiában is bántóan nagy a munkanélküliség.

Máshol, így egyébként Magyarországon is, vagy a Közel-Keleten, illetve Ausztráliában, Szingapúrban és az Egyesült Államokban már a hiány dominál, Itt is van munkanélküliség, de az álláskeresőkhöz képest nagyjából dupla annyi a betöltetlen álláshely.

És vannak a strukturális problémák, ahol például a fizikai dolgozókat, a „kékgallérosokat” tekintve óriási a hiány, de a diplomások nehezen találnak a végzettségüknek megfelelő állást, erre a legnagyobb példa Kína, ahol már nem jelent kellő utánpótlást a falvakból beözönlő munkaerő.

Utóbbi jelenség itthon is ismert, esztergályost, gépszerelőt, CNC-st itthon is nehéz találni (ezek az örök hiányszakmák), bölcsészből, kulturális szervezőből, művészettörténészből, lakberendezőből pedig túlkínálat van, sokaknak vonzó a szakma, de nincs akkora kereslet.

Sokan újragondolták az életüket

Az okok elemzését sok szempontból a Coviddal érdemes kezdeni, mert előtte ez nem volt ennyire jellemző. A járvány idején pedig még a munkahelyek megmentse volt a fejlett világ egyik fő törekvése.

Ahogy azonban a piacok kezdtek stabilizálódni, a gyártás visszaépülni, azt lehetett látni, hogy több okból is, de megreccsent a munkaerő-kínálat.

Voltak sokan, akik újragondolták az életüket. Kényszervállalkoztak, vagy rájöttek, hogy a korábbi megtakarításaik és a magasabb kamatszint miatt voltaképpen megélnek a befektetéseik jövedelméből, és egyszerűen nem térek vissza a munka világába.

Egyeseknél ez valamilyen mentális zavar, vagy legalábbis becsípődés következménye is lett. Egyszerűbb, háztáji életre váltottak, idegenkedtek a tömegtől, pánikbetegek lettek. Nem tűnik túl általános problémának, de a Randstad elemzése szerint az Egyesült Államokban több százezer embert érintő problémáról van szó.

A járvány (ahogy egyébként a Brexit is) megtépázta a mobilitást is.

Korábban voltak munkaerő-áramlási útvonalak, de azok a korlátozások, az egészségügyi előírások miatt nehezebbé váltak. Ez azért nagy probléma, mert a világ munkaerőpiacán ma már 5 százalék a vendégmunkás. Ez ráadásul nem az a szám, hogy egy észak-afrikai család áttelepül Franciaországba, majd ott munkát vállalnak, az 5 százalék az, aki elvileg majd hazamegy, akár a családja is otthon van, de a családfő idegenben más országban vállal munkát.

Vendégmunkások nélkül sok országban nem boldogulnának

A munkaerőpiac másik nagy problémája, hogy egy makropiacot mikrodöntésekkel kellene kiszolgálni. Hiába látja azt a világ, hogy a gyárakba olyan emberek kellenek, akik bírják a 8 órás monoton gépkezelést, ahhoz, hogy ilyen kínálat is legyen, az kell, hogy egy jó képességű, nyelvet beszélő, technológiai készségekkel is rendelkező munkavállaló azt mondja, hogy ő nem programozó szeretne lenni, hanem ezt a gépkezelői karriert választja. Természetesen a munkaerő ára, vagyis a bér mindig segít kiegyenlíteni a hiányokat, vagyis, ha valami nagyon kell, de nincs, az előbb-utóbb drágább lesz és akkor már lesz.

A nemzetközi kutatások mindenesetre azt mutatják, hogy 2030-ra így is 85 millió munkavállaló hiányzik majd világszerte.

Az Egyesült Államokban már ma is akár 3 millió fő hiányozhat, de Nyugat-Európában is milliós a szám, míg az ország lakosságához képest Ausztráliában is nagyon bántó a helyzet.

Különösen nagy a lakosságra vetített betöltetlen állás a Közel-Keleten, Bahrein, Katar ebben élenjáró, de ezek az országok eddig is, elsősorban ázsiai vendégmunkások invitálásával látták el a feladataikat.

Vendégmunkások nélkül nincs munkaerőpiac Szaúd-Arábiában, Kanadában, Németországban sem, de a túl sok érkező feszültségeket is szül.

A világjárvány ráadásul a felsorolt országokban is jelentősen blokkolta a piacot, az egyes országok szigorúbb bevándorlási politikát vezettek be a vírus terjedésének megfékezésére. Sok ország most lépéseket tesz a bevándorlók korlátozásainak lazítására, de még évekbe telhet, amíg a bevándorlók aránya visszatér a pandémia előtti szintre.

A munkaerőhiány az inflációt is növeli

Ez az ejész helyzet az egyik legnagyobb kihívás lehet a modern világgazdaságban. Rövid távon a folyamatos munkaerőhiány jelentősen akadályozhatja a világ teljes talpra állását a világjárvány után, de középtávon nehezíti az infláció elleni harcot is, hiszen ha nincs elég munkaerő, akkor csak magasabb bérrel csábítható át a szomszéd munkavállalója, a magasabb bérszint pedig nagyobb keresletet teremt.

És megváltozott a munkavállalók igényrendszere is, a fejlett világban már a munkát keresők nagyobb bért, több kreativitást, önmegvalósítási lehetőséget, vagy rugalmasságot keresnek, sokszor home office-szal, távoli munkavégzési lehetőségekkel, egyedi időbeosztással, több szabadsággal, de nem minden munkáltató tud gyorsan alkalmazkodni ezekhez az igényekhez.

Az inflációval ráadásul nagyon erősen megjelent a gyakori fizetésemelések kényszere. A nagy cégek ehhez alkalmazkodnak, akár évente többször is emelnek, de ezt a dolgozók el is várják, aki nem halad a korral, azt könnyebben elhagyják.

Öregszik a világ népessége

És végül vannak olyan negatív tényezők, amelyek ellen nem tudnak tenni a munkáltatók. Ilyen tényező a világ népességének elöregedése. A munkaadók sok országban évek óta aggódnak a rekordszámú nyugdíjba vonuló munkavállaló leváltása miatt.

Az Egyesült Államokban naponta 10 ezer ember éri el a nyugdíjba vonulás 65 éves küszöbét, 2030-ban már minden hatodik ember 65 éves vagy idősebb lesz a világon.

A bolygón alig vannak olyan szegletek, így Afrika egyes részei, vagy az indiai szubkontinens, ahol még nő és fiatalodik a lakosság, a fejlett világ egységesen öregedik.

2050-re Japánban és Kínában egészen kritikus lesz a helyzet, vagyis egy sokkal nagyobb tervezett GDP-t a mai munkavállalói létszámnál érezhetően kevesebb embernek kellene előállítania, ami még a betervezhető digitalizáció és automatizáció mellett is nagy kihívás.

Kamionosokból az egész világon hiány van

Ráadásul a digitális átállás is kétélű fegyver. A járvány és a munkaerőhiány miatt egyszerre egyre nagyobb az igény a munkahelyek automatizálására, de egyszerre gond az is, hogy a potenciálisan bevonható munkaerő készséghiányokkal küzd.

Csak egyetlen kiragadott példával, a teherautó-sofőrökből már az egész fejlett világban hiány van, sőt, Törökországban, Kelet-Közép-Európában, Mexikóban is. Nem véletlenül járta be a hazai sajtót is az a hír, hogy indiai sofőrök érkeztek nagy létszámban Magyarországra. Ha egy pillanatra visszagondolunk a munkavállalók által elvárt paraméterekre, rugalmas időbeosztás, önmegvalósítás, home office, megérthetjük, hogy még a magas fizetés ellenére sem attraktív most a kamionos lét.

A munkaerőhiány tehát tényleg nagy globális kihívás, de a mögöttes okok megértése segíthet a vállalatoknak, illetve a kormányoknak leküzdeni azt.

Ugyanakkor ennek megértése nemcsak lehetőség, hanem kényszer is.

Gondoljunk például bele, a Covid után az egész világon az egyik legmegbecsültebb, ugyanakkor nagyon nehéz és sok helyen alulfizetett munkává vált az egészségügyi személyzet tevékenysége. Nem is az orvosokra, inkább az ápolókra, házi gondozókra gondolunk. Nos, az öregedő társadalmak miatt ilyen munkatársakra sokkal nagyobb számban lenne szükség, de az előrejelzések sajnos éppen intenzív pályaelhagyási veszélyre figyelmeztetnek.