Csaba László: "Mindenkit óva intenék a kincstári optimizmustól, ha a hazai GDP-ről van szó"

Miként látja: Magyarország megkaphatja a neki jár uniós pénzeket?

Két dolog szinte biztos: nem fogjuk megkapni az igényelt uniós források 100 százalékát, viszont valamekkora összeget fogunk kapni. Bár vannak olyan hangok, különösen az Európai Parlamentben, amelyek azt szorgalmazzák, hogy Magyarország egyáltalán ne jusson hozzá az igényelt uniós pénzekhez,

ez több okból sem életszerű.

A Nemzetközi Valutaalapnál is látjuk: egy országgal szemben csak akkor tudnak fellépni és feltételeket szabni, ha előtte történt egy megállapodás. Enélkül a Valutaalapnak nem lenne jelentősége.

Épp így a brüsszeli bürokrácia is abban érdekelt, hogy kapjunk valamekkora összeget, hisz így megmarad a befolyásuk.

Amíg fennáll a húzavona vagyis kapunk is pénzt, de közben az igényelt összeg egy részét vissza tartják, addig ők maradnak erőpozícióban.

A mezőgazdasági támogatások például lényegében be fognak jönni, hiszen a területalapú támogatások eleve olyan jellegűek, hogy azoknak a jogosságával nem nagyon lehet vitatkozni. Emellett azt gondolom, hogy a környezetvédelemmel összefüggő kiadásokra is jelentős pénzek fognak érkezni.

Hogy becsüli: az igényelt forrásoknak mekkora részét kaphatjuk meg?

Szerintem az arány úgy 40 és 70 százalék között lesz.

Infláció terén mire számíthatunk jövőre?

Idén előreláthatólag 17-18 százalék körüli lesz az éves infláció, amely jövőre úgy a felére eshet vissza. A 2024-es év egészét nézve 8-9 százalék a reális.

Az esést részben a bázishatás, részben pedig a gazdasági nehézségek is indokolják, amelyek miatt a fogyasztás nem tud felpörögni.

Nem ok nélküli, hogy az angol és az amerikai jegybank is óva int attól, hogy azt gondoljuk, már vége van az inflációs időszaknak, és a magas kamatok időszakának.

Nálunk is az a helyzet, hogy ugyan az infláció minden bizonnyal egyszámjegyű lesz jövőre, de még mindig nem a kívánt 1-3 százalékos sávban lesz és minden bizonnyal nálunk az infláció magasabb szinten lesz, mint mondjuk Németországban.

A GDP terén milyenek a kilátásaink?

Mindenkit óva intenék a kincstári optimizmustól. Ugyan a harmadik-negyedévről szóló előzetes adatok azt mutatták, hogy kikerültünk a recesszióból, de hangsúlyozni kell, hogy ezek még csak előzetes adatok. Hogy tényleg kikerültünk-e a recesszióból azt majd csak jövőre fogjuk megtudni.

A nyugat-európai gazdaságok egyelőre nyögvenyelősen növekednek, azok a keleti piacok, amelyek érdemben bővülnek messze vannak tőlünk.

Az Osztrák Nemzeti Bank tartott egy kétnapos konferenciát nemrég és az elemzői konszenzus az volt, hogy a kínai növekedés 2,5-3 százalékos lesz, amely a fele a hivatalos előrejelzéseknek és egyharmada annak, ami az előző évtizedet jellemezte.

Ebben a környezetben nem tűnik megalapozottnak az a kormányzati előrejelzés, hogy jövőre 4,5 százalékos gazdasági növekedés lesz.

Inkább lassabb 2,5 százalékos bővülésre kellene számítani.

Jövőre mik a kilátások a reálbérek terén?

Lesz javulás, bár a bázis annyira gyenge, hogy ez önmagában még nem nagy fegyvertény. Mindenesetre az infláció mérséklődése teret ad a reálbérek növekedésének, mégha új aranykor nem is fog eljönni.

Ami nagy kérdés, hogy mindez miként fog hatni a GDP fő hajtóerejére: a fogyasztásra. Mivel az emberek látják a sokféle bizonytalanságot, óvatosabbak, mint mondjuk 10-15 évvel ezelőtt, ezért szerintem a teljes bérnövekedés nem fog megjelenni a fogyasztásban.