A vagyonadó külföldön tőkemenekítést hozott, itthon 5 milliárdnál lenne a reális határ

Az új kormány elkötelezett a vagyonadó bevezetése mellett. Ilyen már van Norvégiában, Svájcban és Spanyolországban. Hogy látod ennek a "műfajnak" az eredményességét?

A norvég, svájci és spanyol minták azt mutatják, hogy a vagyonadó műfaja rendkívül komplex.

Bár növeli az állami bevételeket, gyakran tőkemenekítéshez és a vagyonos ügyfelek adórezidenciájának megváltoztatásához vezet. Vagyis a nettó vagyonadó nemzetközi tapasztalatai felemás képet mutatnak.

A vagyonadó hatékonyságát jelentősen befolyásolja, hogy a nagy vagyonok könnyen mozgathatóak országhatárok között. 1990-ben még 12 OECD-ország alkalmazta, mára mindössze az említett három nyugat-európai ország működteti.

Érdekességként említem, hogy felhagyott vele Franciaország, mert drágább volt működtetni, mint amennyi bevételt hozott.

Megszüntette ezt az adót Németország, Ausztria, Finnország, valamint Svédország is. 

Általánosságban az a tapasztalat, hogy a túl szigorú vagyonadó rontja a versenyképességet, csökkenti a beruházási kedvet, és a likvid tőke külföldre áramlását (külföldi holdingstruktúrák, adóilletékesség váltás, bizalmi vagyonkezelés) idézi elő.

Mi volna a reális limit a vagyonadó tekintetében Magyarországon?

Magyarországon egy vagyonadó bevezetése esetén a reális adóztatási limitet véleményem szerint öt és tíz milliárd forintos értékben lehetne meghatározni, amennyiben ezt a kérdést a teljes rendelkezésre álló vagyon oldaláról közelítenénk meg.

Ugyanakkor a hazai ingatlanárak emelkedése és az infláció miatt a vagyonossági határokat újra kell definiálni, hogy az adó ne a középosztályt sújtsa.

Továbbá az is nagy kérdés, hogy mi a helyzet a KKV-szektorban? Minek minősül a cégvagyon és a nem tőzsdei cégek esetében ki fogja meghatározni a cégértéket? Pont a KKV-k esetében a tulajdonos személye központi kérdés, nélküle általában a cég, vagy cégcsoportja nem túl vonzó befektetés, azaz a saját hozzáadott értéke után kellene  adót fizetnie. Miközben persze társadalmi oldalról támogatható Magyarországon a vagyonadó bevezetése, optimális esetben olyan jelenségnek kellene létrejönnie, amely egyértelműen elválasztja a prémium középosztályt a valódi felső rétegtől.

Az adónak a tartozásokkal csökkentett tiszta vagyonra kellene vonatkoznia.

Egyébként a jelenlegi tervek szerint a vagyonadó mértéke 1 százalék lesz, és az 1 milliárd forint feletti nettó vagyonnal rendelkező magánszemélyekre vetik ki. Mivel a szabályozás részleteiről a kormány várhatóan 2026 őszén dönt, a pontos részletszabályok még változhatnak. A szakértői várakozások szerint a vagyonba a készpénz, a bankbetétek, az értékpapírok, a céges részesedések és az ingatlanok is beleszámíthatnak, miután levonták belőlük a fennálló hiteleket.

Különböző piaci becslések szerint Magyarországon körülbelül 6-7 ezer olyan család vagy magánszemély él, akinek a vagyona eléri ezt a szintet.

Ezen logika mentén, ki tekinthető ma vagyonosnak hazánkban? Hatályos még a felső tízezer definíciója?

Hozzávetőleg 20 ezerre becsülhető a köznyelvben használt felső tízezer kategória. Természetesen érdemes megemlíteni, hogy a prémium szegmens és a klasszikus vagyonos réteg mellett az úgynevezett felső elit, amelynek 1 milliárd feletti a teljes vagyona.

Jelenleg Magyarországon a társadalom felső 1-2 százaléka birtokolja a magánvagyonok döntő többségét.

A mai magyar valóságban a klasszikus értelemben vett vagyonosság – privátbanki szemmel – 100 millió forintnyi likvid, befektethető tőkével kezdődik. Az igazi, generációkon átívelő Wealth Management szint (VHNW – Very High Net Worth) azonban ma már 500 millió forint feletti szabad likviditást jelent.

Miként alakult a privátbanki piac a közelmúltban nálunk?

Az elmúlt években a magyar privátbanki piac dinamikusan növekedett, a kezelt vagyon volumene rekordokat döntött.

Ezt a növekedést az inflációs környezet miatti hozamemelkedés, a sikeres cégértékesítések (generációváltás), valamint a prémium banki szegmens felől érkező ügyféláramlás hajtotta.

Mennyire változtak a belépési limitek az üzletágban? 

A belépési limitek szignifikánsan emelkedtek.

Míg korábban 30-50 millió forinttal már elérhető volt a privátbanki szolgáltatás, ma a piacvezető nagybankoknál a belépési küszöb 100 millió, esetenként 150-250 millió forint.

A prémium, dedikált alapkezelőknél a limit eléri a 200–300 millió forintot is. Az iPrivate Banking-nél mi a személyre szabottság megőrzése érdekében a magasabb szegmenst szolgáljuk ki. Ám ezek a belépési limitek még alulmúlják az ausztriai és svájci 2 millió eurós minimumot, amely a közép-európai régióban is elterjedtté vált. 

A hazai piac telített már, vagy jöhetnek új piaci szereplők? 

A hazai privátbanki piac intézményi oldalon alapvetően telített. A nagybankok és a beágyazott független szolgáltatók lefedik a potenciális ügyfélkör közel 90 százalékát. 

Klasszikus, univerzális privátbankként új szereplőnek szinte lehetetlen labdába rúgnia a hatalmas bizalmi és infrastrukturális belépési korlátok miatt.

Új szereplők kizárólag specializált formában jelenhetnek meg. Ilyenek a független vagyonkezelők (Multi-Family Office), a digitalizált hibrid tanácsadók, vagy a külföldi (svájci, osztrák) privátbankok határon átnyúló, kifejezetten a szupergazdagokat célzó szolgáltatásai.

Melyek a klasszikus befektetési formák Magyarországon? 

A magyar privátbanki ügyfelek kockázati profilja hagyományosan konzervatív, de a struktúra diverzifikálódik. 

A lakossági és intézményi állampapírok a portfóliók alapját képezik a tőkegarantált, magas hozam miatt. A közvetlen ingatlanbefektetés (prémium lakóingatlanok, irodák) és az ingatlanalapok a magyar vagyonosok kedvenc értékmegőrző eszközei. A prémium ügyfelek körében hódítanak a vegyes, abszolút hozamú és a strukturált alapok. Közben a globális technológiai részvények és a költséghatékony ETF-ek aránya folyamatosan nő a fiatalabb generációk megjelenésével.

Az egyik legnagyobb kedvenc, a devizaalapú befektetés, főként euróban és dollárban, amely az elmúlt 2 hónapban tapasztalt forint erősödés hatására valószínűleg tovább fog nőni. 

Konkrétan mit jelent a több mint 10 százalékos árfolyam erősödés? 

A forint jelentős erősödése gyökeresen átalakítja a befektetői magatartást. 

Azok a devizabefektetők, akik korábban magas (400 EUR/HUF feletti) árfolyamon menekültek euróba vagy dollárba, papíron komoly árfolyamveszteséget könyvelnek el forintban kifejezve. Ráadásul a forint erősödése csökkenti a külföldi eszközök (például S&P 500 ETF-ek) forintban mért hozamát, amely a hazai, forintalapú eszközök felé tereli vissza a tőkét.

Természetesen a vételi lehetőség opciójával  is lehet kalkulálni: a professzionális privátbanki ügyfelek az erős forintot nem pánikra, hanem „olcsó” devizavásárlásra használják fel. Ezzel finanszírozzák a hosszú távú külföldi részvény-, ingatlan- vagy alapbefektetéseiket.  

Változik-e majd az euró bevezetéssel a privátbanki szektor hazánkban? 

Az euró esetleges hazai bevezetése alapjaiban strukturálná át a privátbanki szektort. Eltűnne a forint-euró közötti konverziós és arbitrázs hozamlehetőség, amely a bankoknak komoly bevételkiesést jelentene. Az ügyfelek számára viszont megszűnne a hazai devizakockázat, a magyar privátbanki szolgáltatóknak pedig közvetlenül a transzparens, összeurópai termékkínálattal és díjstruktúrákkal kellene versenyezniük. A magyar ügyfelek portfóliói közvetlenül összehasonlíthatóvá válnak az osztrák vagy német privátbanki hozamokkal. S megszűnik majd a hazai portfóliók kettős (HUF/EUR) menedzselési kényszere.

Az ügyfelek közvetlenül, devizaváltási költségek nélkül érhetik el a teljes európai kötvénypiaci és alapválasztékot, amely növeli a befektetési hatékonyságot. 

Egy időben trendi volt Ausztriában és Svájcban fialtatni a pénzt, magyarok ezrei vitték korábban a Lajtán túlra a pénzüket. Mi a helyzet jelenleg? 

Tisztán a kamatok miatt már nem érdemes Ausztriában vagy Svájcban tartani a megtakarításokat, ugyanis a globális kamatcsökkentési ciklus miatt mindkét országban rendkívül alacsony hozamok érhetők el.

Amennyiben a vagyonbiztonság, a devizavédelem (euró/frank) vagy a politikai kockázatok minimalizálása a cél, a két ország továbbra is a legstabilabb menedéknek számít. De sem az osztrák, sem pedig a svájci bankok nem örülnek azoknak a külföldieknek, akik nem életvitelszerűen laknak Ausztriában, vagy Svájcban. Egyébként Ausztria például meglehetősen magas, 25 százalék feletti forrásadót von le a kamatokból.

Magyar adórezidensként a külföldön szerzett kamatjövedelmet ráadásul be kell vallani a NAV-nak is, és az adóegyezmények alapján itthon is keletkezhet adófizetési kötelezettség. 

A külföldi számlavezetési díjak, a prémium banki szolgáltatások költségei és a devizaváltási feltételek gyorsan felemészthetik az amúgy is alacsony kamatnyereséget.