Brit jegybankár: Recesszióval számolunk erre az évre
InterjúEgyszerre sújtják a gazdaságot a jelentősen csökkenő reálbérek, az energiaválság és az emelkedő élelmiszerinfláció. Az idei évben ezért enyhe recesszióra számítunk – nyilatkozta Catherine L. Mann, a Bank of England monetáris tanácsának a tagja a Növekedés.hu-nak. A jegybankárt, aki a Lámfalussy Konferencián tartott előadást, az eddigi inflációs válságok közös vonásairól és a kelet-európai vendégmunkásokról is kérdeztük.
Mire számítanak és milyen célkitűzései vannak az idei évre a jegybankoknak, figyelembe véve, hogy elkerüljék a recessziót?
A Bank of England elsődleges feladata, ahogy az a Lámfalussy előadásán tartott nyitóbeszédemben is elhangzott, most az, hogy az inflációt tartósan 2 százalékra szorítsa, úgy, hogy közben elkerülhető legyen a GDP volatilis változása.
Rendkívüli kihívással néz azonban szembe a Bank of England, hiszen a gazdaság kínálati oldalán csökkenő foglalkoztatottsággal, gyenge termelékenységgel, illetve a beruházások visszaesésével is számolni kell.
Mindehhez a reál jövedelmek szignifikáns csökkenése, elszálló energia- és élelmiszerárak társulnak. Most az elsődleges feladat ezeknek a folyamatoknak a megfékezése, miközben az idei évre nézve enyhe recesszióra számítunk.
A rendelkezésre álló adatokat elemezve azokat a fordulópontokat keresem, amelyek mentén kialakíthatjuk azt a jegybanki politikát, amely nagy valószínűséggel segít elérni a kitűzött célokat.
Milyen hasonlóságokat lát napjaink, illetve az 1940-es és az 1970-es évek inflációja között?
Az 1970-es években, az olajválság idején éppúgy jelen voltak az energiapiaci sokkok, ahogy a tavalyi évben. Jelentős különbség azonban, hogy napjaink válsága során, az energiaár sokk épp a Covid okozta összeomlás utáni kilábalás közben érte a gazdaságokat, ennek hatására pedig jelentős növekedésnek indultak az alapanyagárak, majd ezt követte a gyors élelmiszerinfláció.
Így tehát nagyon gyorsan követték egymást a gazdasági sokkok ráadásul az Egyesült Királyság épphogy csak túl volt Brexiten.
Ami azonban a legszembetűnőbb különbség, hogy miközben a reál kamatok emelkedését láthatjuk, addig az 1970-es években mind a nominális kamatlábak, mind pedig a reálkamatok csökkentek, ami sokkal inkább serkentőleg hatott a gazdaságra és az inflációra, mintsem visszatartotta volna őket. Meg kell azonban jegyezni, hogy akkoriban a Bank of England nem volt független és emiatt nem tette meg a szükséges lépéseket az inflációs cél elérése érdekében.
Milyen eszközökkel lehetne megfékezni a jelenlegi élelmiszer inflációt?
Ahogy az a legutóbbi monetáris jelentésben is olvasható, az élelmiszerárak egyre nagyobb mértékben járulnak hozzá a fogyasztói árindex emelkedéséhez az Egyesült Királyságban. Ennek főbb okai közt említhetjük a globális ellátási láncok akadozását -beleértve a különböző kínálat korlátokat-, az energiaárak emelkedését és a műtrágya rendkívüli drágulását – melyet nagyrészt az ukrajnai háború okozott, valamint a kedvezőtlen időjárási feltételeket. A krízis globális voltából fakadóan, ráadásul a magasabb input költségek most gyorsabban megjelentek a fogyasztói árakban a szokásosnál.
Habár az élelmiszer nyilvánvalóan alapvető létszükséglet, a háztartásoknak most is van lehetősége ezen spórolni.
Ehhez elsősorban a vásárlói kosaruk megváltoztatására van szükség, beleértve akár a megszokott márkák lecserélését is. Ezek jelentősen megkönnyíti, hogy komoly verseny van az élelmiszerpiacon.
Megítélése szerint mennyire látszik a kelet-európai munkavállalók hiánya a Brexit utáni brit munkaerőpiacon?
Magam is Amerikából, a bevándorlók országból származom, és a kutatások is azt mutatják, hogy a bevándorlók növelik a munkaerő-kínálatot, fokozzák a keresletet, gazdagítják a kultúrát és számos új ötletet is magukkal hoznak onnan, ahonnan származnak. Így összességében erősítik a gazdaságot és gazdagítják a társadalmat.
