2030-as euró: könnyen kétélű fegyverré válhat

Az interjú főbb információi:

1. Török Zoltán, a Raiffeisen Bank elemzője szerint a piacok a 2030-as magyar euróbevezetéssel kalkulálnak, ami a forint erősödését idézheti elő.
2. Ugyanakkor a maastrichti kritériumok jelenleg nem teljesülnek, különösen a 3 százalékos hiánycél tekintetében.
3. A gazdasági kilátásokat az uniós források érkezése és a javuló bizalmi indexek alapozzák meg.

Két hónap telt el az országgyűlési választások óta. Tisztábban látunk már a gazdasági horizonton?

Abból a szempontból mindenképpen, hogy az európai uniós források lehívása ügyében politikai megállapodás jött létre a magyar kormány és az Európai Bizottság között. Ha rápillantunk a kelet-közép-európai régió elmúlt 4-5 éves gazdasági dinamikájára, feltűnő, milyen fontos szerepet játszottak abban a közösségi pénzek – akár a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) gazdaságélénkítő alapjának hasznosulását, akár a kohéziós forrásokat nézzük. Hozzánk az RRF-ből eddig szinte semmi sem érkezett, és a kohéziós forrásokból is éppen csak csordogáltak a pénzek. Így Magyarország számára a következő néhány évben jöhet az EU-pénzekre alapuló növekedés.

A gazdasági fellendülés másik pillére, hogy mind az üzleti bizalmi indexek, mind pedig a lakossági fogyasztási indikátorok folyamatos javulást mutatnak. Így vállalati és háztartási oldalon is egyre stabilabb háttér támogatja a gazdasági kilátásokat.

Különösen a vállalati szektort emelném ki, tekintettel arra, hogy a magyarországi cégek évek óta beruházási paralízisben szenvednek, de a lakossági óvatosság oldódásával a háztartások fogyasztásának növekedése is segítheti a hazai folyamatokat.

Igen ám, de a magyar gazdaság alapvetően exportvezérelt. Mennyire támogató a külső környezet?

Sajnos a külső gazdasági környezet tekintetében nincsenek jó híreink, sőt, ott alapvetően más a helyzet.

Az európai beszerzésimenedzser-indexek (BMI) csökkennek, és a számunkra kiemelt jelentőséggel bíró német feldolgozóiparban sem ért véget az évek óta tartó recesszió.

Tekintettel arra, hogy az eurózónában az inflációs nyomás ismét felerősödött, az Európai Központi Bank (EKB) döntéshozói nem tudják elkerülni a kamatemelést és már júniusban jöhet az első 25 bázispontos szigorítás amelyet egy-két további emelés követhet az év hátralévő részében.

Ezzel szemben nálunk a monetáris politika inkább támogató lehet a következő hónapokban, nem?

Pontosan! A friss inflációs adatok birtokában a Magyar Nemzeti Bank (MNB) június végi kamatdöntő ülésén már várható egy 25 bázispontos kamatcsökkentés, és év végéig még ez követően további két hasonló mértékű vágás jöhet. Az alacsonyabb kamatok pedig a hazai GDP-növekedést és a hitelpiac élénkülését támogatják.

Az uniós források hazahozatala mellett az euróövezethez való csatlakozás kérdése is fokozott aktivitásra késztette a pénzpiacokat, és ez mind a mai napig így van. Mekkora volumenű projekt a közös uniós pénz 2030-as meghonosítása?

Az új magyar kormányvállalása az, hogy 2030-ra teljesíti az euró bevezetéséhez szükséges követelményeket. Ez jelentős fordulat, az euró magyarországi bevezetésének lehetősége pedig jelentős mozgásokat váltott ki a pénzpiacokon, ez köszön vissza a forint erősödésében, illetve az állampapírok hozamának csökkenésében. Mindazonáltal az eddig eltelt egy hónapban a kormány a sürgősen intézendő feladatokkal foglalkozott, egyelőre az euróbevezetés nem került terítékre.  

Jelen pillanatban Magyarország egyetlen kritériumot sem teljesít. Nem túl ambiciózus így a 2030-as céldátum?

Hatalmas kihívás a 2030-as euróbevezetés, de nem teljesíthetetlen. Ugyanakkor egy ilyen tempójú menetrend alighanem példa nélküli lenne az euróövezet történetében.

A maastrichti kritériumok (államháztartási hiány, infláció, államadósság, kamatkonvergencia) közül melyiknek a teljesítése lesz a legnagyobb feladat?

A legnagyobb kihívást a 3 százalékos GDP-arányos államháztartási hiány elérése jelenti majd, amihez költségvetési fegyelemre van szükség. A tartósan alacsony infláció megvalósítása sem lesz egyszerű feladat, elég ha visszagondolunk Magyarország korábbi inflációs pályájára.

Természetesen az is kulcskérdés, hogyan alakul a külső környezet. Erre senki sem tudja a biztos választ. Elég csak azokra a sokkokra gondolni – mint a Covid okozta válság vagy a háborúk –, amelyek a nemzetközi gazdasági folyamatokat is eltérítették a normális kerékvágásból. A következő években is jöhetnek olyan külső sokkok, amelyek megakaszthatják a magyar konvergencia-folyamatot.

Hónapok óta erős a forint, legalábbis a korábbi árfolyamokhoz képest. Milyen szinten érdemes és eredményes csatlakozni az euróövezethez?

Az, hogy Magyarországon téma az euró bevezetése, már önmagában is felértékelődési hullámot indított el a forint árfolyamában. A korábbi euró-csatlakozások mind pozitív, mind negatív tapasztalatait érdemes felhasználnunk. Például az euró bevezetése előtti gyors ütemű 22 százalékos erősödése szlovák koronának minden bizonnyal a kerülendő negatív példák közé tartozik.

A forint az elmúlt egy évben 11 százalékot értékelődött fel az euróhoz képest, és már ez is gondot okoz a vállalkozások jelentős részének.

Természetesen nem feltétlenül a nominális árfolyamváltozásra kell a hangsúlyt helyezni, a versenyképesség szempontjából a reálárfolyamot kell vizsgálni.  

Az esetleges kockázatok, a hazai monetáris politikai lehetőségek csökkenése mellett összességében előnyös lenne a magyar euró? 

Szerintem Magyarországnak az euróövezetben van a helye. Az elmúlt közel két évtized bebizonyította, hogy túl nagyok a gazdasági és társadalmi költségei a kiszámíthatatlanul mozgó és jelentősen leértékelődő forint árfolyamnak. Ilyen tapasztalattal különösen felértékelődnek az euró bevezetése mellett szóló érvek – az árfolyamkockázat eltűnése, a devizaátváltási költségek kiiktatása,

az Európai Központi Bank nyújtotta biztonsági háttér, valamint az uniós integráció mélyítése. Azonban ne feledjük: önmagában a közös pénz átvétele nem csodaszer, ráadásul könnyen kétélű késsé válhat.

Érdemes lenne erre akkor sort keríteni, amikor a magyar gazdaság fenntartható - tehát nem az EU pénzek felhasználásán vagy a monokultúrás működőtőke beáramlásán alapuló - növekedési modellre állna. Még ebben az esetben sem könnyű megtalálni és realizálni a hosszú távon élhető átváltási árfolyamot. Egy túl korai csatlakozás esetén azonban nagyobb annak a kockázata, hogy nem támogatja a versenyképességet és a növekedési kilátásokat a végső átváltási árfolyam.