EU-csúcs: Párizs lehet a mérleg nyelve, élet-halál kérdése számukra a mentőalap

Mi a francia álláspont az európai újjáépítési alapról: Továbbra is számítani lehet arra, hogy a Merkel-féle 750 milliárd eurós alapot támogatja a francia kormányzat?

A francia kormánynak nem is nagyon van más lehetősége, mint támogatni az elképzelést. Már csak azért is, mert Macron nyerte meg saját elképzeléséhez a német kancellár támogatását. Egy ilyen megoldás nélkül a francia gazdaság lehetetlen helyzetbe kerül. 2019 végén ugyanis a francia államadósság a bruttó hazai termék (GDP) száz százaléka közelében, de alatta volt,

a mostani válság hatására azonban ez biztosan emelkedni fog akár 130 százalékig is, és az alacsony kamatkörnyezet ellenére elképzelhető, hogy a komoly gondokkal küszködő francia gazdaság piaci alapon csak magas kamat mellett juthatna hitelhez.

A közös európai alapból azonban az államadósság emelkedését is alacsony kamattal tudja majd finanszírozni. Macron számára az ügy annyira fontos, hogy személyesen igyekezett meggyőzni a fukar államok egyikének vezetőjét, a holland kormányfőt, hogy ne akadályozzák a Macron–Merkel-terv megvalósulását.

Ha ehhez arra van szükség, hogy személyesen járjon el a többi fukar állam – Ausztria, Dánia, Svédország – vezetőinél, akkor arra is hajlandó.

A fukar négyek erőteljesen ellenzik, hogy vissza nem térítendő támogatásokkal segítsék a bajba jutott uniós országokat, illetve ragaszkodnak ahhoz, hogy a tagországok a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) egy százalékának megfelelő összeget fizessenek a közös kasszába a 2021-2027-es pénzügyi ciklusban.

Franciaországot igen súlyosan érintette a koronavírus-járvány: eddig 206 ezer fertőzöttet és közel 30 ezer halottat mutatnak a statisztikák. Lehet, hogy ennek köze van a kormány távozásához?

Egyértelmű a kapcsolat, hiszen azt a kormányzat is elismerte, hogy nem sikerült megfelelően védekezni a járvány ellen, mindenekelőtt az első szakaszban. Különösen a védekezéshez szükséges eszközöknek voltak szűkében. 2012 után a szocialista kormányzat a veszélyhelyzet idejére előírt eszköztartalékot megszüntette, így védtelen volt az ország a járvány idején. Minderre csak akkor derült fény, amikor szükség lett volna a védőeszközökre, a beszerzés pedig hosszú időt vett igénybe.

Egyébként is úgy tűnt, hogy nem vették elég komolyan a járványt, hiszen Franciaországban már januárban megjelent a fertőzés, ennek ellenére március közepén még megtartották az önkormányzati választás első fordulóját. Már emiatt is komoly tiltakozások voltak.

A kormány távozásához azonban is hozzájárult, hogy a múltév ősze óta a nyugdíjreform tervezete, komoly ellenállásba ütközött. Emmanuel Macron francia elnök tehát emiatt is menesztette a kormányt, azt azonban jelezte, hogy a nyugdíjreformot mindenképpen végig akarja vinni. De az elnök azt is ígérte – bár mostanáig nem tartotta be, hogy a tavalyi sárgamellényes mozgalom követeléseire valamiféle programot állít össze.

A tiltakozó mozgalom követelése egy olyan program kidolgozása volt, amely biztosítani tudja, hogy az alsó középosztály képes legyen megélni fizetéséből.

Tehát az idén nyáron bekövetkezett kormányváltáshoz több ok együttesen vezetett. 

Hiába a kormányfő váltás, ha a miniszterek többsége marad a pozíciójában!

Éppen ezt kell észrevenni, a miniszterelnök leváltása valójában látszatintézkedés volt.

Már csak azért is, mert Macronnak nem nagyon van mozgástere – amit tovább szűkített a koronavírus-válság –, vagyis igazából eszében sincs változtatni politikáján, mert nem is nagyon tud. Macron helyzetét tovább nehezíti, hogy a koronavírus-válság az olaszok és a spanyolok mellett a franciákat érintette legsúlyosabban egészségügyi, de különösen gazdasági tekintetben.

A francia nemzeti bank előrejelzése szerint tíz, a kormány szerint 11, a statisztikai hivatal szerint pedig 9,1-9,2 százalékos visszaesésre lehet számítani a francia gazdaságban.

Vagyis jó eséllyel legalább tíz százalékos visszaesés várható az idei évben. Arra is figyelemmel kell lenni, hogy a statisztikai hivatal ugyan a második negyedév 17 százalékos visszaesése után a harmadik negyedévben komoly kilábalással számol, azonban továbbra sem lehet tudni, lesz-e a második hullám, és ha igen, akkor az mit jelent a gazdaság számára. 

Az egészségügyi és a gazdasági krízisre rárakódhat-e egy olyan társadalmi krízis, mint amit az Egyesült Államokban láthatunk. Már csak azért is, mert a vidék város ellentét eddig is hangsúlyos volt az országban?

A koronavírus-válság miatt az önkormányzati választás második fordulóját március 22. helyett június 28-án tartották, és annak eredménye nagyon jól mutatta a város és a vidék közötti ellentétet.

A vidéki területeken a jobbközép pártok nyerték el a mandátumok közel kétharmadát, a nagyvárosokban pedig a baloldal, azon belül is a zöld párt (EELV) volt az egyik legsikeresebb. Vagyis a vidéken jellemző, erőteljes nemzeti beállítódottsággal szemben a globalizálódó nagyvárosokban a szociális érzékenység, illetve a környezetvédelem áll az emberek figyelmének középpontjában.

Ugyanakkor arra is figyelemmel kell lenni, hogy a városokban sikeres zöld pártok általában a szocialistákkal egyéb baloldali pártok összefogásban jelennek meg, illetve hogy a problémákra ugyan felhívják a figyelmet, de megoldást már nem nagyon tudnak adni a kihívásokra.

Megjegyzendő, hogy a voksoláson rekord magas volt a nemszavazók száma, ami jól mutatja a társadalom kiábrándulását a politikából.

Milyen oka van a jelenleg is látható társadalmi krízisnek?

Azzal is tisztában kell lenni, hogy a francia társadalomban nemcsak a fenti ellentétek feszítik a kereteket. A második világháborút követően igen nagy számban fogadott be az ország menekülteket, akiknek második, de még inkább a harmadik generációja nem nagyon találja helyét a francia társadalomban. Jellemzően iszlám vallásúakról van szó, akik egy része igen nagy szegénységben él, és keresik a kitörés lehetőségét, mert képtelenek beilleszkedni a társadalomba. Bár sokan párhuzamot vonnak a mostani amerikai és francia helyzet között, azért vannak jelentős különbségek.

Az elemzők jó része egyetért abban, hogy egyre erőteljesebbek az ellentétek a társadalom többsége, és ezen, lemaradóban lévő, sok esetben bűnözésből, drogkereskedelemből, prostitúcióból élő rétegek között.

Ez utóbbi csoportok egyre nagyobb teret követelnek maguknak a társadalomban, a velük szemben fellépő rendőrséget pedig emberi jogi, illetve egyéb okokra hivatkozva mind jobban korlátozzák. Ez a helyzet nagyon jól tükröződött az önkormányzati választásokon, hiszen mind jobban a közbiztonság kérdése került az emberek figyelmének középpontjába. Vagyis az emberek szeretnék, hogy a rendőrség végre határozottan lépjen fel a rendbontókkal szemben.