Ez a magyar bankok véleménye a profitjukról, a válságról és a szuperállampapírról

Interjú2019. dec 4.Kamasz Melinda

A hazai nagybankok jövedelmezősége bár kiemelkedőnek tűnik, ez egyszeri hatások eredménye és ez változni fog. Jövőre még nem készülnek lassulásra a bankok, de lassulás esetén is vélhetően a magyar gazdaság jobban teljesít majd az EU átlagánál. – Exkuzív nagyinterjú Becsei Andrással, a Magyar Bankszövetség elnökével, az OTP Jelzálogbank Zrt. vezérigazgatójával és Jelasity Radovánnal, a Magyar Bankszövetség alelnökével, az Erste Bank elnök-vezérigazgatójával.

  • Bár jónak tűnik a bankok jövedelmezősége, ha levonjuk az egyszeri tételeket az a tulajdonosok által elvárt régiós szint alatt van
  • Magasnak mondhatók a banki költségek, de az jórészt a jelentős elvonások miatt alakult így
  • A MÁP Plusz az elején okozott gondot a bankoknak, de már kevésbé
  • Hármas kamatszint van az országban
  • Nő a banki hitelezés, de még mindig csak a GDP 15 százalékát éri el, miközben Csehországban 30, Szlovákiában 40, Ausztriában 50 százalék
  • A bankkonszolidációt a piac dönti el és most semmi kényszer nincs rá
  • Magyarországon egy hitelhez 4-8 hét alatt lehet hozzájutni, de ez jelentős részben nem a bankok miatt alakult így
  • Jövőre még valószínűleg nem lesz válság
  • A fintech cégek gyakorlatilag szabályok nélkül hasítanak ki maguknak részt a piacból
  • A magyar nagyvállalatok egyre jobbak, de a kkv-k hatékonyságával még jócskán vannak gondok.
Becsei András és Jelasity Radován - Fotó: Kőhalmi Péter

Az eddig nyilvánosságra került adatok alapján idén ismét jó évre számíthat a bankszektor. Egyre többet hallani azonban az MNB részéről, hogy nagy a bankok profitja kiemelkedik a V4 országok között és nyugat-európai összehasonlításban is magas. Mit gondolnak erről?

Becsei András: Első ránézésre valóban nagyon jó volt a hazai bankok jövedelmezősége az utóbbi egy-két évben, a szektor 12 százalékos sajáttőke-arányos nyereséget ért el. Ha azonban a számok mögé nézünk, már nem ilyen jó a helyzet. Sok az egyszeri tétel, és közülük is kiemelkednek az értékvesztési visszaírások. Azokat az értékvesztési tartalékokat, amelyeket még a válság alatt meg kellett képeznünk, most egy kivételesen jó gazdasági környezetben vissza tudjuk írni.

Most a szektor kockázati költsége pozitív, ami egyszeri jelenség. Azt is figyelembe kell venni, hogy jelentősek a külföldön megképződött osztalékjövedelmek, amelyek tehát nem a hazai piacon jöttek létre, nem hazai teljesítmény eredményei. A külföldi leányoktól érkező osztaléknak nincs köze a magyar bankszektorhoz. 

Ez az OTP külföldi leánybankjaitól jön leginkább, ugye?

B.A.: Igen. Ha a fenti két tételt levesszük, akkor 5–7 százalékos sajáttőke-arányos nyereségről beszélhetünk, amely a tulajdonosok által elvárt szint alatt van. Vagyis valójában már ma is inkább az a jellemző, hogy a bankszektor nem tudja azt a jövedelmezőséget kitermelni, melyet a tulajdonosok – éppen a nemzetközi összehasonlítások alapján – elvárnának. 

Jelasity Radován: Emellett hosszabb távon a tavalyi profitráta nem fenntartható. Nem lesznek még éveken keresztül további visszaírások. 2019-ben még érvényesülnek az egyszeri hatások, de már idén sem olyan mértékben, mint tavaly. A „kockázat” most nem költség, hanem bevétel, és ez 2020-21-ben meg fog változni, eljön az igazság pillanata. Mindeközben fel kell készülni arra is, hogy nem mehet majd mindig minden ennyire jól.

A gazdaság mostani gyors növekedése seml állandó, a kockázatok növekedésével is számolni kell. Éppen elég figyelmeztetés hangzik el ez ügyben az MNB részéről is.

B.A.: A bankok költségszintje is érdemi téma. Tudni kell, hogy a tranzakciós illeték, illetve a bankadó is a működési költségek között szerepel, ahogy azt az IFRS előírja. Azt is el kell mondani, hogy a magyarországi átlagos hitelösszeg a visegrádi országokhoz képest jóval alacsonyabb, például a csehek harmada, a szlovákok fele. Minél kisebb bevétel áll szemben a működési költségekkel, annál rosszabb lesz a jövedelmezőség.

A kisebb hitelösszegeknek azonban van pozitív olvasata is. Az látszik ugyanis belőlük, hogy a magyar bankszektor aktívan hitelezi a magyar vidéket.

Vidéken kisebb összegű hiteleket vesznek fel, hiszen akár néhány millió forintból családi házat lehet vásárolni. Nemrég az egyik televízió bemutatott egy budapesti utcát és egy községet, kiemelve, hogy a fővárosban akár egyetlen lakásnégyzetméter árából az utóbbi helyen ház vásárolható. Persze ez egy kisarkított példa, de jól mutatja, hogy vidéken a hitelek összege az ottani ingatlanáraknak felel meg, és a magyar bankszektor, még egyszer hangsúlyozom, ott is aktívan hitelez. Mindezt látnunk kell, ha a költségszintekről beszélünk. 

J.R.: Ráadásul azon túl, hogy az egyedi tranzakciók kisebbek a visegrádi országokéhoz képest, a lakossági hitelek GDP-hez mért aránya is csak körülbelül feleakkora, mint például Csehországban. Ez egyrészt azt jelenti, hogy nincs szó túlhitelezettségről, másrészt viszont azt, hogy jelenleg kis volumenből tud a hazai bankszektor gazdálkodni.

Viszont ez is mutatja, hogy van tér a bővülésre, és el is indultunk azon az egészséges úton, hogy volumen-növekedésből próbáljuk kompenzálni az egyébként csökkenő marzsokat. Tehát a bevétel nem azért nő, mert stabilak a marzsok, hanem mert egyre nagyobb volumen mellett, a csökkenő marzsok ellenére tesz szert a bankszektor nagyobb bevételre. Reméljük, hogy hosszabb távon is ezen az úton fejlődik tovább a hazai bankszektor. 

Vélemények szerint a bankok nem vállalnak elég kockázatot, azokat hitelezik, akikben semmiféle kockázat nincs. Mit gondolnak erről?

B.A.: Ha a lakossági hitelezésnek a valamennyi bank számára előírt szabályait nézzük, ott az adósságfék-előírások határozzák meg, hogy meddig mehetünk el. Két fék is létezik. Leegyszerűsítve a szabályokat elmondható, hogy az ingatlan értékéhez képest maximum 80 százalék lehet a hitelösszeg, a törlesztőrészlet pedig nem haladhatja meg a havi jövedelem felét. Ezek a hatósági szabályok a válság tanulságait levonva születtek meg. A lakossági szektorban ezek között a keretek között nyújtjuk a szolgáltatásainkat.

A kis- és középvállalati szektor hitelezése pedig az elmúlt időszakban kétszámjegyű növekedést ért el, ami szintén egészséges és erős. A hitel flow vállalati szinten magasnak számít a visegrádi országokhoz képest! Jelenleg nálunk 2,5 százalék a hitelflow, miközben általában 1,5–2 százalék között már jónak számít.

Az a hitelezési aktivitásunk is megvan tehát, ami a kkv-szektor fejlődéséhez szükséges. Természetesen itt is vannak határok. Amikor nagyon nem stimmel az üzleti terv, ott nem szeretnénk kockáztatni, hiszen felelősségünk van a betétesek pénze iránt is. 

J.R.: Az, hogy a GDP-hez mérten a hitelek volumene mind lakossági, mind vállalati oldalon kisebb, mint a környező országokban nehezen magyarázható csak a magyar bankok magatartásával. Megváltozott a hitelfelvételi hajlandóság is, a 2008-as válság után tíz évvel teljesen új helyzet állt elő.

Hitelezésben már közel vagyunk a 2008-as számokhoz, de teljesen más az összetétele a portfoliónak.  A fedezett hitelekben például majdnem elértük a 2008-as volument. Viszont alig van szabad felhasználású jelzáloghitel, amely 2006–2008-ban felturbózta a számokat, és mesterséges keresletet keltett. Az akkori időszakhoz képest most sokkal jelentősebbek a visszafizetések is.

Például Babaváró hitelből sokan ingatlanhitelt vagy személyi kölcsönt fizetnek vissza. 2018 volt az első év, amikor a lakossági hitelek összege elkezdett nőni, az új hitelek növekedésével párhuzamosan jelentősek voltak ugyanis a visszafizetések. Közben pedig a mai hitelek már egészen mások, mint a 10 évvel ezelőttiek. Nem devizában denomináltak, hanem fix forint kamatozásúak, amelyek megfelelnek az MNB fogyasztóbarát, prudens hitelezéssel kapcsolatos elvárásainak. A lakosság is tanult a válságból, a mai hitelfelvételi döntések sokkal megfontoltabbak. 

Hallani azt is, hogy a Garantiqa hitelgaranciáját is jó cégekre használják a bankok, s nem vállalnak kockázatosabb ügyfeleket.

B.A.: A Garantiqa szerepe igazán a válságos időszakban volt nagy. Ha az elmúlt 10 évet nézzük, abban, hogy a kkv szektor hitelezése folyamatos tudott maradni, a Garantiqának elévülhetetlen érdemei vannak. Utólag visszanézve, ezek többsége szerencsére jó vállalatnak bizonyult. Ha nem így lett volna, akkor súlyos adófizetői pénzeket kellett volna a Garantiqa mögé betolni.

J.R.: A Garantiqa szolgáltatási nem ingyenesek: a bankoknak is pénzbe kerül. Ahogy a marzsok csökkennek, kérdés, hogy van-e értelme - ha jó az ügyfél - még a Garantiqa díjat is kifizetni. Másrészt fontos szempont, hogy a Garantiqához azért is megyünk, mert ennek révén kisebb lesz a tőkekövetelmény. Természetes, hogy minden bank megpróbál élni ezzel a lehetőséggel. Ha nem lenne ilyen magas tőkekövetelmény előírva, akkor kisebb mértékben vennénk igénybe a Garantiqa szolgáltatásait. 

A vállalati hitelezéshez mennyire járultak hozzá az állami programok?

J.R.: El kell ismerni, hogy a Növekedési Hitelprogram indította érdemben újra a vállalati hitelezést. 2013-ban a bankok nem teljesítő vállalati hitelállománya 20 százalék feletti volt. Akkoriban az energiája 80 százalékát mindenki arra fordította, hogy kezelje a meglévő nem teljesítő hitelportfólióját. Nem is juthatott elegendő kapacitás az új hitelezéssel foglalkozni.

Miközben eleinte sokan - magamat is ideértve -, szkeptikusak voltunk az új program iránt, ez gyorsan megváltozott. Végül hosszabbítást kértünk az MNB-től, mert tényleg újra elindította a hitelezést a kkv-knál. Sokat segített akkoriban a bankoknak a gazdasággal együtt újra felállni. 

Ez a vélemény az NHP Fix-ről is?

J.R.: Abszolút. Már az üzletpolitikánk részei ezek a programok. Az NHP Fix felkészít minket egy olyan időszakra, amikor esetleg máshogy teljesít a gazdaság, mint most. 

B.A.: Amikor bevezették az NHP-t, lényegesen magasabbak voltak a piaci hozamszintek. Akkor körülbelül 3,5 százalék volt a jegybanki alapkamat, arra rájött volna még a 2,5 százalék, vagyis bőven 6 százalék felett tartottunk volna, és ezek csak a rövid kamatok. Az NHP gyakorlatilag a hozamcsökkentést előlegezte meg. Ez volt az átütő ereje, a megszokottnál lényegesen alacsonyabb hozamszinttel akkor találkoztak először a magyar vállalkozók. Az időzítése is nagyon jó volt. 

Hozzáteszem, ezzel együtt kialakult egy kettős kamatszint, amely a MÁP Plusz megjelenésével hármas kamatszintre nőtt. Van az alapkamat, az ehhez igazodó Bubor,  a vállalatok sokszor az NHP által meghatározott kamatszintet nézik, és efölött van a lakossági kamatszint, ahol 5 százalékos hozamelvárás jelenik meg a befektetőknél.

A bankszektor számára kihívást jelent, hogy ezt a hármas kamatszintet kezelje, de az tény, hogy NHP bevezetése előremutató lépés volt. A kettős kamatszintről szóló 2013-as elméleti vitákat az élet eldöntötte.

Patai Mihály, a Magyar Bankszövetség korábbi elnöke által említett példát használva az is elmondható, hogy a vállalati hitelezésben a bankszektor a forrásigény negyedét elégíti ki. A magyar nagyvállalatoknak közvetlen elérése van a nemzetközi tőkepiachoz, a multik leányvállalatainak a forrásbőség miatt saját anyavállalatuk ad forrást a fejlesztésekhez, és ott vannak erős harmadikként az uniós források, amelyekkel, ha ráadásul vissza nem térítendők, szinte lehetetlen versenyezni.

A lakossági piacot mennyire mozgatták meg az állami intézkedések?

J. R.: A struktúrát jelentősen megváltoztatták. A felvett Babaváró hitelekből például sokan előtörlesztettek más hiteleket, de ez más esetekben is előfordult. Ez átalakította a hitelállományt.

A nálunk felvett Babaváró hiteleknek már 45 százalékánál kérik a törlesztés szüneteltetését. Biztosra mennek a hitelfelvevők. Elsősorban városokra és nagyobb településekre koncentrálódott idáig a Babaváró, de megindult a kisebb települések felé is.

B.A.: A lakossági hitelfelvételt meghatározza a gazdasági környezet. Adott a reálbér növekedés, magas a foglalkoztatottság. Mindez a keresleten át a lakáshitel volumenekben is érezteti hatását.

2013-ban 200 milliárd alatti volt a volumen az egész piacon, most 800–900 milliárd forint.

Lakáshitelt vállalni bizalmat jelent a gazdaság iránt, hiszen 20-30 évre elköteleződnek a hitelfelvevők. A legtöbb család élete legnagyobb beruházását hajtja végre ezzel. Mindent összevéve tehát a költségvetést sikerült konszolidálni, jelentős gazdasági növekedés van, emellett az infláció is kordában van tartva, így nagyon kedvező helyzetben van a lakossági hitelezés, és ehhez adódnak hozzá a folyamatot támogató kormányzati programok. 

Ekkora növekedés jelenthet olyan veszélyt, mint 2008-ban?

J. R.: Ha valaki csak azt látja, hogy néhány év alatt több mint megnégyszereződött az állomány, mondhatná, hogy ez már erősen túlfűtött.

De Magyarországon a lakossági hitelek aránya a GDP 30 százalékát tette ki 2008-ban, és onnan csökkent esett vissza 1516 százalékra, amely szinten most vagyunk. Csehországban most 30 százalék, Szlovákiában 40, Ausztriában 50 százalékon áll a hitelezés a GDP-hez képest.

Nálunk még ahhoz is, hogy akár közelítsük a 30 százalékot, jó sokat kell nőnünk, ráadásul teljesen más most a makrokörnyezet, mások a szabályok. A magyar piacban még nagyon nagy növekedési potenciál van. Jelenleg a román szint fölött vagyunk kicsivel, amely 13-14 százaléknál áll. Tehát a túlfűtöttségtől messze vagyunk.

B. A.: Ráadásul az újonnan kiadott hitelek forint hitelek, és 10 évig fixált kamatperiódusúak. 

Mennyire könnyű Magyarországon hitelt felvenni a többi országhoz képest?

J.R.: Van honnan fejlődnünk. Csak példaként, 20 évvel ezelőtt, amikor egy ingatlanhitelt vettem fel Frankfurtban, már akkor sem kellett hozzá a banknak értékbecslés. Ameddig az ingatlan ára az átlagárba beleillik, teljesen felesleges extra költségbe, extra adminisztrációba terelni az ügyfelet. Nálunk mindenhez még ma is értékbecslést kell csinálni. Mi lennénk a legboldogabbak, ha percek alatt és telefonon, interneten meg lehetne igényelni egy ingatlanhitelt. Senki nem örül annak, a legkevésbé a banki alkalmazottak, hogy hatalmas rakás papírt kell bekérni, összerakni, szkennelni, iktatni és megőrizni. 

B.A.: Ázsiában lényegesen gyorsabban lehet jelzáloghitelt felvenni. De például az Európai Unióban van egy direktíva, amely alapján több napnak kell eltelnie a szerződés tervezet kézhezvétele és a szerződés aláírása között az alapos átgondolás érdekében, és erről még az ügyfél sem mondhat le. De ha csak ez a plusz néhány nap lenne a folyamatban, akkor pezsgőt bontanánk.

Átlagosan mennyi idő alatt kapja meg az ügyfél a hitelt?

J.R.: 4–8 hét. De ez nem azt jelenti, hogy mi 4–8 hétig ezen dolgozunk, hanem várjuk a papírokat, az értékbecslést, a jövedelemigazolást és így tovább.

Számtalan olyan rendelkezésnek kell megfelelnünk, amelyek nehezítik a hitelek felvételét, és kockázati szempontból sem jelentenek nagyobb biztonságot.. 

B.A.: Ahhoz, hogy a hitelfelvétel érezhetően gyorsabb legyen, több ponton változtatni kell. A Bankszövetség egy 22 elemből álló javaslatcsomagot tett le a döntéshozók asztalára. Ha az megvalósul, elérhetjük a visegrádi országok átlagát hitelfolyósítási időben.

A legtöbb dolgot elektronikusan kellene intézni, például használni az e-személyit, ha ebbe az ügyfél is beleegyezik. Több mint 4 millió embernek van ügyfélkapuja, ezt miért nem tudjuk használni? A NAV-hoz miért nem tudunk elektronikusan bekérdezni, mint Szlovákiában? A közüzemi számlafizetést miért nem tudjuk lekérdezni, mint Csehországban? Minden esetben szükség van értékbecslésre? A közjegyző szerepét is érdemes lehet áttekinteni. 

J.R.: Vannak egészen nevetséges dolgok is. Például mivel nem tudjuk elektronikus rendszerből lekérdezni az egyébként ott nyilvántartott lakcímkártyákat, ezért le kell fénymásolnunk, be kell szkennelnünk azokat. Az adatvédelmi szabályok szerint azonban a személyi azonosító szám nem tartozik ránk, tehát azokat ilyenkor, egy külön e célra kivágott papírfecnivel le kell takarnunk. Mondanom sem kell, mennyire imádják a kollégáim az ilyen kreatív szellemi munkákat, amelyek elnehezítik a gördülékeny ügyfélkiszolgálást..

Vélemények szerint azért magasak a banki költségek, mert túl sok a bank Magyarországon. Valóban elég lenne öt nagybank Magyarországon? 

B.A.: Mint már korábban is mondtuk, a költségekben nagy tétel a bankadó és a tranzakciós illeték.

A jövő évi költségvetési törvényben 226 milliárd forint a tervezett tranzakciós illeték. Persze nem csak az ügyféloldali tranzakciós illetéket érdemes figyelembe venni, hanem a kétszeres ingyenes készpénzfelvétel tranzakciós illetékét is, amely szintén megjelenik a banki költségekben.

Szintén magyar sajátosság az alacsony hitelösszeg, amiről már korábban beszéltem. Emellett az is tény, hogy a globálisan árazott áruk és szolgáltatások Magyarországon - és persze az összes feltörekvő országban - drágábbak a helyi jövedelmekhez képest, mint a legfejlettebb országokban. Egy pénzforgalmi szolgáltatás bevezetésének is globális ára van, nem kapunk kedvezményt mondjuk az indiai informatikai szállítótól azért, mert itt minden olcsóbb és kisebb portfóliókkal dolgozunk. 

J.R.: A magyar bankszektornak fele annyi bankfiókja van, mint az osztráknak, viszont ott az átlagosan felvett ingatlanhitel nagyjából az 5-6-szorosa a magyarországinak. Így az ottani fiókok sokkal nagyobb bevételre tesznek szert, miközben a működési költségek alapvetően nem különböznek. Sőt.

Ami a mi költségeinket illeti, hadd soroljam: bankadó, OBA, Beva, szanálási alap, felügyeleti díj, tranzakciós díj, egyedi adók. Ezt is figyelembe kell venni, ha arról beszélünk, mi mennyibe kerül. Azon vagyunk, és a legjobb úton haladunk a felé, hogy volumennövekedésből gyarapítsuk a bevételt. 

Elég lenne 5 bank?

J. R.: Ezt a piac fogja eldönteni. A magyar piac speciális abban a tekintetben, hogy nincsenek közepes bankok. Nagyok vannak és kicsik. Az utóbbiak kapcsán a mai világban, amikor hitelezési boom van, sem az eladók, sem a vevők nem sietnek. Előbbiek a kisebb érték ellenére is vagyonuk gyarapodását látják, a potenciális vevők pedig úgy érzik, hogy nem érdemes most bajlódniuk az átvilágítással és az akvizícióval.

Egy kis bank mérlegfőösszegét egy hazai nagy bank pár hónap alatt kihitelezi. Jelenleg nincs kockázati költség, szépen nő a bankszektor, nincs kényszer a konszolidációra. Az akkor fog felgyorsulni, ha az egyszeri tételek eltűntek, és a gazdaság fejlődése sem a mai képet mutatja már.

B.A.: Azt is fontos tudni, hogy ha itt önálló telephelyet vagy bankot nyit egy ország meghatározó bankja, az jelentősen segíti a bilaterális gazdasági kapcsolatokat. Ez rövid időn belül jól látszik a számokon, megnő az export-import ebben a relációban.

A nagybankoknál pedig az látszik, hogy nem a magyar piacon dől el, hogy mely bankokkal mi fog történni. Sokszor két külföldi anyavállalat összeolvad, és akkor történik meg itthon is a változás. 

Mennyire van felkészülve a digitalizációra a magyar bankszektor? Vagy mindenki jól elvan, hisz jó a nyereség. Érzékelik például a Revolut kihívását?

J.R.: Érzékeljük a kihívásokat. Különösen azért, mert közülük néhány nem csak felhasználóbarát, de olcsóbb is. Igaz, ők nem fizetik a bankok számára kötelező adókat, nem kell tranzakciós illetéket fizetniük, nem alkalmazzák a bankszektorra kirótt adatvédelmi és egyéb előírásokat és nem ellenőrzi őket az MNB...

Van Önöknek fintech által kibocsátott kártyájuk?

B.A.: Nekem hivatalból minden újdonság megvan.

J.R.: Hasonlóképpen. 

B.A.: Nincs mese, azonos tevékenységre azonos szabályozás kellene. Például ha most ügyfélként csinálok egy szelfit, lefotózom a személyi igazolványomat és máris megnyílt a számlám, akkor ez a hazai bank számára nem valós idejű ügyfélazonosításnak számít, ami miatt csak korlátozott felhasználású lehetne a számla, ezzel tovább növelve a banki rendszerek és termékek komplexitását. 

Ami egyébként a legfontosabb a fintech cégekkel kapcsolatban, hogy a PSD2-t azért csináltuk meg európai uniós előírásra, hogy megnyissuk a saját rendszereinket, ügyféladatbázisunkat a fintech cégek előtt. Erre az európai bankok több milliárd eurót költöttek. A legnagyobb versenytársként megjelenő fintech és bigtech cégek viszont nem ezt használják. Az európai uniós túlszabályozásról jogosan beszélhetünk. Kifejlesztettük az API-t (application programming interface), amelyen keresztül a fintech cégek hozzáférnek a banki rendszerekhez. Erre a fintechek: köszönik, de létrehoztak inkább egy saját applikációt. A banki rendszer, amit létrehoztunk számukra, megőrizte az ügyfelek és a pénzügyi folyamatok biztonságát. A fintech és a bigtech cégeknél viszont elég gyakran hallunk nagyot szóló adatbiztonsági botrányokról. Jól meg kell mostanában gondolni mindenkinek, hogy kinek és hová adja a bizalmát és azzal a pénzügyi adatait.

Átalakítják a bankolást a fintechek?

J.R.: A fintechek előnye, hogy nem kell a nagy, kiépített IT struktúrákkal bíbelődniük, hanem jöhetnek eredeti ötletekkel. Ugyanakkor úgy látom, a fintechesekből később bankosok lesznek, míg a fordítottjára még nem láttam példát. 

A fintecheknek meg hiányzik a bankok többmilliós adatbázisa. Éppen ezért sok a közös érdek, és ha a szabályozás is úgy akarja, végül szerintem kéz a kézben megy majd a fejlesztés. A nap végén pedig úgyis a fogyasztó dönti el, hogy melyik fintech ötlet lesz valóban sikeres, hiszen az a kérdés, hogy melyik alkalmazást használják majd a legtöbben. Remélhetően saját biztonságukra is figyelve.

A szuperállampapír mekkora versenyt hozott a bankoknak?

J.R.: Ma nem létezik olyan opció az európai monetáris unióban, hogy valaki kockázat nélküli papírt vásároljon, és azon infláció feletti kamatra tegyen szert. A német vagy az osztrák 10 éves állampapírnak negatív a hozama.

Úgy látjuk, hogy a pénzkivonás harmada meglévő állampapírból megy, másik harmada más befektetésből és a harmada jön ki folyószámlából, tehát likviditásból. Az adatok azt mutatják, hogy a bankszektor likviditása kisebb mértékben nő a MÁP Plusznak köszönhetően, mint korábban, de mégsem az van, hogy csökkenne, vagy nem nőne. Egyszerűen csak kisebb mértékben nő. 

Mennyire érinti az alapkezelőket és az értékpapír részlegeket?

J.R.: A szofisztikáltabb befektetők portfólióban gondolkodnak, valutákban, részvényekben is.

Kétségkívül volt egy jelentős, tízmilliárdokban mérhető kiszívó hatása az elején. Mostanában azonban konszolidálódni látszik a helyzet.

De kétségtelen, hogy nehéz most alternatívát találni. Nagyon sokan az ÁKK-n keresztül vásárolják meg az állampapírokat. Ha ez nem így történne, akkor a bankszektor mérlegfőösszeg növekedése sokkal nagyobb lett volna. Ennek megfelelően a bankadó is magasabb lett volna, ami költségvetési érdek. Másrészt, ha egyszer ez a pénz elhagyja a bankszektort, utána már sokkal nehezebben jön vissza. 

B.A.: Jelenleg 80 százalékos a hitel-betét mutató, vagyis a betétek 80 százalékát helyezzük ki, tehát van még pufferünk. Megérezzük a MÁP Pluszt, de még kevéssé. Nehéz helyzetben a befektetési alapkezelők vannak.

A MÁP Plusz annyira leegyszerűsítette és átláthatóvá tette a hozamot az egész befektetői piacon, hogy beégett az ötszázalékos kockázatmentes hozamelvárás. Ennél alacsonyabb hozamot hozó befektetői alapnak nagyon nehéz.

Mindez ráadásul kihat az ingatlanpiacra is, ez látszik a júliusi és augusztusi tranzakciószámon, ami jelentősen lecsökkent. De ha vállalkozókkal tárgyalok, ott is felmerül, hogy érdemes-e beruháznom, vagy érdemes-e kivonnom egy nagyobb osztalékot, és betenni öt százalékos kockázatmentes hozamra. Öt hónapja van csak a termék, de azóta beépült a magánemberek és a vállalkozók hozamelvárásába. 

Mit szólnának ahhoz, ha esetleg nem lehetne ezeket a papírokat a bankokon keresztül vásárolni? 

J.R.: Akkor van igazi kontrollja a felügyeletnek, ha minden pénz a bankszektoron keresztül áramlik. Ráadásul a banki közreműködés nem kerül többe, mint más értékesítési formák működési költsége.

B.A.: Ha lenne ilyen korlátozás, az a pénzügyileg kevésbé tudatos ügyfeleket hozná nehezebb helyzetbe, ők kevésbé lennének rugalmasak az értékesítési csatorna változására. A tehetős és jól tájékozott ügyfelek rugalmasabbak. Jelenleg 14-17 bázispont az értékpapír számlavezetési díj, amelyből 11 bázispont a Beva, a betétvédelmi alap, amit a korábbi brókerbotrányok miatt fizet még mindig a bankszektor. Az egyébként tőlünk teljesen függetlenül létrejött brókerbotrányok háromszor ütnek vissza ránk. Először elvitték az ügyfelek a pénzt, mert azon cégek 8 százalékot kínáltak fals kötvényeikre, amikor 2 százalék volt a kamat, majd a Beván keresztül jelentős kártalanítást kellett fizetnünk, végül pedig megkapjuk, hogy miért drága az értékpapírszámla vezetése. Amint kifut ez a hatás, úgy mennek majd le az értékpapír számlavezetési díjak is

Lombardhitelezték a gazdagokat?

B.A.: A forgalmazói szerződésben szerepelt, hogy maximum 10 százalék lehet a lakossági állampapír lombardhitel része. Tudomásom szerint a szektor nem érte el ennek a felét sem. Vagyis 95 százalék a bankhiteltől független állomány. 

Azonnali fizetésre mennyire van felkészülve a magyar bankrendszer? Indulhat március 1-jén az azonnali fizetés?

B.A.: A kötelező tesztelés folyik. Egyeztetünk, tesztelünk, hogy az éles induláskor majd minden gördülékenyen menjen. Nagyon fontos, hogy milyen lesz az ügyfelek első benyomása. Igaz, elhalasztottuk a bevezetését, de ezzel együtt a magyar a világ leggyorsabban bevezetett, kötelező jelleggel alkalmazandó azonnali fizetési rendszere lesz. 

Miért ilyen magas a készpénzállomány?

B.A.: Talán az azonnali fizetés ez ügyben is tesz majd valamit. Sokszor például ingatlan vételnél az ügyvédnél adják át készpénzben a foglalót, ez most egy gombnyomás lesz, és azonnal megjelenik a számlán.

Őszintén szólva kevesen hittünk volna, hogy a készpénzállomány ennyire dinamikusan nő majd. Jelenleg ez több mint 6400 milliárd forintra nőtt az év eleji 6000-ről.

A tranzakciós illeték bevezetése után, a kétszeres ingyenes készpénzfelvétellel együtt nagyon megnőtt az otthon tartott állomány. A statisztikákból kiderül, hogy a legnagyobb része 20 ezer forintosokban áll, tehát nem az aprópénzek csörögnek a zsebekben. De az is hiba, hogy nincs elég terminál a kereskedőknél. Ezt például kötelezővé lehetne tenni bizonyos forgalom felett, mint ahogy azt is, hogy hasonlóan kötelező legyen a munkabérek utalása. 

J. R: A készpénzhasználatnak komoly társadalmi költsége van, szakértők legalább évi 400-450 milliárd forintra becsülik, miközben tranzakciós illetékből idén 228,1 milliárd forint bevétellel számol a költségvetés. A lakossági tranzakciók utáni illetékből mintegy 60 milliárd forint folyik be a büdzsébe, miközben a készpénzállomány nagy része a háztartásoknál van. Vagyis az illeték eltörlésével, a készpénzhasználat visszaszorításával ennél jóval többet nyerhetne Magyarország.

Milyen lesz a jövő év, lesz válság?

B.A.: Ilyen hosszú felívelő időszak nem volt még. A fák persze nem nőnek az égig, törvényszerű, hogy legyen valamilyen visszaesés. Hogy ez 2020-21-ben bekövetkezik-e, nem látjuk tisztán. De egy biztos, ha jönne is, Magyarország lényegesen jobb helyzetben van, mint volt 2008-ban. Rendezett a költségvetés, az államháztartás, stabil a bankrendszer, jobbak a portfóliók.

J. R.: Egyelőre nem látszik a jele lassulásnak, leginkább csak a kritikusok jelentek meg. Érdemes felkészülni, de nem kell farkast kiáltani. Hosszabb távon az EU átlagát meghaladó gazdasági növekedésre számítunk.

Miért nem elég versenyképesek a magyar vállalatok?

J. R.: A számok ennek pont az ellenkezőjét mutatják: például a legnagyobb magyar bank jelenleg közel kétszer annyit ér, mint nem egy jelentős osztrák vagy német bank. A magyar vállalatok rendkívüli mértékben lettek proaktívak a régióban az utóbbi 2-3 évben. Az irány jó. Ha a magyar cégek ugyanúgy megkapják a támogatást, mint ahogy a nyugati cégek 15 éve megkapták, akkor ezzel nem lesz probléma.

B.A: Ez a nagyvállalatokra igaz. A hatékonytalanság a kisvállalati szektorban jelenik meg. A hatékonyságkülönbség Nyugat-Európában is megvan a kicsik és a nagyok között, de ott kétszeres, Magyarországon háromszoros. A munkaerőpiaci nyomást is a magyar kkv-k élik meg a legrosszabbul, nehezen tudják kigazdálkodni a béremeléseket. Azért itt még bőven van tennivaló.