A fedett teniszpályák óriási bajba kerülhetnek az energiaválság miatt 

Bajban van most mindenki, akinek nagy belső teret kell kifűteni, sportcsarnokok, uszodák zárnak be. Mi a helyzet a teniszpályákkal?

Nagyon nagy bajban vannak a teniszpályák. Én, mint a szövetség szakmai igazgatója nagy aggodalommal nézem, hogyan tud a sportág, elsősorban a versenysport megmaradni az előttünk álló téli időszakban.

Egyértelműen a túlélés a cél, az előzetes visszajelzések és az MTSZ felmérése alapján nem tartottam még egy pár hete kizártnak, hogy az eddig működő fedett pályáknak akár az 50 százaléka is zárva marad,

mivel az üzemeltetők nem tudják vállalni a sátrak felállítását a megnövekedett energiaárak és a kiszámíthatatlanság miatt.
Ehhez képest a legfrisebb információk kedvezőbb képet mutatnak de a jövő bizonytalan és kiszámíthatatlan.

Mekkora plusz terhet jelent egy fedett pályának a magas rezsiköltség?

Az MTSZ Nemzeti Edzésközpontjánál pl. mivel a tőzsdei árfolyamokon alakuló gázárakat kell majd megfizetni ezért nehéz előre pontosan megjósolni, de már

négy pálya esetében is 100 millió felleti plusz költséget jelent, 6-8 pályával számolva pedig már jóval több, 200-250 millió forinttal több rezsiköltséggel kellene számolnunk ebben az évben.

A szövetség ráadásul semmilyen plusz forrásra nem számíthat ebben a gazdasági helyzetben, még nem tudjuk, a véges költségvetésünkből mit tudunk kigazdálkodni. Egyébként a fedett teniszpályák 90 százaléka légtartásos, vagy más néven fújtsátorban üzemel, amelyek szerintem már évek óta rendkívül gazdaságtalanul működnek.

Mindenki tudja, hogy a kifűtésük ezekkel az energiaárakkal szinte lehetetlen, még akkor is, ha egy pályát az üzemeltető inkább a jobban fizető tömegsportnak tart fent, nemhogy a versenysportból élő pályák.

Ha bezár a fedett teniszpályák fele, számít arra, hogy súrlódások lesznek a hobbi sportolók és a versenysportolók között?

Én azt gondolom, hogy ez már most is érzékelhető. Ehhez az is hozzájárul, hogy a teniszklubok csaknem száz százalékban magánkézben vannak, és a profitorientált szereplőknek nyilván a túlélés lesz a szempont, és a nagyobb nyereség miatt a hobbisportolókat fogják választani ebben a nehéz helyzetben.

Mire lenne szükség ahhoz, hogy a hazai tenisz túlélje az idei telet, és a pályák megmeneküljenek?

Nyilvánvalóan rengeteg pénzre. Több fronton is gyorssegélyre lenne szükségük azoknak a kluboknak, akikebben a kilátástalan helyzetben is be merik vállalni, hogy fedett pályát üzemeltetnek és még az utánpótlásnevelésnek is teret adnak. Eleve nem sok ilyen volt az országban, mindössze 20-30 olyan klubot tudnék felsorolni, amelyik még egyáltalán megpróbál foglalkozni az utánpótlással.

A szövetségünk sincsen jobb helyzetben. Üzemeltetünk egy edzőközpontot, van egy éves kalkulációnk, amiben benne vannak a támogatások, a versenyek rendezése, és persze a másik oldalon az üzemeltetési költségek.

A fedett pályák fenntartása nagy fejtörést okoz, a következő hetekben felelősségteljes döntést kell majd hoznunk, hogy 4  fedettpályával merjünk csak nekivágni a téli szezonnak, amely szűkösen elég arra, hogy a felnőtt és a junior válogatott játékosok meg tudják tartani az alap téli edzéseket kemény pályán.

Ezt mindenképpen biztosítanunk kell. Ha tudtunk volna rá forrást találni, akkor a maradék 2-4 salakpályát amelyeket a korábbi években télre be szoktunk fedni légtartásos sátorral, idén legalább részben újra üzembe helyeztük volna, hogy azoknak a játékosoknak, edzőknek is tudjunk helyet biztosítani, akiknek saját klubjukban nem lesz lehetőségük megoldani a téli edzéseket.

Ám ezt sajnos forráshiány miatt idén nem tudjuk meglépni. Ebben a bizonytalanságban csak az a biztos, hogy nagyon kritikus időszak elé nézünk. Az utánpótlás már az elmúlt években is problémás volt, erre tesz majd rá még egy lapáttal az energiaválság.

Nincs rá mód, hogy a légtartásos sátrak helyett energiatakarékosabb, fűthető létesítményekben legyenek a pályák?

A TAO által támogatott sportágakkal szemben eleve egy óriási hátránnyal indul a tenisz. A kétezres évekből kezdete óta nagyszámú létszámcsökkenést lehet megfigyelni, de a kérdésre válaszolva

a létesítmény struktúra fejlesztésével is nagyon le vagyunk maradva, ezért nem is volt lehetőség többek között az energetikai korszerűsítésekre sem az elmúlt húsz évben.

A szakemberhiány is egyre nagyobb problémát jelent, de baj van az utánpótlással is.Sajnos általános jelenség hogy a mai gyerekeket már sokkal nehezebb a sportra csábítani, bármiről is legyen szó.

Pedig szép magyar sikerekről hallani még rangos nemzetközi tenisztornákon is…

Erre azt szoktam mondani, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet. Profi, élvonalbeli versenyzők tekintetében soha nem állt még talán olyan jól Magyarország, mint most. Női vonalon már lassan négy játékosunk van az első száz között, és rajtuk kívül is van még két-három nagyon ígéretes teniszezőnk.

Férfi vonalon sem volt ilyen Taróczy Balázsék ideje óta, hogy három magyar versenyző legyen az első kétszázban. Ezért nevet az egyik szemem, de az előttünk álló három-négy évben eljöhet ennek az időszaknak a csúcsa, és a jövő miatt pedig sír a másik szemem, hiszen utánpótlás nélkül előbb-utóbb megjelennek a problémák. Kiemelkedő tehetségek mindig lesznek, akiket felkarolhat a szövetség vagy más mecénások, de várhatóan nehéz időszak következik.