A magyar gyógyszergyártók legrosszabb rémálma valósul meg

Aligha lesz 2023 a gyógyszergyártók kedvenc éve, itt van mindjárt az extraprofitadó, a legnagyobb gyártóknak ez több tízmilliárd forintos mínuszt jelent. Mennyire forgatta fel a különadó az ágazat életét?

Talán ott kezdeném, hogy senki nem szeret adót fizetni. Azt tudomásul vesszük, hogy a jelenlegi gazdasági és politikai környezetben a nemzetgazdaság nehéz helyzetben van. Látjuk és elismerjük, hogy a magyar kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy egy ilyen válságos környezetben a válság okozta hátrányok minél kisebb mértékben érjék a lakosságot.

Azt is értjük, hogy ebben a helyzetben a jól teljesítő gazdasági ágazatokra támaszkodhat a döntéshozó, így a gyógyszeriparnak is van feladata. A gyógyszeripart érintő „extraprofit” adóban három dolgot kifogásolunk, vagy nehezményezünk. Az egyik és talán a legnagyobb gond az adó kivetésének módja és ideje.

2022 december 23-án került kihirdetésre, amikor is a legtöbb vállalat már előkészítette a következő évi költségvetését. Visszamenőleges és előleg feltöltésével kétszeres terhet jelentett 2023.gazdasági évben a gazdálkodó szervezetek számára az így megállapított extra fizetési kötelezettség. 

Nehezményezzük továbbá, az adónem elnevezését, hiszen még csak nem is a profitot terheli, hanem az árbevételt. Az elnevezés ráadásul a gyógyszeriparnak káros, rombolja a bizalmat, negatív színben tüntetheti fel a gyógyszergyárakat, ami végső soron a magyar betegek kára is lehet, hiszen veszélyezteti a terápia hűséget, az adherenciát.

Hogyan birkóznak meg ezzel a hazai gyártók?

A magyar gyógyszeripar tudásintenzív ágazat, exportorientált, K+F vezérelt iparág, termelésének több, mint 80 százaléka külföldön, a világ több, mint 100 országában kerül értékesítésre. A hazai piaci jelenlétünk stratégiai fontosságú a vállalataink életében. Minden második beteg a hazai alapellátásban Magyarországon készült gyógyszerrel gyógyul.

A hazai gyártók a teljes értékláncot lefedve a kutatás-fejlesztéstől a kereskedelemig vesznek részt a hazai gyógyszerellátásban. Értéken számolva azonban a magyar gyártók a hazai össz-gyógyszerforgalom alig több, mint 30 százalékában részesülnek. E két adat azt jelenti, hogy a hazai gyógyszeripar az alacsonyabb árkategóriába tartozó készítményeket gyártja és forgalmazza.

Még egy adatot engedjen meg. A magyar gyógyszergyárak valamivel több, mint 2500 készítményével látják el a piacnak több, mint a felét. A két adat is megerősíti, hogy a hazai gyógyszergyárak számára a magyar piac stratégiai fontosságú, a biztonságos gyógyszerellátásban vállalt szerepünk megkérdőjelezhetetlen, annak ellenére, hogy a bevételeink több, mint 80 százaléka exportból származik. Mivel termékeink legnagyobb részt hazai kutatófejlesztő bázisok munkájának eredménye, állíthatjuk, hogy a gyógyszerexport nem más, mint tudásexport, ami nem csak a gyógyszeripar, de a nemzetgazdaság számára is kiemelt jelentőséggel bír.

A fentiek értelmében talán érthető, hogy a bennünket, és a gyógyszerkereskedelemben csak a hazai gyártókat érintő, nevében extraprofit-adó, versenyhátrányt jelent a gyógyszerimportáló képviseleti irodákkal szemben.

Összegszerűségében az extraprofit adó tervezett mértéke két évre közel 130 milliárd forint. Ennek legnagyobb részét a legnagyobb gyógyszerexportőr Richter Gedeon gyár fizeti, de a többi gyógyszergyár is arányaiban kiveszi a részét a fizetési kötelezettségből. Ez az adó ugyanúgy fáj a nagyoknak, mint a kicsiknek. 

Annyit talán érdemes elmondani, hogy van, ahol a „termés egy részét és van, ahol a vetőmagot veszik el.

Közben az orosz-ukrán háború hosszabbra nyúlt, mint kezdetben reméltük. Mennyire érinti érzékenyen a gyártókat, hogy nem tudnak forgalmazni Oroszországban?

Az orosz piac kiesése reményeink szerint átmeneti. Az ukrán háborúnak előbb-utóbb vége kell legyen, s akkor normalizálódhat a helyzet. Talán egy dolog lehet aggasztó, ha az orosz ipar a hazai gyógyszergyártás fejlesztésével csökkenti az európai piactól való kitettségét, ezzel megnehezítve a magyar gyógyszergyárak, elsősorban a Richter és az Egis számára, hogy korábbi piaci pozíciójukat visszaszerezzék.

A járványhelyzet alatt mutatkozott meg, hogy pillanatok alatt összeomolhatnak az ellátási láncok, az alapanyaghiány a gyógyszergyárakat is érintette. Sikerült azóta biztonságosabbá tenni az ellátást?

Európa a ma már láthatóan elhibázott egészségpolitikája, a megszigorított gyógyszerfinanszírozás következtében jelentős mértékben kiszolgáltatta magát a távolkeleti piacoknak. A gyógyszeripari alapanyagok nagyobb része, elsősorban a generikus készítmények esetében távolkeletről származnak.

Ebben India és Kína tölti be a vezető szerepet, de más ázsiai ország is beszállítója az európai gyógyszergyáraknak. Hosszú évek alatt jelentős kutatás fejlesztési háttérrel rendelkező alapanyag gyártási kapacitások jöttek létre. Piaci potenciáljuk megkérdőjelezhetetlen, sem árban, sem mennyiségben majdhogynem lehetetlen felvenni velük a versenyt.

Számos alapanyag gyártásban ma már monopol helyzetben vannak az egyes távolkeleti gyárak, s ezt kihasználva áraikat is a „nemlétező versenyhelyzethez igazítják”. Nehéz velük felvenni a versenyt.

Láthatunk törekvéseket, mind az Unió, mind a nemzeti gyógyszeriparok szintjén, hogy csökkentsük kitettségünket a távolkeleti piacoktól, de ennek a munkának az eredménye csak több év, megkockáztatom, több évtized múlva lesz látható, s akkor sem biztos, hogy ez a mostani árszínvonalon valósul meg. A kitettségen túlmenően az energia árak elszabadulása, a logisztikai láncok töredezettsége, drágulása külön terhet jelent úgy az európai, mint a magyarországi gyógyszergyárak számára.

Ebben a „csapongó” gazdasági és nemzetközi politikai közegben komoly kihívást jelent a vállalatok vezetése számára egy rövid-középtávú gazdasági stratégia kidolgozása. 

A  magyar cégek a jelenlegi nehéz helyzetben hogy bírják a versenyt a külföldiekkel?

Versenyképességünk fenntartása, megerősítésének alapját a kutatásfejlesztés, innováció és a beruházások növelése adja. Külön nehézséget jelent, hogy a gyógyszeriparban egy-egy projekt indítása komoly előkészítési munkát igényel, már csak azért is mert megvalósulása a projekt mikéntjétől függően 5 - 10 év is lehet. A jelen változó körülmények okán majdhogynem jóslási tehetséggel kell rendelkezzen az, aki előre lát ekkora időintervallumot.

Ahogy azt korábban már említettem, a gyógyszergyártás egy tudásintenzív, K+F vezérelt exportorientált tevékenység. Aki nem áldoz az iparban kutatásfejlesztésre, nem adaptál új, modern technológiákat, technikákat elveszíti a piaci versenyképességét. Ez az, amit a hazai gyártók nem szeretnének.

Az utóbbi öt év beruházási összértéke meghaladta az 550 milliárd forintot, míg kutatásfejlesztésre több, mint 400 milliárd forintot költött a hazai gyógyszeripar.

Rövidtávon versenyképességünk megtartásában számítunk a hazai gyógyszerellátási lánc szereplőinek együttműködésére. Fontosnak, stratégiai kérdésnek tartjuk piaci helyzetünk megtartását, ezért is hozta létre szövetségünk a Magyar Gyógyszer védjegyet, mellyel szeretnénk felhívni az orvosok, gyógyszerészek és a betegek figyelmét a hazai gyógyszergyártás fontosságára.