Egy magyar katonatiszt, hogy került egy nemzetközi békeművelet élére, és mi a feladata? - Az EUFOR Althea misszió magyar parancsnokával beszéltünk 

Szarajevóban mindenütt békét tapasztalunk, országos szinten sem hallani problémákról. Ez egyrészt azt mutatja, hogy jó munkát végeztek az elmúlt húsz évben, másrészt felveti a kérdést, meddig van még szükség az EUFOR-ra Bosznia-Hercegovinában?

Az uniós művelet jelenleg is támogatja a helyi hatóságokat, elsősorban a boszniai rendőrséget. A katonai kockázat ma már valóban másodlagos, az EU-misszió csak akkor lépne közbe, ha a boszniai rendőrség nem tudja biztosítani a békét.

A helyzet azonban bármikor eszkalálódhat, ahogy például tavaly májusban Koszovóban. Ezért fontos a nemzetközi katonai erő, amelynek pártatlannak és hitelesnek kell lennie, szükség esetén pedig elrettentő erőt is kell mutatnia.

Miért fektet hazánk ennyi energiát és erőforrást ebbe a misszióba, és hogyan sikerült eljutni oda, hogy a teljes műveletet magyar parancsnok vezesse?

A Balkán békéje Magyarország békéje, ezért fontos, hogy a koszovói NATO-erők 2021-es magyar vezetése után tavaly az EU politikai és katonai szinten is támogatta, majd az ENSZ is jóváhagyta, hogy 2024-ben az EU bosznia-hercegovinai EUFOR Althea missziójának magyar vezetése legyen.

A magyar erők ehhez fontos katonai képességekkel járulnak hozzá, ilyen többek között a légi szállítás, kiürítés és mentés, ami nemcsak az EU-misszió katonáinak biztonságát szolgálja, hanem szükség esetén a helyi lakosságnak is segítséget nyújthat. Emellett a térség elaknásított területei miatt nagy jelentősége van a tűzszerészképességnek is.

Így a Magyar Honvédség nem csupán résztvevője, de koordinálója, irányítója is az Európai Unió legnagyobb katonai műveletének. Emellett lehetőségünk van az új katonai eszközök, többek között az új helikopterek alkalmazására, ami azt mutatja, hogy a 2016-ban indult magyar haderőfejlesztési reform nagy léptekkel halad előre.

Hogyan értékeli a parancsnoki év eddigi eredményeit?

Nagyon nehéz 10 hónapos munkát röviden értékelni, de úgy gondolom, hogy a kezdeti nehézségeken sikerült nagyon gyorsan túllendülnünk, aminek a titka az volt, hogy az EUFOR-nak, mint nemzetközi szervezetnek minél gyorsabban meg kellett találni azt az utat, azokat a lehetőségeket, amelyek mentén beintegrálódhat az ország mindennapi életébe.

Ez volt a kulcsa annak, hogy a tíz hónap után úgy értékelhetem ezt a missziót, hogy sikeres, és ezt nem csak mi látjuk így, hanem Bosznia-Hercegovina politikai, katonai, illetve rendvédelmi vezetői is úgy értékelik, sikeres volt az a váltás, amit a magyar parancsnoki évben hajtottunk végre tizennégy év osztrák vezetést követően. 

Hátra van még két hónap, mire számít, az ünnepek miatt nagy feladatokra már nem kell felkészülni?

Az évzárás missziós körülmények között is rendkívül fontos, gyakorlatilag napi rutin tevékenységet kell folytatnunk teljesen függetlenül attól, hogy karácsony előtt állunk.

Ráadásul úgy kell felkészülnünk az ünnepekre, hogy számolnunk kell az EUFOR eltérő etnikai összetételével, emiatt nagyon nehéz lesz mindent összehangolni. Kezdik a sort az ünnepléssel a római katolikusok, protestánsok, majd kis csúszással kezdődik az ortodox ünnep, miközben a szolgálat teljesítésében nincs megállás.

Az év elején sem lesz, folytatjuk és végig is visszük, amit januárban elkezdtünk.